Az Európai Bizottság „semmibe veszi több mint egymillió európai polgár kérését, valamint az Európai Parlament állásfoglalását” – amikor nem indít a Minority SafePack kezdeményezés alapján jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében – áll az RMDSZ közleményében, amely január 14-én látott napvilágot. Nyomában a korábbinál is hevesebb Brüsszel elleni véleményhullám indult Erdélyben. Pedig az elmúlt években a magyar kormány unióellenes megnyilatkozásainak, propagandájának hatására már volt néhány hasonló kampány. Most azonban nem általában a Romániától távoli menekültügyi kérdés miatt, nem a magyar kormány elutasítása miatt fordultak szembe az Európai Bizottsággal, közvetve az Unióval és az európai közösséggel az erdélyi magyar politikusok, közéleti vitákban résztvevők, hanem olyasmi miatt, amely közvetlenül, egzisztenciálisan érintheti az erdélyieket.
Legalábbis így tűnhet azoknak, akik bíztak a Minority SafePack igéretében, és úgy vélik, az unió nyújthat védelmet a nemzetállamokkal, így Romániával szemben is az „őshonos”, azaz nemzeti kisebbségeknek. Nyolc éve folyik kampány az uniós szintű kisebbségvédelmi jogalkotásért, és ezalatt a kisebbségi magyar közéletben bevett fogalommá vált az „őshonos” kisebbségi jogi státuszra való hivatkozás, ennek a kampánynak köszönhetően vált meggyőződéssé, hogy az olyan kisebbségi csoportok, mint amilyen az erdélyi magyar közösség, kiemelt, fokozott védelmet, elsőbbséget élveznek. Továbbá az a látszat is megerősödött, hogy van az országhatárokon átnyúló kisebbségpolitikai együttműködés, hogy az RMDSZ diplomáciája tényleg uniós szinten képviseli az erdélyi magyarok ügyét, és ehhez fontos és erős szövetségeseket nyert meg. A leggyakrabban a dél-tiroli és a baszk szövetségesekre hivatkoztak, így az autonómia törekvések, a dél-tiroli és a baszk minta, valamint az uniós szintű jogalkotás lehetősége is összeforrott egymással.
Az év végén úgy tűnt, sok-sok kudarc után tényleg változás lesz. Az Európai Parlament decemberben nagy többséggel állást foglalt a Minority SafePack mellett, és jogalkotásra szólította fel az Európai Bizottságot. A vitában két magyar politikus szólalt fel, a jobbikos Gyöngyösi Márton és a momentumos Donáth Anna, mindketten a Minortity SafePack polgári kezdeményezés mellett. „A 100 évvel ezelőtti történelmi tragédiánk, a trianoni békediktátum miatt Magyarországnak mindig fontos ügy kell, hogy legyen az európai kisebbségvédelem. Mi tudjuk, milyen, amikor családokat, közösségeket szakítanak szét. Mi tudjuk, milyen az, amikor nincsenek igazságos és emberséges jogállami garanciák a kisebbségek elnyomásával szemben” – érvelt akkor Donáth Anna. Vincze Loránt, az RMDSZ EP képviselője pedig azt mondta, ez a kezdeményezés “átfogó nemzeti konszenzust teremtett otthon és Európában is”. Bár az EP-ben nagyarányú volt a támogató szavazatok száma, az EB elutasító döntése mégsem született váratlanul, és január elejére az is láthatóvá vált, hogy uniós szinten messze nincs átfogó konszenzus, a kezdeményezés nem biztosít korszerű nemzetközi jogi védelmet, ráadásul az aláírásgyűjtésnek sokkal inkább magyarországi belpolitikai céljai vannak, mint kisebbségvédelmi vállalásai.
Ami nyolc éve a Minority SafePack ernyője alatt zajlik, az a határon túli választási adatgyűjtés, mozgósítás egy formája. Az utóbbi hónapokban pedig azért vált intenzívebbé, mert így lehet felkészülni a határon túli szavazatmaximálásra a 2022-es választások előtt. Az elmúlt években a határon túli mozgósítás egyre nehezebbé vált. A kettős állampolgárság kiterjesztése és a választójog megadása, ami egy évtizeddel ezelőtt még tényleg mozgósító erővel bírt, mára már nem elég erős üzenet. Ma már nem lehet és nem kell azért kampányolni, hogy az emberek vegyék fel a kettős állampolgárságot, aki akarta, felvette, aki nem akarja, azt tíz év után nem érdemes győzködni.
A határon túli juttatások, támogatások rendszere is számos kérdést vetett fel. Az oktatási-nevelési támogatások folyósítása körüli adminisztratív hibák, a csúszások kikezdték az intézmény hitelét, és ugyancsak kellemetlen viták alakultak ki az agrártámogatások körül. Klientúra építése folyik, a pályázatokat megítélik, de nem teljesítik időre, vagy nem úgy teljesítik, ahogyan az a kiírásban szerepelt, nagyon sok az elégedetlen hang ezeken a területeken.
A sporttámogatások, a határon túli „arénaépítési láz” is alább hagyott. Vagy azért, mert nem a megígért ütemben-módon folyt, vagy mert ez is csak a politikai klientúra szélesítését, és nem az elérhető tömegsportot támogatta. Esetleg azért, mert nyíltan a helyi tehetségek elszippantását, magyarországi importját szolgálta. Nagyon kevés olyan téma maradt, amellyel tényleg tömegeket lehetne meggyőzni, hogy a magyar kormány az erdélyi magyar közösség társadalmi, és nem a saját politikai érdekeit keresi és szolgálja Magyarország határain túl.
A Minority SafePack ilyen üggyé vált az elmúlt két évben, akkor, amikor a Fidesz mozgósító ereje Erdélyben csökkenni látszott, vagy alábbhagyott, például az EP választások idején, vagy amikor a támogatáspolitikai botrányok kisebb-nagyobb lánggal felcsaptak. Az új, uniós kisebbségvédelmi törvénykezés követelésének egyetlen szépséghibája volt, hogy uniós megoldást sürgetett, kért. Akkor, amikor a magyar kormány nem győzött eleget brüsszelezni, amikor Magyarország megtelt a Brüsszel elleni szabadságharc kampányplakátjaival. A Fidesznek nyerni- és vesztenivalója is elég sok volt ezen az ügyön. Ha beleáll, akkor akarva akaratlan azt üzeni, hogy a kisebbségeknek valódi védelmet nem az erős nemzetállamok nyújtanak, hanem csakis a sokat szidott, megannyiszor elmarasztalt Brüsszel. Ha nem áll bele, cserben hagyja legfőbb határon túli szövetségesét, az RMDSZ-t, és az erdélyi magyarokat. És mindezeken túl fontos csatát veszít a határon túliak szavazataiért folytatott háborúban.
A Jobbik a 2010-es évek derekán kiterjedt, egyre erősödő hálózatot épített ki Erdélyben. Először az ő EP képviselőjük, Szegedi Csanád nyitott Erdélyben képviselői irodát, Marosvásárhelyen. A párt támogatásáról biztosította a Minority SafePack aláírásgyűjtési kampányát is, s hasonlóan nyilatkozott az Együtt, a Lehet Más a Politika és végül a Momentum is. Igaz, az aláírások nehezen gyűltek, különösen Magyarországon.