Azt hittem, többen leszünk a CEU auditóriumában a jól megszervezett előadáson és panelbeszélgetésen. Az esemény főszereplője Adam Bodnar volt, a lengyel kormány igazságügyi minisztere, s így egyben a lengyel legfőbb ügyész. Bodnar elismert alkotmányjogász, az emberi jogok szakértője, aki hat évnél hosszabb ideig volt ombudsman is. Egy magánegyetem jogi karán professzor, mellesleg a kormánypárt színeiben a felsőház, a szenátus tagja is. Szinte személyes ismerősömnek érzem a kopaszodó negyvenes éveiben járó jogtudóst. Nemcsak azért, mert már beszélgettem vele – interjút adott nekem korábban –, hanem azért, mert egyszerűen lehetetlen úgy kinyitni valamilyen lengyel politikai hírportált, hogy ne bukkanjon fel benne a neve. Az egyik leggyakrabban szereplő közszereplő, az első tíz-tizenöt legismertebb lengyel politikus egyike.
Egyszerű az ok: Bodnar igazságügyi miniszterként a jogállam helyreállításának fő felelőse a kormányban. Erről adott elő Budapesten. Nehéz a feladata. Az elmúlt nyolc évben ugyanis a jobboldali, nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányozta Lengyelországot. Övék volt a törvényhozó többség, a maguk képére alakították az intézményeket, az alkotmánybíróságot, az ügyészséget, a médiafelügyeletet, a bíróságok igazgatását, a bírók kinevezéséről döntő szervezetet. A PiS embere az államfő is, aki továbbra is az őt jelölő erőt képviseli. Ez az oldal tartalmilag ugyanazt az illiberálisnak nevezett vonalat vitte, mint Orbán Viktor Fidesze, és ez a politikai tendencia nem fér össze a jogállamiságnak nevezett állapottal.
A PiS a lengyel társadalom tradicionalista, vallásos, nemzetközpontú, konzervatív felére épít. Jobboldali párt, amely a legegyszerűbb közösségi vonzalmak és gyűlöletek mentén gyűjti össze a szavazókat. Jobboldali párt, amely elsősorban állami gondoskodást és felügyeletet ígért a lemaradó, a nyugatias fejlődésből kimaradó rétegeknek és vidékeknek. Egyszerre épített antikommunizmusra és az államszocializmus iránti nosztalgiára. Elitellenes. Híveit folyamatosan az értelmiségi csoportok ellen hangolta. Ha kellett, orvosellenes, máskor bíróellenes propagandát folytattak. A PiS propagandavilágában létezik valamilyen tiszta, jámbor lengyel világ, amelyet a romlott Nyugat a posványba ránt. Ezért kampányainak szerves része volt a „genderpropaganda”, az LMBTQ elleni harc, s ezt a Nyugattal azonosították.