A Telex-after interjútok kapcsán jutott eszembe, hogy megkérdezzem, mivel ez az én életemben is egy állandó kérdés: mi a helyzet a jogosítvány megszerzésével?
Lázár Domokos: Jövő hónapban elkezdem! De viccen kívül, idén tényleg megcsinálom.
Lázár Ágoston: Én már lemondtam erről. Ezért jó, hogy Dodi három évvel idősebb, mint én. Ha ő még nem csinálta meg, akkor nekem sem olyan rossz érzés.
Lázár Domokos: Rajtam viszont egy plusz nyomás, hogy tönkreteszem az öcsém életét.
Komolyra fordítva a szót, ha már a felnőttségről beszélünk, a zenei pályátokat és a civil életeteket tekintve, a felnövés mennyire zajlott párhuzamosan? Volt-e olyan terület, ahol a felnőttes dolgok előbb jöttek mondjuk?
Lázár Domokos: Azt hiszem, párhuzamos a kettő, mert a zenei karrier sem nagyon más, mint bármilyen szakma. Az Esti Kornéltól számítva majdnem húsz éve zenélünk, és az a tapasztalat, hogy sokmindenre csak menet közben jössz rá. Vegyük a dalszövegírást: mi áll jól egy dalnak? Mi az, ami a magyar nyelv szabályait betartva nehezebben szövegezhető dallam, és így tovább. A jó része az, hogy végeredményben egyre vállalhatóbb, egyre jobb minőségű dolgok születnek. Cserébe az önreflexió, a szabályok ismerete az intuitív dolgok kigördülését nehezebbé teszi. Régebben sokkal kevesebbet dolgoztam egy szövegen, kevesebbet hangszereltük a dalokat. Próbáltunk, összeraktuk a dalt, és azzal kész volt. Most ez úgy néz ki, hogy a dalt feldemózzuk, újrahallgatjuk, átalakítjuk. Hosszabb lett a folyamat, ameddig a zenénk eljut a közönséghez. A civil életemben sem tudtam eleinte, hogy kell beülni egy megbeszélésre, hogy kell megszólalni, mindenben 150%-ot akartam teljesíteni. Idővel rájöttem, hogy mik a szabályok, ráéreztem a viszonyokra, hogy nekem mi az élhető tempó, napirend, stb.
Lázár Ágoston: A reklámos karrierem kezdetén, ameddig nem kezdtek el jönni a visszajelzések, ameddig nem láttam magam is, hogy amit csinálok, az jó, és eredményes, addig nagyon nehezen találtam meg a magabiztosságomat. Tizenötévesen kerültem be az Esti Kornélba, tulajdonképpen együtt nőttem fel a zenekarral, és az önbizalmam a zenekar önbizalmával együtt fejlődött. Nekem több időre van szükségem, mire megérzem azt, hogy érdemes valamivel foglalkoznom, hogy jó az irány. Eleinte például se zenei ötleteket nem hoztam, se szövegeket. Aztán nagyjából az Esti Kornél harmadik lemezétől már sokkal több kreatív energiát teszek a dolgainkba, de ez igaz a Lázár tesókra is.
Lázár Domokos: Más a személyiségünk, és Ágoston szokta is mondani, néha kritikaként, hogyha én megérzem az adott közeget mozgató energiákat, akkor hamar felveszem azt a stílust. Nekem ez ösztönösen jön, gyorsan barátkozom, neki viszont idő kell, hogy megnyíljon egy közösségben. Onnantól kezdve viszont aktív lesz és nagyon odaadó.
Lázár Ágoston: Volt kollégáim, akikkel idővel jó lett a viszonyom elmondták, hogy az első pár hétben arrogánsnak és nagyképűnek tartottak, mert alig szóltam hozzájuk.
Ezek az önbizalomból, önismeretből táplálkozó működések mennyire válnak rutinná? Minden koncert, vagy lemez előtt a nulláról kezditek, vagy tudtok már valahonnan kiindulni?
Lázár Ágoston: Van, hogy minden reggel újra kell kezdeni.
Lázár Domokos: Annyi dolog már van mögöttünk, hogy tudjuk: ha nekiülünk valaminek, és odatesszük magunkat, még akkor is, ha nem a legjobb passzban vagyunk, valami úgyis lesz. Mindketten nagyon erősen tudunk összpontosítani a feladatainkra, ezért nagyon hatékonyan tudunk dolgozni. Nem vagyunk lusták, ha ott a határidő, akkor az szent, pedig ez kevésbé jellemző a kreatív-alkotó emberekre. Ez ad bizonyosfokú önbizalmat olyankor, amikor nulláról kell felhúzni egy dalt. Az viszont örök rejtély, hogy mikor, mitől születnek igazán jó dolgok, hogy miért lesz igazán jó egy koncert, akár akkor is, ha a körülmények nem ebbe az irányba mutatnak. Pont azoktól a dolgoktól izgi ez az egész, amiket nem lehet matematikai képletekkel leírni.
Lázár Ágoston: Én például elég türelmetlen ember vagyok…
Lázár Domokos: … borzasztóan türelmetlen tudsz lenni.
Lázár Ágoston: Viszont elő tudja segíteni, hogy tényleg hatékonyak legyünk. Az Esti Kornélban, ahol többen vagyunk, és nagyon más a személyiségünk, könnyen előfordul, hogy annyira más flowban vagyunk, hogy nehéz mindenkinek a feladatra összpontosítani. Ilyenkor előre tudom mozdítani a dolgokat. Amikor meg túltolom, és ez is előfordul, akkor persze kontraproduktívvá válik. Ideges leszek, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy én gondolom, és hát nehéz úgy egy jó, alkotói légkört fenntartani, ha egyikőtöknek állandóan fel van cseszve az agya.
Lázár Domokos: Az a legjobb, amikor magán bosszankodik, és megharagszik magára, amiért nem tud valamit elsőre feljátszani.
Mondjuk a türelmetlenségben magamra ismertem, mert én is azonnal fel tudok csattani, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy én kitaláltam.
Lázár Domokos: Lehet, hogy nektek kéne zenekart csinálni!
Nos, az én zeneiségemmel az nagyon izgalmas vállalkozás lenne. Domokos, az előbb volt egy félmondatod arról, hogy mi áll jól egy dalnak. Amikor legutóbb beszélgettünk, azt mondtad, hogy szereted varázstalanítani a rocksztár-státuszt. Ez igaz az alkotói tevékenységre is? Kívülről egyszerű úgy képzelni, hogy egy dal az tényleg csak úgy születik, az kibukik az alkotóból, és akkor ott van a sláger. Miközben ennek, nyilván, vannak merőben technikai elemei, egyszerű gyakorlati részei is, például, hogy mi illik egy dallamhoz és mi nem. Ez is varázstalanítás? Okozott valaha csalódást, hogy ez néha nagyon hétköznapi folyamat tud lenni?
Lázár Domokos: Csalódást nem okozott, de olyan volt, hogy annyira túlpörgött bennem az önreflexió, hogy lebénított. Akármit írtam, akármi szólalt meg a kezeim között, úgy éreztem, hogy ezt már hallottam, ezt már megírtam, és úgy általában szar az egész. Ha valaki sokáig űzi ezt a műfajt, biztosan beleszalad ebbe az élménybe, de a jó hír az, hogy egyszer csak elmúlik. Akkor tudok jó alkotói flowba kerülni, amikor azt érzem, hogy úgy tudom elmondani, amit szeretnék, mintha csak egy jót beszélgetnénk. Ez az állapot pedig nem egy túl misztikus valami, igazából csak az őszinteségről szól. A beszélgetés is akkor jó, ha nem kell azt éreznem, hogy pazarlom az időmet. Nem jó, ha úgy születik egy dalszöveg, hogy kitaláltam előre, hogy én most valami jólhangzót szeretnék írni. Az viszont jó, ha elsősorban nekem ad valamit, a születése pillanatában, ha első körben én érzem jobban magam tőle.
Ez általában a zenélésre is igaz?
Lázár Domokos: Igen, próbára is azért megyünk, hogy jobb állapotban jöjjünk el, mint ahogy megérkeztünk. Nehéz időszak volt az elmúlt egy év, és az jelentette a mentsvárat, hogy foglalkozhattam a zenével. Friss ez az élmény számomra, hogy igazából azért zenélek, mert ez egy otthon, ahova beköltözhetek, amikor nehéz az élet.
Lázár Ágoston: Célt ad. Különleges ez, mert családként is együtt dolgozunk, és a nehéz időkben a zenélés jelentette a kapcsot köztünk, segített kifejezni a családunk felé is a szeretetünket. Akár zenében, akár szövegben ki tudtunk mondani olyan dolgokat is, amiket talán nem mond az ember csak úgy, magától. Eleve a családunk sem ilyen. Érzelmes, de nem a legexpresszívebb társaság vagyunk…
Lázár Domokos: … igen, nem mondjuk el egymásnak minden órában, hogy annyira szeretlek, te tedd le! Ezért is jó, hogy sokat találkozunk, mert nem gyakori, hogy felnőttkorban testvérek ennyi időt töltsenek együtt.
Lázár Ágoston: Kettőnkön túl pedig a szüleinknek és az egész családnak is fontos ez az egész.
Lázár Domokos: Ahhoz, hogy az Esti Kornél a kezdetekben működni tudjon, nagyon kellett a családi háttér. Nálunk voltak a próbák, apukánk vette a hangszereinket, anyagilag és érzelmileg is nagyon támogattak bennünket, sosem mondták, hogy micsoda hülyeség ez a zenélgetés. Közben viszont ő elég kritikus ember, ha azt érezte volna, hogy nem jó, amit csinálunk, azt is megmondta volna. Na, azt nagyon nehéz lett volna megélni, hogy apukánk, akinek tök jó az ízlése, inkább arra bátorít minket, hogy hagyjuk ezt az egészet. Voltak periódusok, amikor elképesztően nagy szükségünk volt erre a támogatásra.
Márciusban dupla, teltházas koncertetek lesz a Magyar Zene Házában, Lázár tesók, nagyzenekarral. Ha már a felnövésről beszélgettünk, egy ilyen lehetőség kellő időben jött, jöhetett volna előbb is, hogy érzitek?
Lázár Ágoston: Mivel már körülbelül húsz éve zenélünk, nem mondhatjuk, hogy nagyon korán jött, de ilyen szempontból sosem voltunk túlzottan elkényeztetve, nem volt nagy bumm körülöttünk, organikusan fejlődött mindkét produkció. A Lázár tesóknak megvolt az a helyzeti előnye, hogy az Esti Kornél miatt sokan ismertek bennünket. De a kezdeteket nagyon megkönnyítette, hogy fokozatosan alakultak a dolgok, nem kellett azzal megküzdeni, hogy úristen, de híresek lettünk! Nem érezzük, hogy ez a lehetőség nem megérdemelten jött, meg hát persze játszottunk már ebben a felállásban a Müpában is, szóval nem szokatlan ez annyira.
Lázár Domokos: Ugyanakkor 2025-ben, ekkora zajban, ilyen körülmények között nagy dolog, hogy különösebb promóció nélkül létre tud jönni két teltházas este. Úgy vagyunk vele, hogy mindkét zenekar rétegműfajt képvisel, és azért, hogy méltó körülmények között játszhatunk hálásak is vagyunk, örülünk az érdeklődésnek is, de akkor is csinálnánk, ha száz ember jönne el a koncertjeinkre. Persze, így több dolgot meg tudunk valósítani, tudunk hívni vendégzenészeket, akiket rendesen ki tudunk fizetni és így tovább. Minél nagyobb az érdeklődés irántad, annál több eszközöd van a zenei kísérletezéshez, de nyilván nem ebből fog senki nagy pénzt csinálni. Nem is erről szól. Részben talán ezért is van, hogy a civil részünket megőriztük, mert a cél az, hogy 100%-ig az történjen, amit művészileg helyesnek gondolunk, de ha azon kéne görcsölni, hogy kizárólag a zenekari bevételekből fizetjük a számláinkat, akkor adódhatna olyan élethelyzet, amiben kompromisszumokat kéne kötnünk. Most nincs okunk panaszra.
Az az erős személyesség, törékeny intimitás, ami a Lázár tesók dalszövegeiben van, mennyivel tesz titeket sebezhetőbbé? Sebezhetőbbek vagytok-e ebben a felállásban, mint az Esti Kornéllal?
Lázár Ágoston: Én mindenképpen. Egyrészt itt szövegeket is írok néha, amit az Esti Kornélnál nem, vagy csak nagyon ritkán szoktam, és ezáltal nagyobb nyomokban tartalmaznak engem is a dalok. Kiállni úgy, hogy téged néz mindenki, hogy te adod elő ezeket a szövegeket, sebezhetőbbé tesz, persze. A dobok mögött sokkal nagyobb az önbizalmam, inkább ki tudom hozni magamból azt az embert, aki a mindennapokban is szeretnék lenni. A Lázár tesókban sokszor kényelmetlen még számomra, hogy oda kell álljak ilyen sok ember elé, hogy a szemükbe nézve kell énekelnem. Nehezen is megy néha, van, hogy meztelenül érzem magam a színpadon, úgyhogy nagyon jó alap lelkiállapot kell ahhoz, hogy jól érezzem magam ebben a helyzetben. Sokszor úgy érzem, hogy nem is tudok ránézni az emberekre, mert az már túl sok lenne. Máskor meg nagyon könnyen megy.
Lázár Domokos: Pontosan ezekről a szorongató, vagy épp kevésbé szorongató hangulatokról szólnak a dalaink. Amikor úgy érzem, hogy rosszabb lelkiállapotban kell kimenjek a színpadra, abba kapaszkodom, hogy tessék, itt vannak a dalaink, beleírtuk a szövegekbe ezeket a hangulatokat. Nem nagyon tud előállni olyan helyzet, aminél azt érezném, hogy nem önazonos a dalainkkal, és ez felszabadít a Lázár tesók koncerteken. Abban teljesen egyetértek Ágostonnal, hogy minél kisebb a zaj, minél kevesebb az ember a színpadon, minél kevesebb dolog mögé bújhatsz előadóként, annál nagyobb a felelősségérzeted, és a nyomás, ami rád nehezedik. Egy hattagú rockzenekar koncertje, nagyszínpadon, vetítéssel, fényekkel, ebből a szempontból könnyebb helyzet, abban más a nehéz.
Akkor a kettő kiegyenlíti egymást?
Lázár Domokos: Számomra igen, harmóniában áll a két zenekar, mert más-más oldalamat tudom megélni itt és ott. Rajtam biztos látod majd, hogy más energiák jönnek ki belőlem.
Januárban az Esti Kornéllal léptetek fel Szörényi Levente koncertjén, és azon gondolkodtam, hogy a zenéről beszélve persze megvannak a műfaj kikerülhetetlen figurái, és Szörényi ilyen, ez nem kérdés. De mennyire erős számotokra a folytonosság? Ugyanúgy álltok az ő vállukon is, vagy a ti előzményetek inkább a Kispál, és a 30y?
Lázár Domokos: A közvetlen előképeink a magyar, alternatív rockzenéből nyilván azok a zenakarok, akiket te is említettél. De az egész ősforrását mégis Szörényi Levente és Bródy János munkássága jelenti. Ők hozták be a könnyűzenei rock’n’roll műfajt Magyarországra, és ilyen szempontból is hatalmas élmény volt velük állni a színpadon. Számomra az volt a legjobb, hogy amikor próbáltunk, akkor azt éreztem, hogy mi most más zenészekkel együtt dolgozunk, ők ugyanazt csinálják, mint mi, csak hatvan évvel korábban kezdték.
Lázár Ágoston: Nyilván megvan ebben a kellő izgalom, hiszen úgy nőttünk fel, hogy ezeket a zenekarokat hallgattuk, és most meg a Kispállal is, Szörényi Leventével is volt alkalmunk együtt játszani. Igen, abban van valami különleges, hogy kint állsz a színpadon, és ott van melletted a Kispál András, de valahogy összeérnek a dolgok ebben a helyzetben.
Lázár Domokos: Érzed végig, hogy mennyire fontos emberek ők, hogy akár tudattalanul is nagyon hatottak rád, ugyanakkor az is ott van benned, hogy közöd van hozzájuk, épp ezért is csodás velük együtt játszani.
Fogyasztói oldalról úgy tűnik, hogy az elmúlt 2-3 évben megváltozott az, ahogyan akár a könnyűzenéről, akár az előadókról beszélünk. Egyáltalán, téma lett, közéleti téma a magyar könnyűzene, nem egyszerűen úgy tekintünk rá, mint egy kulturális fogyasztási cikkre. Belülről ti, hogy látjátok, illetve szerintetek ennek a változásnak, ha végbement, hány százaléka politikai-közéleti változás?
Lázár Domokos: Gondolom Azariah-ra és Majkára gondoltál, akik hiper híres előadók, és celebek is egyben. Őket egyébként is nagyon sokan követték, és a hozzájuk hasonló művészek, az utóbbi időben, már bátrabban mertek megszólalni közéleti dolgokban, mert lett alternatíva a Fidesz mellett. Majka, szerintem legalábbis, egyértelműen ennek a jele, jó lakmuszpapírja ő a magyar nyilvánosságnak. Mivel nagyon ügyes üzletember is, ha ő egy ilyen klipet, ilyen szöveggel ki mert hozni, az annak a jele, hogy úgy érzi, legalább annyit nyer ezzel, mint amennyire kockázatos ez a vállalás. Szerintem ez örvendetes dolog a hatását tekintve, de alapvetően itt nem a zenéről beszélünk, hanem mindenki azt nézegeti, hogy ez most mit jelent a közéleti viszonyokat illetően. Nem érzem, hogy a kultúráról általában élénkebb párbeszéd zajlana, mint mondjuk öt éve. Remélem azért az is benne van a megnyilvánulásaikban, hogy érzik annak a felelősségét, hogy mekkora közönséghez jut el, amit mondanak.
Ami a kilencvenes évek második felében az osztálytársaimnak a káromkodás volt a Ganxsta Zolee és a Kartell szövegekben, az lett most Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor említése a dalszövegekben.
Lázár Ágoston: Ez lett az új lázadás.
Lázár Domokos: Én ennek csak örülök, mert szerintem minden olyan történés, ami az apátiából kifelé mutat a normalitás felé, jó. Én annyira az öncélú káromkodást nem szeretem, de közben mi is használunk csúnya szavakat, ha segítenek érzelmeket kifejezni. De, ha általában bátrabban mernek beszélni az emberek közéleti ügyekről, ha nyíltabban merik vállalni a hatalommal szembeni véleményüket, az király, akkor legyen még sok ilyen. Nagyon régóta vannak nekünk is közéletibb dalaink, de Orbán Viktor nevét így, egy az egyben valószínűleg nem fogod hallani egyik szövegünkben sem. Készül viszont egy olyan Esti Kornél dal, amiben lesznek olyan konkrét elemek, amikből anélkül értheted a kritikát, hogy nagyon kéne kutakodnod utána. Az szerintem jó jel, ha egyre többen érzik azt, hogy nem annyira kockázatos ezeket a dolgokat belekiabálni a világba.
Később jókat lehet majd vitatkozni arról, hogy ki mikor lett bátor.
Lázár Ágoston: Szeretném elmondani, hogy mi mindig azok voltunk!
Lázár Domokos: Bátorak vagyunk, bizony.
Fotó: Simon Márk