Két hete jöttem vissza egy Villachtól Tarvisión át Gradóig tartó biciklitúráról. Villachban 34 fok volt árnyékban, Arnoldsteinben 34, Tarvisióban 32, a Lussari csúcson 31, Udinében 37, Gradóban 38 fok. A máskor bő vizű alpesi patakok, folyók csontig kiszáradva, több száz méter széles folyók medrében erecskévé apadt, arasznyi mélységű víz csordogált. Spontán erdőtüzek pattantak ki az utunkat övező hegyekben.
Nyakunkon a klímakatasztrófa. Még akkor is, ha egy akadémikus pár hete még váltig bizonygatta egy tévéshowban, hogy ez természetes folyamat, nem az emberi tevékenység okozta. Szegény Ürge-Vorsatz Diána, biztosan felugrott a vérnyomása ilyen sületlenség hallatán. Meglep, hogy az MTA nem szankcionálja az ilyen szerepléseket, hiszen a tévtanok hirdetése kompromittálja a tudományosságára oly kényes akadémiát, továbbá idegen az effajta bohóckodás a tudomány szellemétől. Úgy látszik, az akadémia is elindult Hollywood felé.
Az egész Európát sújtó aszály már önmagában is súlyos helyzetet okoz, pedig van itt még más is, mint például elszabaduló olaj- és gázárak, csúcsra járó infláció, zuhanó forint. Jogos a kérdés, hogy miért nem vagyunk erre felkészülve. Van olyan kormányzati program, amely a lakások hőszigetelését támogatná, hogy takarékoskodjunk a fűtési energiával? Nincs. Támogatja a kormány a házi naperőművek létesítését? A válasz látszólag igen, de ha a részleteket is megnézzük, láthatjuk, hogy szociálpolitikai korlátok miatt csak néhány jómódú, sokgyerekes család számára érhető el effajta támogatás. Vagyis nem szempont a feltétel nélküli tömeges energiatakarékosság.
A kormányunk régebben többször is érzékeltetett véleménye szerint a klímakatasztrófa csak papírtigris, majd 30-40 év múlva lesz (talán) érdekes. A klímaüggyel biztosan nem lehet választást nyerni, tehát érdektelen. Noha az EU sok erőfeszítést tesz a CO2-kibocsátás csökkentésére, de az eredmény még nem látszik, sőt a széndioxid-kibocsátás növekvőben van és lesz is a jövőben. Különösen, ha a zseniális (magyar) politikusok ötletei megvalósulnak, mint például az, hogy bányásszunk újra lignitet, hogy legyen mivel fűteni a szénerőműveket; az iskolák fűtsenek fával; keressünk többet, hogy bírjuk a növekvő árakat. Nekem is lenne néhány ötletem: kukorica helyett ültessünk kaktuszt, víz helyett igyunk bort, szokjunk hozzá a tengervízhez és igyunk sós vizet; napozni sivatagba járjunk.