Cadizban, a Carranza Kupán játszott az Újpest 1979 nyarán, ám kapuját mind a Cadiz (3-2), mind a döntőben a Flamengo ellen (0-2) a tartalék kapus Erdélyi István védte. A háló első számú őre, Tóth Zoltán, „dobbantott”.
Pedig a riói csapat ellen kiváltképp szükség lett volna rá, mert a Flamengo kilenc brazil válogatott labdarúgót vonultatott fel: bevetette például Toninho Baianót (17-szer szerepelt a selecaóban), Juniort (70), Paulo Cesar Carpegianit (30) és a „fehér Pelét”, a lilákat duplával megkínáló Zicót (71).
Három nappal a spanyolországi döntő után Tóth New Yorkba érkezett. Hogy az Egyesült Államokban maradhasson, politikai menedékjogot kellett kérnie. Az amerikai magyar lapok egyike így vázolta a körülményeket: „Az otthoni szaksajtó mélyen hallgat. Mint ilyenkor szokás, meg sem említi Tóth Zoltán nevét. Hja, aki a diktatúra engedélye nélkül távozik, az már kiesik a rendőrállam kegyeiből. Az azonban gyakran szöget üt az ember fejébe, hogy a nyugati sportolók egyike sem kívánkozik a vörös paradicsomba. A keleti blokk egyetlen »disszidálást« sem tud felmutatni.”
Tóth stílszerű maradt: Spanyolországban mutatkozott be az Újpestben, és ugyanott búcsúzott a lila-fehér csapattól. (Pontosabban, el sem köszönt, mert lelépési tervét titokban kellett tartania.) A burgosi nemzetközi torna harmadik helyéért vívott találkozón, a bolgár Beroe Sztara Zagora ellen (2-1) tette be először Várhidi Pál edző, és az újonc olyannyira nem keltett csalódást, hogy egy héttel később, 1977. szeptember 3-án, a bajnoki címvédő Vasas elleni rangadón is Tóth állt az Újpest kapujában.
Prímán debütált: nem kapott gólt, és a lilák a Népstadion 70 000 nézője előtt 1-0-ra nyertek. A következő héten újabb rangadó következett, hasonló kimenetellel: ezúttal a Honvédot győzték le 1-0-ra az újpestiek.