Idén novemberben lesz harminc éve, hogy az Egyesült Államokban, a daytoni légitámaszponton a bosnyák, a horvát és a szerb elnökök aláírták azt a keretegyezményt – ezt 1995. december 14-én Párizsban véglegesítették ünnepélyes keretek között –, amely lezárta a több mint három évig tartó, szörnyűségekkel teli délszláv háborút. A béke nyomán létrejövő Bosznia-Hercegovina államszövetség alighanem a világ egyik legbonyolultabb állami berendezkedése, amely a bosnyák-horvát föderáció kantonjaiból és a boszniai szerbek köztársaságából áll. Mindkettő külön államszervezettel rendelkezik, ezek felett van a szigorú etnikai kvóták és rotáció figyelembe vételével szabályozott államszövetségi szint, viszont ennek a szuverenitása is korlátozott, mert a főhatalom a tényleges jogkörökkel rendelkező nemzetközi főképviselő kezében összpontosul, akit a békeegyezményt felügyelő államok jelölnek. Azonban Kína és Oroszország az utóbbi években már a főképviselői intézmény létét is vitatják, a Kreml pedig nem ismeri el legitimnek a német Christian Schmidt (korábbi CSU-s politikus, aki egykor több moszkvai bajor kormánydelegáció tagja volt) mandátumát.
Ebben a helyzetben van jelentősége annak, hogy Milorad Dodik boszniai szerb elnököt februárban nem jogerősen elítélték amiatt, mert nem volt hajlandó kihirdetni a főképviselő által hozott döntéseket, illetve olyan boszniai szerb parlamenti döntéseket írt alá, amelyeket a főképviselő ellenzett. Dodik tehát megsértette az államszövetség alkotmányát, csakhogy maga az államszövetség szinte bénult állapotban van és a főképviselői poszt létét megkérdőjelező nagyhatalmak is bátorítják Dodik ellentartását – bár talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy az orosz törekvéseket Dodik erős drámai érzékkel képviseli. Az ítéletet követően Dodik – nem először – fenyegetett a Boszniai Szerb Köztársaság kiválásával az államszövetségből, ám ez ügyben hamar visszakozott, miután az amerikai külügyminisztérium jelezte, hogy a daytoni egyezmény fenntartását tekinti céljának, annak ellenére, hogy Dodik éppen Trump visszatéréséhez kapcsolódóan pedzegette az utóbbi időben az elszakadást.
Habár a magyar kormány boszniai ügyei és ügyletei – amelyek történetesen itt is pontosan egybeesnek az orosz érdekekkel – egyáltalán nem újak, joggal keltett minden korábbinál nagyobb feltűnést, hogy TEK-es egységek jelentek meg a boszniai szerb főváros, Banja Luka utcáin, éppen Dodik ítélethirdetése idején. A magyar illetékesek kezdetben előre tervezet gyakorlatozásról beszéltek, hamar kiderült azonban, hogy a rendvédelmi gyakorlatok esetében merőben szokatlan módon az egységek tagjai civilben lépték át a bosnyák államhatárt, és így nem is folyt le az ilyen esetekben szokásos jóváhagyási protokoll.
A különös esetet annyira rossz néven vették a szarajevói központi kormánynál, hogy a magyar külügyi államtitkár március 3-án nem kapott leszállási engedélyt tervezett boszniai látogatásához, így végül autóval jutott el Banja Lukába, Szarajevóban pedig nem is fogadták. Magyar Levente Dodikkal találkozva gyarmatosítókként ostorozta a békeegyezményt létrehozó és működtető nyugati országokat, valamint kilátásba helyezte, hogy a magyar kormány nem nézné tétlenül, ha Boszniában konfliktusra kerülne sor, hanem beavatkozna az eseményekbe. Két nappal később Orbán Balázs ugyan arról beszélt a Gulyáságyú Médiának, hogy hivatalos rendőri együttműködés a TEK-esek boszniai tartózkodásának oka, de egyúttal úgy fogalmazott, hogy „a mi fellépésünk a Balkán biztonságát és stabilitását szolgálja”; a „fellépés” szóval ily módon mégiscsak egy gyakorlatozásnál konkrétabb politikai szándékra tett utalást.
E konkrétabb szándék lehetséges célját tárta fel a VSquare oknyomozó portál cikke, amely szerint a TEK abból a célból ment a Boszniai Szerb Köztársaságba, hogy ha Dodikot letartóztatás fenyegetné, akkor menekítsék ki az országból. Ugyanúgy, ahogyan a jogerős ítélet elől magyar kormányzati segítséggel szökött Magyarországra 2018-ban az azóta is Budapesten élő Nikola Gruevszki, volt észak-macedón miniszterelnök.
Mindezen események nyomán a boszniai államszövetségi kormány március 7-én hivatalos levélben azt kérte az Európai Tanács elnökétől, hogy az EUROFOR békefenntartó alakulatából vonják ki a magyar egységeket. A korábbi évtizedekben Magyarország a balkáni stabilitás egyik fő érdekeltjeként és tevőleges támogatójaként volt ismert a nemzetközi politikában, most viszont destabilizáló tényezőként azonosítják, és ekként kérik Szarajevóból a magyar katonák kivonását.
A magyar kormány Boszniával kapcsolatos álláspontjában mindenképpen figyelemre méltó a megfordított érvelés, azaz a stabilitásra hivatkozással azt a politikust támogatja magyar adófizetői pénzekkel és immáron rendvédelmi jelenléttel, aki az államszövetség és ezzel a békeegyezmény felrobbantásával fenyeget. Mindeközben ugyancsak a magyar kormány elvileg a nyugat-balkáni országok EU-tagságának leghangosabb támogatója, ám az amúgy is ingatag Bosznia-Hercegovina széthullása sokkal inkább annak az orosz érdeknek felel meg, amely az EU meggyengítését és felszámolását célozza, beleértve ebbe a bővítés megakadályozását is.