Díj át nem vételből, kezet nem fogásból, postafordultával való visszaküldésből eddig is jók voltunk, a nemzeti együttműködési rendszer ásta (nagyjából Mariana mélységű) árok mindkét partjáról ismerünk érintetteket – ami viszont ebben az esetben igazán próbára tette a véleményformáló értelmiségünk amúgy is kirojtosodott idegeit, az a visszautasítás indoka. A fiatal művész ugyanis azt mondta, nem előre megfontolt szándékkal állt ellen a megtiszteltetésnek – és a 7 ezer eurós csekknek. De amikor a rendezők nyomatékosan arra kérték, hogy ne politizáljon a beszédében, már érezte, hogy ebből baj lesz. Úgy tervezte, két mondatot mond összesen, de az nem volt éppen mentes a politikától, hiszen hogyan lehetne anélkül bármilyen művészetről beszélni… És mivel elsőként szólították színpadra, még lehiggadni sem volt ideje, így elég indulatos szavakkal tekintett el a díj átvételétől.
Izmosabb demokráciákban ebből az egész történetből egy árva szót nem értenének az olvasók, mert szabad országban szabad emberek nem azt mondanak, amit megengednek nekik, hanem azt, amit akarnak. Alkotmányos joguk a szólás- és véleményszabadság, de már most látszik, hogy ennek a mondatnak mifelénk a világon semmi értelme, már csak az izmos demokrácia meg az Alkotmány hiánya miatt sincs.
Volt időnk megszokni ezt az amúgy mindenki feszélyező helyzetet, nyilván ebben szocializálódtak a korábbi Junior Prima-díjasok is, akik közül sokan hangot adtak azon véleményüknek, hogy „a díj elnyerésének nem feltétele a politikai hovatartozás, az elbírálás módja pedig egyértelműen törekszik arra, hogy demokratikus legyen. Az ünnepség előtt a szervezők részéről megfogalmazott kérés, miszerint a nyertesek köszönő beszédeikben lehetőleg tartsák tiszteletben a díj függetlenségét, pusztán azért hangzott el, hogy a díj megőrizhesse szakmai hitelességét és méltósága sértetlen maradjon. Eben a közegben kardot rántani indokolatlan és felesleges, Az üzenet félrement, a kollégánk pedig cselekedett, ahogy jónak látta. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a döntésével nem a jelen valódi cenzorainak vagy a rendszernek intett be, hanem azoknak a színészeknek, aki leadták rá a voksukat, azoknak a zsűritagoknak, akik lobbiztak érte, és azoknak a fiatal alkotóknak, akik szintén megkaphatták volna ezt a díjat és boldogan átvették volna. Nagyon sajnáljuk, ami történt és bízunk benne, hogy ez az eset nem veszélyezteti a díj presztízsét!”
Felkiáltójel.
Huszönöt – igazán jól csengő – név, az aláírók névsora a fiatal magyar színházcsinálók színe-java, akik valamennyien hangsúlyozzák, hogy szintén „elkötelezett hívei a vélemény- és szólásszabadságnak, tisztelik a bátor és egyenes kiállást, de nem érzik hősiesnek, ha valaki ellenséget kiált egy olyan helyen, ahol barátok veszik körül”.
Pont.