Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
Született egy magyar kisfilm, mindössze 18 perces, amelyet most beválogattak a 45. Clevelandi Nemzetközi Filmfesztiválra. Második kör a címe. A jó hír az, hogy – mivel ez a nemzetközi filmfesztivál Oscar-kvalifikációs jogokkal is rendelkezik –, amennyiben az alkotás nyer, akkor közvetlenül is jelölhetik a következő évi Oscarra. Úgyhogy két légy, két dicsőség egy csapásra. Legalább is a lehetősége.
Mondják, hogy regényt írni tulajdonképpen könnyebb, mint novellát vagy pláne verset. Mert hogy minél rövidebb egy műfaj, annál pontosabb szavakkal, feszesebb, ütősebb szerkezettel kell megjelenítenie a dramatikus magot. Meglehet, ebben van igazság.
Nyilván nem véletlenül jutott ez eszünkbe a kisfilm kapcsán. 18 percnyi tű-pontosságban, 18 percnyi fokozódó feszültségben nincs is itt hiány.
Úgy is fogalmazhatnánk, egy alternatív valóságban játszódó, thriller- hatású történettel van dolgunk, amely történet, ugyanakkor, minden kockájával, helyszínével, karakterével, az összes tónusával, roppant ismerős és hétköznapi a számunkra. Na, pont ez benne a borzongató.
Nézzük a rém-mesét:
Egyszer volt/lesz/van, hol nem volt/lesz/van egy államilag kijelölt bizottság, amely rideg, kemény, de igazságtalan bürokratákból áll. Jogköre pedig az, hogy eldöntse, megfoganhat-e egy gyerek, milyen feltételekhez kötött ez, és mely fiatal párokat tiltanak el a gyerekvállalástól. Hogy ez kiderüljön, kemény, több körös szűrökön kell a gyerekükre – szó szerint – pályázó pároknak átmenniük. Szabályos, kíméletlen kihallgatásokon. Aztán majd az államérdek, meg az őt képviselő Bizottság dönt a család sorsáról.
A kihallgatás sem megy ám egyszerűen. A pályázóknak a „szűrővizsgák” során újabb és újabb vaskos dokumentációt kell prezentálniuk, amelyből sem a vágyott gyermek leendő iskolái, sem a későbbi foglalkozása, sem az anya szemgolyójából vett minta, valamint a méhéről készült röntgenkép nem hiányozhat. Lehet pitchelni fiúra, lányra, ikrekre is, álmodozgatni, azt szabad, végül is szabadság van, de például, hogy mi legyen a gyerek neme, azt már, mindjárt az első körben, az államérdek mentén történő bizottsági döntés határozza meg. Ahogy azt is, mi legyen a neve, a hobbija, gondolat-rendszere, egész majdani pályafutása, az óvodás évektől a felnőttkorig. Mert ez semmiképpen nem magánügy. Mármint abban az esetben, ha egyáltalán engedélyezik a fogantatását. Úgyhogy csak lassan a testtel…