A negyedik kínai-afrikai csúcsot tartják Pekingben, melyen 51 afrikai ország az állam- vagy kormányfőjével, további kettő az államfő megbízottjával vesz részt. Valójában egy adminisztrációval is bíró szervezetről van szó, amely a Fórum a Kínai-Afrikai Együttműködésről (Focac) nevet viseli, Kína, 53 afrikai állam és az Afrikai Unió a tagjai. Afrikában egyébként 54 állam van, ebből az együttműködésből a korábban Szváziföldnek hívott eSwatini (igen, kis e, majd nagy S) maradt csak ki, amely fenntartja diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, pontosabban a Kínai Köztársasággal. Korábban több afrikai állam is ugyanezt a gyakorlatot folytatta, olyannyira, hogy 2007-ben még Tajvan is rendezett csúcstalálkozót a vele akkor diplomáciai kapcsolatot tartó öt országgal (Szváziföld, Burkina Faso, Malawi, Gambia, valamint São Tomé és Principe). Xi Jinping kínai államfő három nappal a csúcs előtt kezdte el fogadni egyenként az érkező vendégeket, hogy sikerüljön méltányolható időn belül mindenkinek megadni a tisztességet. (Nemcsak fényképezkedett, hanem mindenkivel hivatalos találkozót bonyolított.)
A kínai stratégiában nagyon fontos helyet foglal el a globális délen belüli együttműködés, s ennek egyik sajátos, intézményesített megnyilvánulási formája a Focac. A fekete kontinens és Kína közötti kereskedelmi forgalom tavaly 282,1 milliárd dollár volt, 64 milliárd dollárnyi, jelentős, bár mérséklődő kínai többlettel. Mindazonáltal ez az egyik legbetegebb pontja a kapcsolatoknak. A mérséklődés elsősorban a valamelyest növekvő afrikai exportnak köszönhető, amelyet nagyrészt nyersanyagok, fémek és mezőgazdasági termékek tesznek ki.
A kínai befektetések összege tavaly 40 milliárd dollár volt. Nagy szerepet játszik Peking az infrastruktúra fejlesztésekben. Ugyanakkor átrendeződőben van a kínai pénzkihelyezések belső struktúrája, némileg húzódik vissza a szuverén hitelezés, s növekvőben vannak a kínai vállalatok közvetlen befektetései. Itt a második beteg pontról, kihívásról beszélünk. 2000 és 2022 között Peking 170 milliárd dollárt juttatott Afrikába kötött és szabad felhasználású hitelek, és támogatások formájában. Afrika azonban adósságválságban van. Az Afrikai Fejlesztési Bank (ADB) szerint ez nem rendszerszerű, hanem az a probléma, hogy túl sok ország szembesül fizetési nehézségekkel, vagy fenyegeti ez a veszély. Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési ügynöksége, az Unctad adatai szerint 25 olyan afrikai ország van, amely jelenleg többet költ kamattörlesztésre, mint egészségügyre és élelembiztonságra. Ezekben az országokban él az afrikai népesség több mint fele. Hét olyan ország is van, amelynek a kamattörlesztése meghaladja az oktatásra fordított összeget.