Alapos és lelkiismeretes jelentésben tárta fel Szalayné Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes a tiszavasvári helyi tömegközlekedés, illetve iskolabusz hiányából fakadó és az egyenlő bánásmód sérelméhez vezető visszásságokat.
„Tiszavasváriban a helyi roma közösség az elmúlt évtizedek során a kirekesztés számos formáját tapasztalta és tapasztalja jelenleg is, amelynek színtere az oktatás. Bár a bűdi telepen élő roma gyermekek számára ma már van lehetőség az integrált oktatásra, az autóbuszközlekedés teljes hiánya miatt azonban az iskolába való mindennapos eljutás olyan aránytalan terhet ró a gyerekekre és a családjukra, amely az egyenlő bánásmódhoz és az egyenlő esélyű oktatáshoz fűződő joguk sérelmét okozza” – állapította meg a nemzetiségi ombudsmanhelyettes, aki a jelentésében a tiszavasvári konkrét panaszon keresztül egy általánosabb, más településeken is gyakran tapasztalható problémára is ráirányította a figyelmet: sok helyen nem biztosítottak a megfelelő közlekedési eszközök ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek nehézségek nélkül jussanak el az iskolába. Márpedig, ha a gyerek aránytalan sok időt tölt el utazással, akkor esetükben gyakoribbak lehetnek az órai késések, s ez konfliktusokat okozhat az iskolában. Mindez együtt pedig növeli az idő előtti lemorzsolódás kockázatát. „Tapasztalatom szerint a megfelelő közlekedés hiánya nemcsak Tiszavasváriban, hanem számos más, halmozottan hátrányos helyzetű, leszakadó régióban is gondot okoz. Ennek következményeként fokozottan sérül az ott élő roma gyermekek egyenlő bánásmódhoz és oktatáshoz fűződő joga, a jelzett körülmények hozzájárulnak a korai iskolaelhagyás problémájához is, amely hosszú távon a roma társadalom egész jövőjét érinti hátrányosan” – olvasható a jelentésben.
Nézzük meg a konkrét helyzetet. Lapunk részletesen beszámolt tavaly nyár elején arról, hogy az önkormányzati választások előtt, az akkor még hivatalban lévő és újrázni akaró tiszavasvári polgármester, Szőke Zoltán bejelentette, hogy a város szegregátumában, a Bűdi telepen újra kívánja nyitni a Vasvári Pál Iskolát, amelynek bezárásáról még az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) rendelkezett, még 2012-ben. Az EBH-döntést követően a fenntartó (időközben az önkormányzattól átkerült az államhoz a fenntartói jog), felmenő rendszerben megszüntette a tanítást a Bűdi városrészben található iskolában, így a 2017/2018-as tanévben már nem indult első osztály. Az itt élő gyerekek a városközpontban lévő, Kabay János Általános Iskolába iratkoztak, ahol roma és nem roma diákok integráltan tanulnak.
https://jelen.media/kozelet/iskolabusz-helyett-a-szegregaciot-valasztana-tiszavasvari-polgarmestere/
A Bűdi városrészben élő szülőknek egyszerre volt öröm és nehézség is ez az új helyzet. A gyerekek ugyan egy integrált és lényegesen jobb színvonalú oktatást nyújtó intézménybe kezdtek el járni, azonban óriási terhet rótt rájuk az, hogy az önkormányzat és a tankerület nem biztosított számukra megfelelő tömegközlekedési lehetőségeket az iskola eléréséhez. A közlekedési infrastruktúra hiányában ezek a gyerekek leginkább gyalog, időnként kerékpárral vagy autóval tudják megtenni a lakóhelyük és az iskolájuk közötti távolságot, ami közel három kilométer. Oda-vissza ez tehát hat-hét kilométer. Ezt a távolságot kellemes időjárási viszonyok között sem olyan egyszerű megtenni, főleg, ha időre kell teljesíteni. De különösen nehéz hóban, fagyban vagy kánikulában, esetleg folyamatos esőzésben. És nemcsak a nagyobbacska gyerekek gyalogolnak, hanem az első osztályosok is. Az őket kísérő szülők pedig ennek a hat-hét kilométernek a kétszeresét teszik meg, hiszen reggel, az iskolakezdéskor, és délután, a tanítás végén is útra kell kelniük, ráadásul sokszor a kisebb testvérrel, babakocsival kénytelenek legyalogolni naponta többször is ezeket a távolságokat.
A jogsértésre a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete figyelt fel. Glonczi László, a szervezet elnöke az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC) karöltve fordult a nemzetiségi ombudsmanhelyetteshez, még 2023-ban. Panaszukban felvázolták a tiszavasvári Bűdi városrészben lakó roma gyerekek iskolába járási nehézségeit, emellett jelezték, hogy a helyi tömegközlekedés fejlesztése, vagy az iskolabusz újbóli megindítása megoldást jelentene a problémára. Glonczi László többször is próbálta felhívni az önkormányzat figyelmét, hogy oldja meg ezt a helyzetet, a polgármester ehelyett döntött úgy 2024 júniusában, hogy nem a közlekedést szervezi meg, inkább a bezárt, szegregált iskolát nyitja újra. Glonczi László emiatt – a 2023-as panasz mellé – egy kiegészítéssel élt: szerinte ugyanis a roma gyerekek jogellenes elkülönítése miatt bezárt iskola újra nyitása mindenképpen ellentétes az EBH korábbi döntésével, így a működése nyilvánvalóan jogellenes lesz.
„Tiszarád településen gyakorlatilag ugyanezen jelenség játszódott le néhány éve, amikor a szülők kezdeményezésére a helyi képviselő-testület úgy határozott, hogy ismét megnyitják a község iskoláját. Egy év működés után azonban az iskolát végleg be kellett zárni, tekintettel a szegregációra, a hátrányos megkülönböztetésre. Ezen túlmenően Tiszavasvári a szegregáció felszámolása, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok megsegítése körében számos Európai Uniós programot valósít, valósított meg, amely programok kapcsán kifejezetten tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés, így a város az uniós projektek sikeres megvalósítását is kockáztatja, hiszen amennyiben nem felel meg a programok végrehajtása az Európai Unió szerződési feltételeinek, a támogatás megvonásra kerülhet” – írta Glonczi László az illetékes kormányhivatalnak annak érdekében, hogy az ne adja ki a működési engedélyt a Vasvári Pál iskola újbóli megnyitására. A helyzetről a Belügyminisztériumot is tájékoztatta. Az ügyet lapunk is figyelemmel kísérte, és sajtómegkereséssel fordult a tárcához. Fontos megemlíteni azt is, hogy 2016 óta az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást folytat Magyarország ellen a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt, ezért különösen nagy odafigyelést igényel a hivatalok részéről annak mérlegelése, hogy hol és milyen engedélyeket adnak ki. Glonczi László sikerrel lépett fel a Bűdi városrészben lakó gyerekek érdekében: a Belügyminisztérium jelezte, hogy komolyan veszik a szegregáció elkerülését, a kormányhivatal ezért nem adott engedélyt a korábban bezárt iskola megnyitására.
https://jelen.media/kozelet/glonczi-laszlo-wallenberg-dij/
E ponton érdemes kitérni arra, hogy miért nagyon káros dolog az oktatási szegregáció. Sokszor halljuk a szegregáció kapcsán azt az érvet, hogy jó a roma gyerekeknek, ha egymás között, kislétszámú osztályokban zárkóztatják föl őket a tanulási hátrányaik leküzdése érdekében, és ezt követően könnyebben integrálódnak a középiskolában. Olyan érv is gyakorta elhangzik, hogy a „szeretet alapú oktatás” az igazán hatékony megoldás a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában. Tuza Tibor pedagógus a kétezertízes évek közepén, egy jogvédő alapítvány által indított perben fejtette ki szakmai álláspontját arról, miért is káros a szegregáció, és miért baj azt „szeretetteljesnek” hazudni. Ezt a tanúvallomást idézzük most fel.
„A gyerek feltétel nélküli elfogadása, a szeretet és a türelem ősidőktől meghatározó a pedagógus személyiségében. Vagyis – általában – az integrált iskolában is szeretetalapú az oktatás. Minden gyereknek ez kell, másképp nem működik, különösen a kicsiknél úgy 10-12 éves korig” – magyarázta, utalva arra, hogy alsótagozatban ez a feltétel nélküli elfogadás kulcsfontosságú. „Ha elkülönítem, kirekesztem a gyerekeket, akár a csillagot is lehozhatom nekik az égről, akkor sem fognak tudni beilleszkedni a többségi társadalomba. Gondoljuk el, hogy 14-15 éves koráig ott van a gyerek az általános iskolában, elkülönítve. Azt a gyereket már nem fogom tudni beilleszteni a társadalomba. Az már ellenségének tekint mindenkit, aki az ő iskoláján kívül létezik” – összegezte a lényeget Tuza Tibor, aki azt is elmondta, hogy pedagógus pályája során a 70-es években próbaként létrehozott egy szegregált osztályt. Ötödikesekből, az előző év eredményei alapján alakított egy csoportot a jobb és egy másikat a rosszabb eredményű tanulóknak. „Életem 40 éves pályafutásának legkeservesebb 4 éve volt ez, és megfogadtam, hogy soha többé ilyet, mert egyik gyerekkel sem lehetett haladni, sem a jobbakkal, sem a gyengébbekkel. Nem lehetett úgy haladni, mintha heterogén összetételű lett volna az osztály, hiszen ez az összetétel sokkal inkább inspirálja a gyerekeket: a jókat azért, mert ott tudnak igazán tündökölni, a gyengéket azért, mert van előttük példa” – fogalmazott a bíróság előtt.
De kanyarodjunk vissza a vizsgálati jelentéshez. Szalayné Sándor Erzsébet túl azon, hogy feltárta a konkrét, a tiszavasvári oktatási szegregációval kapcsolatos panaszt, szakmai javaslatokat is megfogalmazott annak érdekében, hogy a bűdi gyermekek iskolába járásával kapcsolatban feltárt visszásságokat orvosolni lehessen. Megállapította, hogy a jogszabályi környezet nem határozta meg egyértelműen, kinek a kötelezettsége a gyerekek iskolába járásához a tömegközlekedés (vagy iskolabusz) biztosítása, az önkormányzatnak, vagy a tankerületnek. Ugyanakkor a helyettes ombudsman szerint semmi akadálya nem lett volna, hogy önként vállalt feladatként bármely szerv egyedül, vagy másokkal összefogva ezt megoldja. „Az ügyben érintett szereplők nem törekedtek a probléma egyezségen alapuló megoldására, a vonatkozó jogszabályok különböző értelmezési lehetőségeit kihasználva a feladat mielőbbi ellátása helyett a másik szerv kizárólagos felelősségét hangsúlyozták. Ezen felelősségelhárító attitűd különösen aggályos jelen ügyben azért is, mert hazánkban állami és önkormányzati szinten is hangsúlyozzák a roma nemzetiségű lakosság integrálásának fontosságát, kiemelten a roma és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek minőségi oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférésének garantálását” – világít rá a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes.
Szalayné Sándor Erzsébet azt javasolja a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkárának, hogy hívjon össze szakmai egyeztetést a tiszavasvári bűdi gyermekek iskolába szállításával kapcsolatosan. És hogy ezen kiknek kellene részt venniük? „A Belügyminisztérium Köznevelési Államtitkárságának, az Építési és Közlekedési Minisztérium Közlekedésért Felelős Államtitkárságának, a Klebelsberg Központnak, Tiszavasvári Város Polgármesterének, a Tiszavasvári Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökének”. Emellett javasolja, hogy a köznevelési államtitkár mérje fel, „országosan hány olyan iskola található Magyarországon, ahol a gyermekek, a településen belüli és kívüli településrészek elhelyezkedése miatt napi két-három vagy akár több kilométert is gyalogolnak a lakóhely és a kötelező felvételt biztosító iskola között helyi autóbuszközlekedés hiányában, vagy annak megszervezési hiányosságai miatt”. Javasolja továbbá a köznevelési törvény módosítását is annak érdekében, hogy határozza meg azt a távolságot a köznevelési intézmény és a lakóhely között, amely, ha fennáll, akkor a gyermekek utaztatásáról gondoskodni kell. És határozza meg azt is, hogy mely szerveknek a feladatköre az utaztatást biztosítani.
Az ombudsmani állásfoglalásnak, illetve a tiszavasvári roma gyerekeket ért jogsértések feltárásának már csak azért is különös jelentősége van, mert a szegregációs veszély nem hárult el. A tavaly újonnan megválasztott polgármester és új összetételű képviselőtestület februárban fontos oktatási kérdéseket vett napirendre. Az önkormányzat egy új tervet tárgyalt: e szerint a helyi gimnáziumot (Tiszavasvári Váci Mihály Gimnáziumot), az alacsony tanulói létszám miatt átvenné a református egyház. Erre van nyitottság a reformátusoknál is. (A február testületi ülés televíziós felvételén hallható az is, hogy a képviselők többsége támogatja a fenntartóváltást.)
Az illetékes kormányhivatalt, illetve Maruzsa Zoltán államtitkárt és a Belügyminisztériumot a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnöke, Glonczi László már tájékoztatta arról, hogy ez a fenntartóváltás súlyos szegregációs kockázatokkal jár azon a településen, ahol már eleve sérülnek a roma gyerekek oktatáshoz fűződő jogai. A kockázat abban van, hogy ha a reformátusok átveszik a gimnáziumot és az intézményt átalakítják általános iskolává és gimnáziummá – akár hatosztályos, akár nyolcosztályos gimnáziummá –, akkor a most még vegyes tanulói összetételű Kabay János Általános Iskolából a jobb helyzetű és nem roma szülők azonnal át fogják íratni a gyerekeiket a református intézménybe. Így a Kabay egy cigány többségű iskolává válik – ezek előre látható folyamatok. Már csak azért is, mert pontosan ugyanez történt Ibrányban: az állami általános iskola e „recept” szerint szegregálódott el. Ott is volt egy fogyatkozó tanulói létszámmal rendelkező gimnázium (Ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium és Kollégium), amely 2020. szeptember 1-től az Ibrányi Református Egyház fenntartásába került. Az egyház többcélú intézményt működtet (óvoda általános iskola és gimnázium), ami miatt a helyi, korábban vegyes tanulói összetétellel rendelkező tankerületi, állami iskola ma már cigány többségű iskola. A tiszavasvári polgármesterrel történt beszélgetésem során az is megerősítést nyert, hogy a város arra készül, hogy pénzzel is támogassa a református egyházat a gimnázium átvételében.
Ezzel kapcsolatban lapunk a Belügyminisztériumhoz fordult. Megkérdeztük, hogy terveznek-e tájékozódni helyben, ebben a konkrét fenntartóváltási ügyben, tekintettel az Európai Bizottság által elindított kötelezettségszegési eljárásra is. Megkérdeztük azt is, lesz-e egyeztetés a tankerület, a város vezetése és a reformátusok között? Kezdeményezi-e ezt akár a Társadalmi Esélyekért és Roma Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság, akár a Köznevelésért Felelős Államtitkárság, akár mindketten? Például, ha az egyháznak átadandó állami gimnázium négyosztályos gimnázium maradna, akkor feltehetően a Kabay Iskola is vegyes összetételű intézményként működhetne tovább, s ebben az esetben a szegregációs kockázat is csökkenne.
Megkérdeztük azt is, hogy tervezi-e a tárca a tiszavasvári bűdi gyermekek iskolába szállításával kapcsolatos helyzetét orvosolni, figyelemmel a vonatkozó jogszabályokra. Mivel az ombudsmani jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegközlekedés elégtelensége (iskolabusz hiánya) miatt más településeken is hasonló gondokkal küzdenek hátrányos helyzetű családok, megkérdeztük azt is, tervezi-e a BM, hogy felméri (vagy felmérte-e már), hány olyan iskola található Magyarországon, ahol a gyermekek a településen belüli és kívüli településrészek elhelyezkedése miatt napi két-három vagy akár több kilométert is gyalogolnak a lakóhely és a kötelező felvételt biztosító iskola között helyi autóbuszközlekedés hiányában, vagy annak megszervezési hiányosságai miatt. Ha igen, milyen intézkedésekkel kívánja orvosolni a helyzetet? – kérdeztük.
„Bármely köznevelési intézmény konkrét fenntartóváltásáról egy valamennyi érintett részvételével történő eljárást követően hoz döntést a köznevelési államtitkár. Ez nem szándék, akarat, tervezés, kezdeményezés kérdése, hanem törvényi kötelezettség, amelynek a köznevelési államtitkárság minden korábbi eljárásban eleget tett, és ezen a gyakorlaton nem kíván és nem is tud változtatni. Mivel kérdésében nem tér ki egy lényeges körülményre, felhívjuk figyelmét arra, hogy amennyiben valamely egyház az intézmény átvételének kezdeményezője, akkor azt a szülők több mint felének támogatnia kell, ennek hiányában az intézmény nem adható át. A hivatkozott ombudsmani jelentés – egyebek mellett – tartalmazza a Belügyminisztérium álláspontját a tanulók iskolába szállításáról: a hatályos jogszabályok szerint a helyi közlekedés szervezése nem az állam, hanem a települési önkormányzat feladata. Az ombudsman javaslatát megfogadva a konkrét ügyben lesz egyeztetés, azonban – az előzőekben rögzített álláspontra figyelemmel – a Belügyminisztérium országos felmérést nem tervez” – írta lapunknak megküldött válaszában a Belügyminisztérium Kommunikációs Főosztálya.