1%

Te is látod, hogy a világunk kihívásokkal teli. A Jelen elhivatott abban, hogy mélyre ásson, összefüggéseket mutasson meg, és őszintén beszéljen a minket körülvevő valóságról. 

De ez a munka csak akkor lehetséges, ha vannak, akik mellénk állnak.

Most te is a részese lehetsz ennek a küldetésnek. Ajánld fel SZJA 1%-od a Jelen Mindenütt Alapítványnak, és járulj hozzá, hogy a valódi történetek továbbra is napvilágot láthassanak!

Jelen Mindenütt Alapítvány
Adószám: 19300573-1-41

Halványkék szemek fénysugarában

Olvasási idő: kb. 4 perc
Amikor Gianni Infantino FIFA-elnök a döntő előtt kijelentette: „ez minden idők legjobb labdarúgó-világbajnoksága”, azon tűnődtem, honnan tudhatta. Elvégre, ahányszor csak mutatta őt a kamera, halál unottan üldögélt a díszpáholyban, a futball élő ellenpropagandája volt, blazírt arcáról az Igazából szerelem című film örökzöld bemondása rítt le: „Már megint ez a sz...r.”

A vb-döntő olyan thrillerbe torkollt, hogy a több mint kétórás díszelőadás megemelte az egész tornát, ami addig sem volt olyan közömbös a világ számára, mint Infantino elöljárónak. Sőt a glóbusz megint megőrült a futballért. Diadalmenetben közlekedett a csúcstalálkozót megelőzően is – hát még utána! –, mert hiába volt megannyi zűr a VAR-ral meg a legújabb szörnyűséggel, a nyolc-tíz perces hosszabbításokkal, a labdarúgás ismét bebizonyította: primátusa a globális hatás tekintetében kikezdhetetlen.

Még akkor is érvényes ez, ha a legnagyobbak közül Itália kétszer egymás után ki sem jut a vb-re; ha Németország kétszer egymás után a csoportkörben kiesik; ha Spanyolország kétszer egymás után a nyolcaddöntőben búcsúzik; Brazília kétszer egymás után nem éli túl a negyeddöntőt (ahogyan az 2006-ban, majd 2010-ben is megtörtént).

A döntő pedig a több mint sportág ragyogó hírverése volt, bár a futballnak nincs szüksége különösebb agitációra, a világ odavan érte, és kész. Az argentin–francia meccs két korábbi elődöntőre hasonlított: az 1970-es Olaszország–NSZK 4:3-ra, valamint az 1982-es, tizenegyes-párbajjal záruló NSZK–Franciaország 3-3-ra.

Az előbbin Karl-Heinz Schnellinger a rendes játékidő utolsó percében egyenlített 1:1-re, majd a kétszer negyedórás hosszabbításban öt gól esett, az ember az eredményjelzőt bámulta, mert a forgatagban nem tudta, éppen mennyi az állás. Az utóbbin a franciák a kétszer tizenöt perces ráadásban (szintén 1-1 után) 3-1-re elhúztak, az extraklasszis középhátvéd, Marius Tresor káprázatos kapásgólt rúgott Harald „Toni” Schumachernek. A németek innen egyenlítettek – Klaus Fischer sem maradt el Tresortól, hanyatt vetődve küldte a labdát Jean-Luc Ettori hálójába –, majd a tizenegyes-rúgásokban felülkerekedtek.
Most Argentína volt nyeregben. Na, nem a vb elejétől. A szaúdiaktól 2-1-re kikapott a dél-amerikai csapat, amely aztán köhögött Ausztrália, majd Hollandia ellen is, de mindent túlélt. (Nyilván azért is, mert a nyolcaddöntőben elkerülte a franciákat, az elődöntőben a brazilokat.) A döntő hetvenedik percében komoly fogadóiroda nem engedett tétet tenni a francia vb-aranyéremre.

Legyél az előfizetőnk!

Csatlakozz a Jelen közösségéhez, segítsd a lap működését!
És olvasd tovább ezt a cikket!

Előfizetési csomagok

Már előfizető vagy? Jelentkezz be itt!