Mindannyian Jánért – ez volt a három évvel ezelőtti, Ján Kuciak szlovák újságíró meggyilkolása után az újságírók által terjesztett, sokszor idézett jelmondat. Azt is jelentette, hogy az ottani kollégák mindent megtesznek a gyilkosság körülményeinek kiderítéséért, azt is, hogy a teljes újságíróközösség szolidaritást vállal az áldozatokkal. Az is benne volt az üzenetben, hogy minden újságíró érzi, osztozik a kockázaton, együtt él a fenyegetettséggel. Tudja, hogy hasonló sors vár mindazokra, akik szembe mennek az egyre agresszívebb politikai és gazdasági hatalommal.
A Kuciak-gyilkosság rettenetét növelte, hogy néhány hónappal korábban a máltai újságírónő, Daphne Caruana Galizia ellen követtek el gondosan kitervelt bombamerényletet. Ugyancsak 2018-ban halt meg Törökországban a Washington Post munkatársa, Jamal Khashoggi, aki Szaúd-Arábia isztambuli nagykövetségére ügyet intézni és nem meghalni ment. Soha nem szabadult ki onnan, brutális meggyilkolásával és eltüntetésével kapcsolatban máig sok a bizonytalanság.
A máltai és a szlovákiai leszámolások szakmai ellenállást is kiváltottak. Több év oknyomozás előzte meg, hogy az ügyek bírósági szakaszba kerülhessenek. Khashoggi halála diplomáciai üggyé vált, elvégre a legbefolyásosabb amerikai médiumok egyikének munkatársát mészárolták le. Eltussolni még úgy sem lehetett, hogy a Trump adminisztráció közben szimbolikus és kisstílű hadviselést folytatott a sajtó ellen. Donald Trump számára persze egyértelműen fontosabb volt a szaúdi trónörökössel folytatott viszony, mint az újságírók védelme.
A 2017-es és 2018-as gyilkosságok más perspektívát nyitottak a jelenkori autokráciák és különböző maffia-szervezetek sajtóval szembeni háborújában. Az újságírókkal való leszámolás nem egyszerűen elhallgattatás, ellehetetlenítés, hanem brutális, a nagy nyilvánosság előtt elkövetett leszámolás. A sajtó felszámolásának véres, kegyetlen végjátéka. Az újságíró az első számú közellenség. Amikor az ezredforduló után elindult a hajsza a sajtópiac kontrolljáért, majd megkezdődött a szerkesztőségek bezárása, a televíziós csatornák átvétele, akkor úgy tűnt, mindez csak a politikai hatalomszerzés szokásos, mondhatni megszokott módja. Mindig is zajlottak támadások újságírók ellen, mindig is volt megfélemlítés, agresszió. Mindig is tűntek el a nyilvánosságban és a nyilvánosságért dolgozó emberek rejtve, fondorlatosan.
A látványos, a nagy nyilvánosságnak szánt leszámolás azonban szokatlan. Ez a leszámolás-színház megtanítja, hogy nem pusztán az információ ellenőrzéséért folyik a harc. Nem elég leépíteni vagy visszaszorítani a tájékoztatást. A sajtó és újságírók nélküli hatalomgyakorlás létrejötte a cél, annak vagyunk a tanúi.