Az első Orbán-kormány idején Orbán Viktor Iványi Gáborban, az SZDSZ akkori országgyűlési képviselőjében nem csak gyermekei keresztelőjét, de a jövőbeni szövetségesét is látta. De Iványi nem élt ezzel a lehetőséggel, s úgy véli, ez ad magyarázatot arra a vélelmezett személyes bosszúhadjáratra, amelynek első lépéseként 2011-ben fölszólították, hogy összesítse intézményeinek listáját és jelölje meg, kinek adja át ezeket. Eleget is tett a kérésnek azzal az üzenettel, hogy senkinek sem hajlandó átadni a fölépített és az akkor már jól működő intézményrendszert: az oktatási hálózatot, a főiskolát, a hajléktalan ellátó rendszert, a kórházat és az idősotthont. Hogy mindezt maga a kormány is szívesen működtette volna, afelől nincs kétsége Iványi Gábornak. Még ebben az évben, ahogyan azt illik, a szavazás előtti éjszakán, minden előkészítés nélkül hoztak egy új egyházi törvényt, amely alapján később megalkották a történelmi és elismert egyházak csoportját. Ekkor került a történelmi egyházak közé a Hit Gyülekezete is, amely az első Orbán-kormány idején még a megszüntetendő egyházak listáján szerepelt – vagyis az új szabályozás már jelezte a belső átrendeződést is.
Az új egyházi törvény mögött az úgynevezett kamu-, illetve bizniszegyházakkal való leszámolás gondolata állt, az, hogy kizárják mindazokat a támogatásokból, amelyek az intézményfenntartás ürügyén állami forrásokkal tömik ki a zsebüket. Sok egyház bukott el ekkor, köztük a MET is, de hogy Iványi Gáborék bizniszegyházként működtek volna, az már csak azért sem állja meg a helyét, mivel intézményfenntartóként számukra csak ráfizetés lenne a forrásokkal való visszaélés. Arról nem is beszélve, hogy Iványiék kezéhez soha egyetlen fillér sem tapadt, ilyennel nem is vádolták őket, míg például Wolf Gyula katolikus papot, a pécsi egyházmegye egykori vagyonkezelőjét 2 év 10 hónapra ítélték azért, amiért 55 millió forintot sikkasztott.
Az egyházi törvényt az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenség címén megsemmisítette, mivel bejelentés nélkül változtatta meg sokak státuszát, mire a kormány újból beterjesztette ugyanazt a törvényt. Mindeközben elfogadták az akkor már az erejét próbálgató Lázár János javaslatát az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálásáról, és egyben az alkotmánysértő egyházi törvényt berakták az alaptörvénybe – ugyanúgy, mint a hajléktalanok közterületi tartózkodásának büntethetőségét is. Ettől a pillanattól kezdve a kétharmados többség maga dönthetett arról, hogy mely szervezeteket tekinti egyháznak és melyeket nem.
Az egyházi státuszért való küzdelem során újabb és újabb szempontokat találtak ki, Iványit pedig ismét a rajtvonalhoz állították: a MET egyesületként pályázza meg a bevett és elismert egyházzá válás alacsonyabb státuszait, csakhogy ehhez nem tudtak igazolni meghatározott számú egyszázalékos felajánlást, mivel azt 2012 óta nem gyűjthették. Később az EMMI megállapította, hogy a MET minden alaki feltételnek megfelel, ami az egyházi státusz megszerzéséhez szükséges, s ezt már csak a parlamentnek kellett volna napirendjére tűzni, de erre nemhogy 60 napon belül nem került sor, de négy évig váratott magára. Ez idő alatt Iványi sem állt tétlenül: Strasbourgban beperelte a magyar államot.