Ötven évvel ezelőtt Margaret Court tizenegyedszer nyerte meg az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság női egyesét. Fél évszázada még karácsonykor kezdődött a verseny, majd január elsején ért véget. Ezt 1971-ben vezették be, és 1979-ig tartották érvényben: az utóbbi esztendőben konkrétan december 24-én volt a nyitány, és 1980. január 2-án a finálé.
Közben 1977-ben rendeztek egy januári és egy decemberi viadalt is, aztán 1987-től kikötöttek a januárnál. A hetvenhetes tornák azért is különlegesek voltak, mert azokon először és utoljára nyerte a férfi egyest az amerikai Roscoe Tanner, valamint honfitársa, a litván származású Vitas Gerulaitis, a női egyest pedig az ausztrál Kerry Melville.
További unikum: Tanner mindmáig az egyetlen címvédő, aki a következő tornán már az első fordulóban kiesett. A decemberi vetélkedőn a világranglista 55. helyén álló új-zélandi Chris Lewisszal találkozott, és vetélytársa 3:6, 6:3, 6:2, 1:6, 6:4-re győzött ellene.
A hatalmas adogatásai miatt Rakétának becézett teniszezőnek már régen nincs meg az ausztrál trófeája, mert második felesége, Charlotte Brady eladta azt. A politológiából diplomázott Tanner többször összetűzésbe került a törvénnyel, csekkhamisítás miatt börtönben ült Floridában, sőt még Karlsruhéban is; Vero Beach-i otthonából 2010 áprilisában kilakoltatták.
Gerulaitis, akinek 1977-es győzelméért 28 ezer dollár ütötte a markát, még rosszabbul járt: szénmonoxid-mérgezésben alig negyvenéves korában meghalt.
Az idők olykor kegyetlenek.
A versenyhelyszíneket meg nem vésték kőbe, mint az elhunytak nevét. Az ausztrál nemzetközi bajnokság 1972-ben telepedett le véglegesen Melbourne-ben, addig Adelaide, Brisbane, Perth, Sydney, sőt a hőskorban az új-zélandi Christchurch és Hastings is vendégül látta a résztvevőket.
Court 1970-ben mind a négy Grand Slam-tornán győzött, ahogyan 1953-ban az amerikai Maureen Connolly. Hetvenhármas sikere mégis váratlan volt, mert 1972 márciusában született első kisfia, Daniel, és anyuka az Open-éra kezdete, 1968 óta nem nyert Grand Slam-viadalt.
Igaz, meglehetősen reményt keltőn tért vissza. Melbourne-ig tizenöt versenyen állt rajthoz, és tizenegyen győzött.
Akkoriban a futballt idézte a teniszvilág: a tizenegy körül forgott.
Az ausztrál bajnokságon Court egyetlen játszmát sem vesztett, a francia Nathalie Fuchs, valamint honfitársa, Brenda Dart ellen egyaránt 6:0, 6:0-ra győzött, míg Kerry Melville-t 6:1, 6:0-ra verte úgy, hogy meghúzódott a hasizma.
Ehhez képest a döntőben egy óra két perc alatt felülmúlta a bennszülött ausztrál Evonne Goolagongot (6:4, 7:5), és ugyanazon a viadalon elért „tizenegyesével” máig női világrekorder, a férfiak közül is csak a Roland Garroson 14-szer nyerő spanyol Rafael Nadal előzi meg.
Court Párizsban és a US Openen egyaránt ötször, Wimbledonban háromszor nyerte meg a női egyest, azaz összesen 24 szingli elsősége van. De, hogy ne legyen olyan bántóan üres a vitrin, párosban nyert még 19, vegyes párosban 21 Grand Slam-versenyt, a GS-tornák mérkőzésein szerény 90 százalékos győzelmi arányt produkált.
Újévkor történt más is az ötödik kontinensen. Egy esztendővel Court ausztrál csúcsjavítása után például döntőt játszott – külön-külön – a híres amerikai jegyes pár, Chris Evert és Jimmy Connors. A tenisz jól nevelt világába földönkívüliként érkező, kihívó, kirívó, különc Connors az ausztrál Phil Dent 7:6, 6:4, 4:6, 6:3-as legyőzésével megszerezte első Grand Slam-bajnoki címét, és abban az évben tizenhat tornán – köztük Wimbledonban és a US Openen is – elhódította a trófeát.
Párizsban csak azért nem vitte el a pálmát, mert a Francia Tenisz Szövetség nem fogadta el a nevezését, részt vett ugyanis az amerikai városokban rendezett World Team vegyescsapat-sorozaton, amelyet a sportág nemzetközi szövetsége tiltólistára tett, mivel olyan üzleti vállalkozásnak tartott, amelynek „semmi köze a sporthoz”.
Azért az idők folyamán olyan játékosok léptek fel a Világcsapat-szérián, mint Andre Agassi, Björn Borg, Kim Clijsters, Lindsay Davenport, Chris Evert, Evonne Goolagong, Martina Hingis, Billie Jean King, Rod Laver, John McEnroe, Martina Navratilova, Naomi Oszaka, Pete Sampras, Sloane Stephens, Serena és Venus Williams.
Első GS-diadal ide vagy oda, Connors nem különösebben emelkedetten emlékezett Ausztráliára 2013-ban megjelent önéletrajzában: „Dühített a tömeg, amely bömbölve szurkolt minden hazai játékosért, és keresetlen szavakkal illetett, valósággal bántalmazott minden külföldit – írta. – Ám ez még hagyján. Arrafelé a legyek úgy zuhantak az emberre, akár a B-52-esek.”
Azért az ausztrál nagyágyúkat sem kerülte. A Las Vegas-i Caesar’s Palace-ban 1975-ben kétszer is megrendezték a „nehézsúlyúak döntőjét”: Connors először a harmincnyolc évesen is ragyogó Rod Laverrel, majd annak ausztrál honfitársával, John Newcombe-bal találkozott. Mindkétszer nyert, elsőre 100 ezer, másodszorra már 150 ezer dollárt tett zsebre. A közvetítő televíziók sem jártak rosszul, a nézettség az egekbe szökött.
Huszonhárom évesen tündökölt, de még harminckilenc esztendős korában is csodákat művelt. Noha 1991-ben csak szabad kártyával indulhatott a US Openen, az első fordulóban 4:6, 6:7, 0:3-ról fordított Patrick McEnroe ellen úgy, hogy a folytatásban összesen hét játékot vesztett (6:4, 6:2, 6:4). Aztán az amerikai Aaron Kricksteinnel vívott nyolcaddöntő ötödik játszmáját 2:5-ről nyerte meg a pólót a testhez ragasztó párás hőségben (3:6, 7:6, 1:6, 6:3, 7:6). Ez a mérkőzés éppen a 39. születésnapján zajlott, még szép, hogy összeszedte magát. A végén húszezren énekelték neki a Happy birthday to you!-t.
Az elődöntőben három szettben kikapott Jim Couriertől, de negyven felé már megesik az ilyesmi.
Menyasszonya alulmaradt Evonne Goolagonggal szemben. Győzött a rutin. Az ausztrál játékos 7:6, 4:6 után, a döntő szett előtt elment zuhanyozni, majd visszajött, és frissen, üdén 6:0-ra nyert.
Azért Evertnek sem kellett sokat várnia, hogy megszerezze első Grand Slam-bajnoki címét: öt hónappal később, a Roland Garros döntőjében 6:1, 6:2-re legyőzte a szovjet Olga Morozovát, akivel megnyerte a párizsi páros versenyt.
Goolagong pedig véget vetett rossz sorozatának: 1972-ben és 1973-ban öt Grand Slam-döntőt vívott a nélkül, hogy övé lett volna cím. Kikapott Virginia Wade-től (1972-ben az Australian Openen), Billie Jean Kingtől (1972-ben a Roland Garroson és Wimbledonban), Margaret Courttól (1973-ban az Australian és a US Openen).
Aztán 1975-ben annak ellenére is győzött Melbourne-ben, hogy szűk három hónappal a verseny előtt megrendítő csapás érte: édesapja autóbalesetben meghalt. Ám egyetlen szettet sem vesztett, pedig a döntőben Martina Navratilova állt a háló túloldalán. Az eredmény mégis 6:3 6:2 volt Goolagong javára.
Happy end nincs? Nincs. Evert és Connors 1974-ben szakított, s lemondta novemberre tervezett esküvőjét.
Elbukott a páros.