Nemrégiben figyelt föl Glonczi László, a Nyíregyházán élő jogvédő arra a hírre, hogy Tiszavasvári önkormányzata ismét megnyitná a korábban egyszer már bezárt, Vasvári Pálról elnevezett, a helyi cigánytelepen működtetett iskolát – nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a roma gyerekeket ne kelljen a város távolabbi, integrált oktatást adó iskolájába járatni. A helyi romák egyetértését elősegítendő, pár éve megszüntették az iskolabuszt is, amely addig eljuttatta az érintett gyerekeket a több kilométerrel arrébb lévő intézménybe.
A hír megértéséhez érdemes felidézni, hogy bár az egyik legsúlyosabb hazai oktatási probléma a szegregáció, a magyar kormány ezt a kérdést mégis, évek óta elengedte. Bár minden eszköze meglenne hozzá, az esetek nagy többségében mégsem avatkozik bele azokba a folyamatokba, amelyek egyértelműen erősítik a roma és nem roma, szegény és jobb módú gyerekek oktatási elkülönítését. A be nem avatkozás politikáját segíti az is, hogy nincsenek olyan jogvédő szervezetek, amelyek kikényszerítenék a törvények betartását és betartatását. Hiába tilos a gyerekek etnikai alapú elkülönítése, hiába tilos azoknak az iskoláknak a működtetése, ahová csak szegény családok gyerekei járnak, a leírt jog semmit sem ér, ha nem működnek a jogvédelem szervezetei, amelyek akár peres útra lépve kényszerítenék ki a törvények betartatását.
A 2010 óta tartó Orbán-rendszer az emberi jogok terén okozta az egyik legnagyobb rombolást: az e jogok védelmére létrehozott egyik intézményt, az állampolgári jogok biztosságát sóhivatallá züllesztette (ezt nem csak mi állítjuk, hanem a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége is, amely 2022 tavaszán az „A” kategóriából a „B” kategóriába minősítette le a magyar emberi jogi állami intézményt). A diszkriminációs ügyek kivizsgálására és jogvédelemre alapított egyenlő bánásmód hatóságot pedig főigazgatósággá fokozta le, aminek következményeként a hátrányos megkülönböztetés áldozatai nehezebben kapnak jogorvoslatot. „Az ombudsman szerencsés helyeken ’a nép ügyvédje’, aki, ha kell, akár az állammal és intézményeivel szemben is kiáll az alapjogaidért. A te oldaladon áll, nem a hatalomén. Magyarországon a szerencsés indulás után mára az illiberális rezsim egyik intézményes paravánjává tették ezt a nagyszerű jogintézményt, az alapjogok biztosát és hivatalát” – ez a Magyar Helsinki Bizottság álláspontja arról, hogy mi történt ezzel az intézménnyel az Orbán Viktor kormányzása alatt.
De nemcsak állami, hanem civil oldalról is gyengült a jogvédelem, ami szintén nem független a kormány politikájától és attól a lejárató kampánytól, amit hosszú évek óta folytat a jogvédelemmel foglalkozó független szervezetek ellen. Ennek a civilek ellen hergelő és gyűlöletkeltő politikának az egyik következménye az, hogy a korábban aktív szervezetek vagy már nem is működnek, vagy csak nagyon alacsony kapacitással vegetálnak.
Mindez így, együttesen azt jelenti, hogy nincs, aki az elesettek, marginalizált helyzetben élők hangját felerősítse, a jogsértések ellen fellépjen. Ennek a negatív folyamatnak a hatása nyomon követhető a roma gyerekeket érő egyik típusú diszkrimináció – az oktatási szegregáció – növekedésében. Az okok sokfélék, az egyházi fenntartók tömeges megjelenése a közoktatás általános iskolai szegmensében, a szakképzés átalakítása, a gyerekek sokféleségére nyitott pedagógia visszaszorulása, az integrált pedagógiai rendszer elsorvasztása. Minden ok mögött ott áll azonban az az egy, amely az összesért felelős: ez a kormányzati akarat hiánya.
A szegregáció mértékének romlása nemcsak akkor látszik, amikor az ember járja az országot, és látja, hogy kistérségi szinten hogyan szipkázza el a környék jobb helyzetű családjainak gyerekeit az egyházi iskola. A jelenség az elemzők számára is látszik, a számokból is kiolvasható. A közoktatás indikátorrendszere 2023 című friss kiadványban részletesen levezetik, hogy 2010 és 2022 között hogyan nőtt az oktatási szegregáció mértéke. A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatói által készített és Varga Júlia tudományos tanácsadó által szerkesztett kiadványban többféle módszerrel is vizsgálták ezt a jelenséget, és azt is figyelembe vették, hogy megváltozott a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók státuszának meghatározása. Ugyanakkor, az utolsó vizsgált évben, 2022-ben a szegregációs index értéke megtorpant, de még nem lehet tudni, hogy ez vajon egyszeri pillanat, vagy az index hosszabb távú trendje változott meg. Nem kizárt az sem, hogy elértük a gödör alját, és ennél rosszabb egyszerűen már nem is lehet a helyzet. A szegregációban mindenesetre számos káros hatás sűrűsödik, s ezek egyike az is, hogy a szaktanárhiány, illetve eleve a szakképzett pedagógusok általános hiánya sokkal jellemzőbb azokban az iskolákban, ahol magas a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma.
Csak egy elkötelezett jogvédő és egy uniós kötelezettségszegési eljárás nyújt mentsvárat a roma gyerekeknek ahhoz, hogy méltányos oktatáshoz jussanak
Az Európai Bizottság az egyenlő bánásmód és a diszkriminációtól mentes oktatás uniós alapértékét szem előtt tartva 2016-ban indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, a roma gyerekek iskolai elkülönítése miatt. A régóta húzódó eljárással kapcsolatban sok kérdés merül fel. A legtöbbször az, hogy a romló tendenciák ellenére mégis, miért tart ennyi ideig az eljárás, azt miért nem sikerül lezárni, s miért nem kérik számon ennél is erőteljesebben a magyar kormányon az uniós jog betartását. Ugyanakkor a kötelezettségszegési eljárás egy dologra biztosan jó: a kormány óvatosabb lett azokban az esetekben, amikor szembetűnő szegregációs következményekkel járhat egy-egy helyi oktatáspolitikai döntés. Ebben lehet reménykedni annak kapcsán is, hogy Tiszavasváriban, a zömmel romák lakta Büdi telepen lévő Vasvári Pál iskolát újból meg akarják nyitni. Ezt Szőke Zoltán polgármester jelentette be egy sajtótájékoztatón még az önkormányzati választás előtt – végül azonban nem sikerült újráznia, így október elsejétől már nem ő vezeti a települést.
A kisvárosban az oktatási szegregációnak története van, amelyben éppen ez az intézmény volt érintett. 2012-ben ugyanis az egyenlő bánásmód megsértése esetén tett panaszok kivizsgálásában a jelenleginél sokkal hatékonyabban fellépő állami intézmény, az Egyenlő Bánásmód Hatóság arra kötelezte Tiszavasvári Önkormányzatát, hogy szüntesse meg a roma gyerekek jogellenes elkülönítését a városban, magyarul: zárja be a Vasvári Pál Tagintézményt. A hatósági verdiktet követően a fenntartó önkormányzat, majd az állam felmenő rendszerben megszüntette a tanítást, így ott már nem indult első osztály a 2017/2018-as tanévben. A kiselsős telepi roma gyerekek integrált körülmények között, a Kabay Iskolai Egységben kezdték az iskolai éveiket.
Persze, ha csak úgy megszűntetnek egy iskolát és nem adnak segítséget a roma szülőknek ahhoz, hogy egy távolabbi városrészbe tudják járatni a gyerekeiket, az előbb-utóbb konfliktushoz vezet. A deszegregáció egyik legfontosabb eleme az iskolabusz, enélkül lényegében kudarcra van ítélve a folyamat. Előre kiszámítható események történnek ilyenkor: ha nincs iskolabusz, akkor a megfelelő tömegközlekedési infrastruktúra hiánya, illetve a szülőknek szinte megfizethetetlen helyi közlekedés miatt a családok vissza fogják sírni a régi, cigány iskolát – ennek a tudásnak megvan a szakirodalma, egy önkormányzatnak, ha valóban komolyan gondolja a deszegregációt, erre föl kell készülnie, ellenkező esetben nagyon valószínű, hogy csak kényszerűségből adja az integrációra a fejét, s nem érdekli, mi történik a roma gyerekekkel.
Így történt ez Tiszavasváriban is. Glonczi László elmondása szerint úgy szüntették meg az iskolabuszt 2022-ben, hogy az önkormányzat nem biztosította a megfelelő tömegközlekedési alternatívát a gyerekek iskolába jutásához.
– A bűdi városrészben élő gyerekek gyalog, kerékpárral vagy autóval kénytelenek megtenni a lakóhelyük és az iskolájuk közötti távolságot, ami közel három kilométer, jellemzően azonban gyalog mennek. Összesen tehát hat-hét kilométert gyalogolnak naponta a tanulók, hogy eljussanak az iskolába. Gyalogolnak télen, nyáron, hóban, fagyban, esőben, kánikulában, a legkisebbek, az első osztályosok is, amely nem csak az egészségüket és a biztonságukat, de az oktatáshoz való egyenlő hozzáférésüket is sérti. Az őket kísérő szülők pedig ennek a kétszeresét teszik meg, sokszor kisebb testvérrel, babakocsival – mondja Glonczi, hozzátéve, hogy a helyi járatok sűrítése, vagy az iskolabusz újbóli megindítása megoldást jelentene a problémára, azonban az önkormányzat ehelyett úgy döntött, hogy inkább a szegregált iskolát nyitják újra.
A volt polgármester bejelentése szerint az önkormányzat ingyenesen használatba adja az iskolát az Esély Intézményfenntartónak, mint egyházi intézménynek, amely az első-negyedik osztályt indítja újra a 2024-2025-ös tanévben. – Az iskola újbóli megnyitása egyesületünk álláspontja szerint – függetlenül attól, hogy nem tankerületi, hanem egyházi fenntartásba kerül – mindenképpen ellentétes a korábbi hatósági döntéssel, és újabb jogellenes elkülönítést fog megvalósítani, így működése ugyancsak jogszabálysértő lesz, ami újabb jogi eljárásokat vonhat maga után – magyarázza Glonczi László, aki emlékeztet arra, hogy Tiszarád településen gyakorlatilag ugyanezen jelenség játszódott le néhány éve, amikor a szülők kezdeményezésére a helyi képviselő-testület úgy határozott, hogy ismét megnyitják a község iskoláját. Egy év működés után azonban az iskolát végleg be kellett zárni, tekintettel az ismét kialakuló szegregációra, a hátrányos megkülönböztetésre.
Érdemes megjegyezni, hogy Tiszavasvári a szegregáció felszámolása, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok megsegítése érdekében kiírt pályázatok közül számos Európai Uniós programot valósít, illetve valósított meg – ezek mindegyike előírja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, így a város az uniós projektek megvalósítását is kockáztatja, hiszen, ha nem felel meg a programok végrehajtása az Európai Unió szerződési feltételeinek, akár a támogatást is megvonhatják, s jól érzékelhető, hogy az EU árgus szemekkel figyeli ilyen szempontból Magyarországot.
A Belügyminisztérium iskolabuszok megvásárlására biztosított pénzt Tiszavasvárinak – de hol vannak a buszok?
Megkerestük a Belügyminisztérium oktatási államtitkárságát, hogy mit tudnak a tiszavasvári iskola újranyitásának tervéről. A lapunknak írt válaszban a tárca azt közölte, hogy „eddig nem érkezett kérelem az iskola újranyitásával kapcsolatban”. De írtak mást is: „A tanulók iskolába való utazásáról az iskola fenntartójának kell gondoskodnia. Tiszavasvári számára a Kormány plusz központi forrást biztosított, melyet iskolabusz vásárlásra és annak fenntartására lehet használni. Jelen információk szerint az iskolabuszokat már megvásárolták, azokat hamarosan üzembe helyezik.”
Csakhogy Tiszavasváriban egyelőre híre-hamva sincs az iskolabuszoknak. Glonczi László is megkereste az ügyben az oktatási államtitkárságot, ahonnan azt a megnyugtató választ kapta, hogy ha az illetékes kormányhivatal felé iskolanyitási engedély iránti kérelemmel fordulna az Esélytér Intézményfenntartó, akkor mérlegelje azt, hogy az bizony több szempontból is törvényellenes lenne. Balatoni Katalin köznevelési helyettes államtitkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal és a Nyíregyházi Tankerületi Központ vezetőjének a figyelmét is felhívta arra, hogy az újranyitás sértené az egyenlő bánásmód követelményét, és nem lenne tekintettel a roma tanulók jogellenes elkülönítését megállapító korábbi döntésekre. A helyettes államtitkár ezen kívül arra is rámutatott a hivatalvezetőknek írt levelében, hogy jogszabályok rendelkeznek arról: vallási alapon sem igazolható az etnikailag elkülönített oktatás.
Glonczi László megkereséssel fordult Tiszavasvári önkormányzatához, azt firtatva, hány iskolabuszt vásároltak a Belügyminisztérium által biztosított forrásból, és mikorra tervezi a város az iskolabuszbuszok beüzemeltetését. Glonczi a Magyar Államkincstárat is megkereste az ügyben. Ha ugyanis az önkormányzat mégsem vette meg a buszokat az erre a célra a városnak átutalt pénzből, akkor az a költségvetési csalás gyanúját is felveti. A jogvédő emiatt is akarja a helyzetet tisztázni az Államkincstárhoz megküldött kérdéseivel.
Muhi Erika ügyvéd segítségével Glonczi az iskola ügyében eljárást kezdeményezett az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál is. Az ügyet a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes vizsgálja.