Gazdasági fordulópont
Nem túlzás azt állítani, hogy a 2022-es országgyűlési választás óta eltelt időszak eddig nem látott kihívás elé állította az Orbán-rendszert. A gazdaság negyedik negyedéve recesszióban van, az infláció – különösen az élelmiszer-infláció – toronymagasan a legmagasabb Európában, 2022 ősze óta csökkennek a reálbérek. Az esés mértéke ráadásul 2023 első negyedévében 15,6 százalékos volt, míg az OECD-országokban átlagosan csak 3,8 százalékos. Ez egyértelmű fordulat egy olyan országban, ahol utoljára egy évtizede fordult egyáltalán elő, hogy nem nőttek a reálkeresetek.
A reálbércsökkenés a fogyasztás drámai zuhanását idézte elő. A KSH a magyar kiskereskedelmi forgalomban a január óta eltelt hónapokban 7-13 százalékos visszaeséseket regisztrált. Volt olyan hónap, amikor a fogyasztás olyan mértékben csökkent, mint a Covid-lezárások idején. Válsághelyzetben a fogyasztás visszafogását részben magyarázhatná a spórolás, de ennek ellentmond a lakossági tartalékok drasztikus csökkenése: augusztusi adatok szerint a megtakarítási célú bankbetétek állománya 11 százalékot meghaladó mértékben csökkent éves szinten. Kijelenthető tehát, hogy a társadalom széles – nem csak a legalul lévő – rétegei számára nehezebbé vált a megélhetés.
Márpedig ahogy a Kovách Imre szociológus által vezetett kutatásokból tudjuk, az Orbán-rendszer támogatottsága három pilléren nyugszik: a magyar társadalom stabilitásigényén, a politikai alternatíva hiányán és a javuló személyes gazdasági helyzeten, azaz az előrelépés percepcióján. Kétségtelen, az elmúlt évtizedben magyarok tömegei érezték úgy, hogy egyről a kettőre jutottak. Bár a középső és a felső rétegekhez tartozók gyarapodtak leginkább, az alsóbb rétegek is érezték, hogy valamivel jobban élnek. Az 1990 utáni két évtizedhez képest ez jelentős, a 2010 után kiépült politikai rendszert megerősítő változás volt, még akkor is, ha a gazdasági felemelkedést elsősorban nem a kormány politikája, hanem inkább a hosszúra nyúlt gazdasági konjunktúra és az Európai Unió biztosította pénzbőség alapozta meg.
Ennek azonban minden jel szerint vége. Az egymásra rakodó válságok (Covid, orosz-ukrán háború, energiaválság stb.), a globális szinten is érzékelhető gazdasági visszaesés és az elzárt uniós pénzcsap miatt nem látszik, hogy a gyors kilábalás lehetséges volna. Minderre kontraproduktív intézkedéseivel (ész nélküli választási osztogatás, hatósági árak, elhibázott orosz-magyar gázszerződés) a kormány is rátett egy lapáttal, kifejezetten mélyítve a válságot. 2022 őszétől így már jelentős társadalmi csoportok tapasztalták meg a restriktív gazdaságpolitikai fordulatot. Noha a kormányzati üzenetek ezúttal is az emberek megvédéséről szóltak, valójában jelentős adóemelés és kiadáscsökkentés történt.