„A kórházakban gyógyítani kell és nem kamerázni. Az operatív törzs mindennap tájékoztatja a nyilvánosságot. A baloldali portálok ennek ellenére kamuhíreket terjesztenek és lejáratják a magyar egészségügyet. A magyar kórházak és az ott dolgozó orvosok és ápolók emberfeletti munkával kiválóan teljesítenek. Hagyják őket dolgozni!” Ezt Kovács Zoltán nemzetközi sajtólevelező és médahárítás-ügyi államtitkár reagálta még március végén arra a nyílt levélre, amiben 28 szerkesztőség –köztük a Jelen –kérte a kormányt valódi járványügyi tájékoztatásra, illetve arra, hogy hagyják az újságírókat a dolgukat végezni. Néhány nappal később Orbán Viktor azzal kontrázott rá erre, hogy „nem most van itt az ideje annak, hogy bemenjünk a kórházakba, hogy kamuvideókat vagy álhíreket gyártsunk”.
A független sajtó természetesen nem öncélúan, katasztrófaturistaként akart a valódi járványhelyzetről tudósítani, hanem mert alapból feladata a hiteles tájékoztatás, aminek fontosságát a járványhelyzet sokszorosan bebizonyította. Amikor a rezsim politikai haszonszerzési célból manipulálja a közvéleményt és zárja el a hiteles információkat, a járvány elleni védekezést nehezíti és az oltási kedv növelése ellen dolgozik. Az emberek ugyanis nincsenek tisztában a valódi helyzettel, a nyunyókázás pedig éppen kioltja a helyzetben szükséges és egészséges félelemérzetet, hamis biztonságérzetbe ringat. Kicsit karcosabban: embereket öl a kormány cenzúrája.
Tovább feszíti, feszítette a helyzetet, hogy az emberek jó része saját bőrén, családja, ismerősei révén szembesült a valós állapotokkal, így a kormány kommunikációja még zavarosabbá tett mindent. (Mindezek tetején a koktélcseresznye Kásler Miklós a fáradt, de jókedvű egészségügyi dolgozókat deliráló nyilatkozatával.)
Hogy mindez nem a vérszagra gyűlő és/vagy Soros zsoldjában a kormányt álhírekkel lejáratni szándékozó balliberális sajtó ármánykodása, mi sem bizonyítja jobban, hogy az orvosok maguk is azt gondolják: szükség van a hiteles tájékoztatásra. Ezért a teljes nyilatkozati tilalom ellenére is szivárognak ki információk a kórházakból, részben a munkájukat féltő, ezért névtelenül nyilatkozó orvosoktól (amit a kormánypropaganda hazugság címszóval szokott lesöpörni az asztalról), illetve az intézményekben önkéntesként dolgozó, ezért titoktartási kötelezettséggel nem sújtott szakemberektől.