Sőt, ahogy Mika János éghajlatkutató, az egri Eszterházi Károly Egyetem egyetemi tanára a Jelennek nyilatkozva elmondta: Magyarországon a melegedés 30 százalékkal erősebbnek tűnik a földi átlagnál. Ez azonban nem jelent klímavészhelyzetet, hiszen számos területen ennél erősebb is ez a folyamat, míg másutt sokkal enyhébb.
A jelenlegi forgatókönyvek szerint az évszázad végére – az éghajlatot befolyásoló hatások bizonytalansága mellett – 1-5 fokkal lesz melegebb a Föld átlaghőmérséklete, s valószínű, hogy ehhez is hozzá kell adnunk azt a bizonyos 30 százalékot. Ez a kormány új klímastratégiája szerint idehaza akár 3-4 fok is lehet, ami meglehetősen borús becslés, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy amerikai kutatók nemrég kiszámolták, a leghidegebb jégkorszak idején is mindössze 7 fokkal volt hűvösebb a földi átlaghőmérséklet, mint manapság.
A melegedés az Országos Meteorológiai Szolgálat grafikonjai alapján igazából a nyolcvanas évektől érezhető, ami a csapadék mennyiségének csökkenésével párosult, bár a klímaszakértő hozzáteszi, ez azért nem biztos, hogy a jövőben pontosan ugyanígy folytatódik. A változás ugyanis globálisan, az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett, a komplex éghajlati rendszer érzékenységétől is függ. Márpedig, a sokat idézett Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) forgatókönyvei e téren legalább 50 százalékos bizonytalansággal számolnak. Persze az, hogy az egyes országok mennyiben fogadják meg a tudomány ajánlásait, kérdéses, de tény, hogy az emberiségnek 70 százalékkal kellene csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy ne növekedjen tovább a veszélyes anyagok légköri koncentrációja. Ha mindenhol betartanák a klímáról szóló Párizsi Megállapodást, az is csak körülbelül egyharmadát érné el annak a szintnek, ahová 2030-ig kellene letornázni a mai értékeket. – Addig tehát legalább még két ilyen egyezményre lenne szükség, majd jóval erősebb megszorításokkal kellene folytatni – mondja Mika János. Hozzáteszi: – Nem látom a meccs kimenetelét, de a műszaki fejlődés és maga a gazdaság is segíthet, hogy egyre kevesebb anyagra és energiára legyen szükség a jól eladható termékek előállításához. Azt, hogy ez nem lehetetlen, jelzi, hogy 2013-tól három évig már sikerült a világ üvegház-kibocsátásának legalább a stagnálását elérni.[jelen_img url=”/data/articles/0/06/article-0619/palugyai_klima_unsplash_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/06/article-0619/palugyai_klima_unsplash.jpg” class=”block_placeholder fcenter selected” author=””]
Magyarország a számba vehető klímaforgatókönyvek szerint átmeneti régióban fekszik, ahol a kis változások is a hatások „billegésével” számolnak. Tőlünk északra a csapadék mennyisége megnő, délebbre, a mediterrán térségben viszont jelentősen csökken. Mika János szerint a legvalószínűbb mégis az, hogy ez utóbbi térséget érintő hatások Magyarországra is benyúlnak, s így az itteni vízmérleg is romlik, különösen nyáron, akár 20-30 százalékkal is, ami a hőmérséklet emelkedése mellett nagyobb párolgással is párosul. Az abszolút szárazodás a Dunántúlon lesz erősebb, mert ott van miből csökkenni, az Alföldön, ahol már eddig is kevés volt a csapadék, alig. Itt viszont bizonyosan kritikussá válik a helyzet.
A nyári hőség egyébként elviselhetetlenebb, mint a nagy hideg, ami amúgy is egyre ritkább. A kormány klímastratégiája is azzal számol, hogy a hőhullámok már 2021-2050 között is 120 százalékkal dobják meg a halálozást, a század második felében pedig sokkal drasztikusabb mértékben, többszáz százalékkal többen halnak meg a hőség miatt. Mika János hozzáteszi, a 20 foknál nem hidegebb, úgynevezett trópusi éjszakák nagyon megterhelik a szervezetet, ezek száma pedig mindenképpen nő, jóllehet a nagyobb városok belsejében már ma is évente 5-10 ilyen izzadságos éjszakát kell végig forgolódnunk. A városokban amúgy is nehezebb lesz a klímaváltozás hatásait elviselni, mint vidéken. Ez viszont nemsokára oda vezet, hogy a nyári hűtés energiaigénye meghaladja a téli fűtését, holott már most sem igazán marad el mögötte.
Szerencse, hogy a hőhullámokat ma már meglehetős biztonsággal lehet előre jelezni, hiszen az ezekhez szükséges nagy kiterjedésű anticiklonok több nap alatt épülnek fel, s a 2003-as nagy európai hőhullám mintegy 70 ezer európai (köztük mintegy 500 magyar) áldozata miatt 2004-től a hőségriasztó rendszer nálunk is megbízhatóan működik. Mika János ehhez azért hozzáteszi, Budapest központjának ma nincs megfelelő meteorológiai állomása, így hiányoznak a megbízható belvárosi mérések.
A melegedés amúgy kedvezően hathat a növényekre, mert növekszik az úgynevezett tenyészidőszakuk. Ezt legjobban a már februárban kapható, Dél-Európából érkező eperrel lehet érzékeltetni. Az Alföldön a század második felére a mezőgazdasági termelés szempontjából hasznos időszak akár 20 nappal is megnőhet. Mégsem ujjonghatunk, mert amit a melegedés az egyik oldalon ad, azt a csapadékhiány a másikon elveszi, s ahogy a spanyolok, ezt a helyzetet mi is csak öntözéssel tudjuk majd részben ellentételezni.
Persze a csapadék Mika professzor szerint nem sokat csökken majd évente, télen pedig a modellek szerint még nő is, bár eddig ez a megfigyelt adatokban nem mutatkozik. Ami viszont igazolta a modelleket, az a csapadékos napok számának csökkenése. Másként szólva: a század végére akár 43 százalékkal is megnőhet a csapadék nélküli időszakok hossza.
Vagyis, sokáig nem esik, de ha igen, akkor ömlik majd az égi áldás. Ezt viszont a növények kevésbé tudják hasznosítani. Egy-egy aszályos periódus után hiába zúdul le néhány óra alatt akár egyhavi csapadékmennyiség is, ennek nagyrésze hasznosítás nélkül elfolyik, a növények ugyanis nem képesek ilyen gyorsan ennyi vizet felszívni. A domb- és hegyvidékeken pedig emiatt alakulhatnak ki a villámárvizek és a sárlavinák, amiket a kormányzati klímastratégia is veszélyforrásként említ.
Ahogy a klímaváltozással kapcsolatban gyakran emlegetik, a szélsőségek lesznek gyakoribbak. Mika Jánosnak is ez az érzése, de mint mondja, ezt még teljesen egyértelműen nem lehet kijelenteni. A gazdáknak azonban már most el kellene kezdeniük átállni a szárazságot jobban tűrő fajták termesztésére. Egyes termesztett növényeink öntözés nélkül így is a „veszélyeztetett kategóriába” kerülhetnek, egyes szakértők szerint ilyen a burgonya, vagy a cukorrépa is. A felkészülést azonban el kell kezdeni, mielőtt késő lesz.