Orbán Viktor komoly politikai fejtegetésbe kezdett a Fidesz kommunikációs igazgatója, Menczer Tamás pilisvörösvári politikai fórumán. Kemény kérdésekre eleve nem kellett számítania, így szabadon kifejthette, hogy eddig ők, vagyis a Fidesz csak a valóságban éltek, úgymond „találkoztak egymással”. Persze, ismerjük ezt a politikai alapvetést, ha valóság, akkor az a Fidesz, egészen pontosan Orbán Viktor, aki a magyar néplélek legjelesebb ismerője, szinte együtt rezonál vele, s minden intézkedését áthatja az a törekvés, hogy az ő szeretett népének jobb legyen, érezhetjük ezt az oktatásban, az egészségügyben, nem beszélve a vasúti közlekedésről és a közszolgáltatások széles tárházáról, a krumplileves meg legyen krumplileves.
Igen ám, de ebbe az idillbe betört egy másik tér, amelynek Orbán Viktor szerint már nincs köze a valósághoz, ezt a technológiai fejlődés hozta létre, ahogy a miniszterelnök mondja, „ezt online vagy nem tudom milyen világnak nevezik, s megjelent a kommentpolitika, miközben a kormánynak a tények világában kell dolgoznia”.
Csakhogy a tények nagyon faramuci dolgok, ki így, ki úgy látja őket, hiszen lehet azt mondani, hogy nem szerencsés, ha az elromlott légkondik miatt a kórházakban harminc fok fölé megy a hőmérséklet, mert akkor nem lehet műteni, de ugyanez a helyzet leírható azzal is, hogy legalább volt légkondi, ami elromolhatott, vagyis a technikai fejlődés kipipálva. De nemcsak ilyen vitatott tények vannak, akadnak olyan merész és pimasz kutatók, akik megkérdőjelezik például a KSH szegénységi adatait, ám jóhiszeműen nem azt állítják, hogy a KSH egészen bizonyosan manipulálta az adatokat éveken át, hanem még az is előfordulhat, hogy hibázott. Akárhogyan is, azok az adatok, amelyeket a KSH szegénységi adatokként rögzít, s amelyekkel a kormánynak dolga van – ezekből elvileg következtetést von le, pénzeket csoportosít át, intézkedéseket hoz, sürög-forog, hogy javítsa az eredményeket – nagyon furcsák, így aztán a kormány meglehet, mást gondol valóságnak, mint ami, vagy – hogy ne legyünk a kutatókhoz hasonlóan engedékenyek – még az is lehet, hogy elrejti a valóságot a hibás adatok mögé, csak hogy ne is lássa.
Mindenesetre, Orbán Viktor Pilisvörösváron arról is beszélt, hogy korábban azt gondolták, ha jól szervezettek, ismerik egymást, megvannak a közösségeik, ha megvan a „3-4 igazságunk, a 3-4 komoly teljesítményünk, van néhány gondolatunk a jövőre nézve és erőt mutatunk, akkor nagy valószínűséggel meg fogjuk nyerni a választást”. De a hagyományos politika már nem biztos, hogy elég lesz a győzelemhez, mert ott a kommentpolitika, ahol „duma van, teljesítmény nincs”, ott csak ügyek, botrányok, kommentek vannak, „valami ottan kavarog, de ez is politika, alkalmazkodni kell hozzá. Ez egy kihívás, amivel a Fidesz közösségének szembe kell néznie”.
Kétségtelen, hogy a magyar kormány mögött nemcsak duma van, hanem teljesítmény is, igaz, ez utóbbi megítéléséről nyilván eltérők lehetnek a vélemények, ha az ember például szombat délelőttönként meglátogatja a békásmegyeri piacot, akkor ezek elég széles tárházával találkozhat, ráadásul ott nemcsak a teljesítmény pörög, hanem a duma is, nevezhetjük mindezt valóság-kommentfolyamnak, megspékelve olyan kifejezésekkel, amelyek valóban a néplélekből fakadnak, ám az értelmezésükhöz nem kell komolyabb fölkészültség. Egyébként a békásmegyeri piac látogatói nyilván mást sem tesznek, minthogy nap mint nap az online világot tanulmányozzák, s az ottani kommentfolyamból szemezgetnek maguknak tényeket, de azoknak persze nincs közük ahhoz a valósághoz, amellyel a kormány és a Fidesz találkozik. Mást gondolnak például a piacozók a kötözött sonka árának színvonaláról, mint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, de hát tényleg, magukra vessenek, minek hagyták magukat megszédíteni e talmi világtól.
Na most, ha az ember jó időben keveredik ki a piacra, akkor bármilyen meglepő, a fülét mostanában meg-megüti például Matolcsy György neve is, az ördög sem gondolta volna, hogy az árfolyampolitika így ér el Békásmegyerig, s ennyire jelenvalóvá válik a mindennapokban, de ennek is egészen bizonyosan köze van a rosszindulatú és teljesítmény nélküli kommentvilághoz, amely egy fura körülmények közt napvilágot látott számvevőszéki jelentés alapján arra a következtetésre jutott, hogy Matolcsy György irányítása alatt az MNB-alapítványoknál úgy 500 milliárd forint vesztette el közpénzjellegét, magyarul: ellopták. Vagy elégették. Vagy csak elbaszták, hogy egy tojásárust idézzünk, aki ezek szerint ugyanolyan megengedő az MNB volt vezetésével, mint azok a szegény kutatók, akik elképzelhetőnek tartják, hogy a KSH talán hibázott a szegénységi adatokkal és nem eleve manipulációs szándék vezérelte őket.
Ám valamiért ezt a közlést a kormány is kénytelen volt valóságként azonosítani, máskülönben nem került volna elő azonnal az a védekezés, hogy az MNB a kormánytól független intézmény, nekik aztán semmihez semmi közük. Igen ám, de azért attól kissé nehéz eltekinteni, hogy mégis csak a fideszes kétharmad volt az, amely lehetővé tette Matolcsy Györgynek, hogy gondtalanul kártyázzon ekkora összegekkel, senki nem figyelte a kezét, hogy csal-e, de az is lehet, hogy tudták, csak nem feltételezték, hogy ekkora mértékben. Még az is megeshet, hogy esetleg nem gondolták, hogy ekkora lúzer ülhet az MNB élén, aki úgy veszít el százmilliárdokat, hogy aközben a magyar unortodox gazdaságpolitika ősatyját tisztelhetjük benne, a kormányfő jobb kezét, de azért a legvalószínűbb mégis csak az, hogy a kétharmad lazán tudomásul vette, hogy ez Orbán Viktor dolga és Matolcsy Györgyé, nekik ezzel kár foglalkozniuk. Ha pedig a sors néhányuknak azt dobta, hogy marhát kell csinálniuk magukból olyan kijelentésekkel, hogy az MNB alapítványi vagyona közpénzjellegét elveszítő közpénz, akkor legalább fizessék meg érte őket, erre meg nem lehet panasz.
Ugyanakkor kétségtelenül adóznunk kell Orbán Viktor kivételes politikai képességei előtt, hiszen bármikor képes mosolygás nélkül, a legkomolyabban kimondani azt, hogy a Polt Péter vezette legfőbb ügyészség a kormánytól függetlenül működik, s hasonlóképp, az arca sem rezdült, amikor ugyanígy beszél az MNB-ről, holott rossz nyelvek azt mondják – ó, ezek az ártalmas kommentfolyamok –, hogy például ő személyesen hagyta jóvá Matolcsy György kérésére az MNB-székház méregdrágának és kissé túlárazottnak tűnő felújítását, de ha ez nem is igaz, az mégis csak bizonyos, hogy a magyar kormányfőnek valamiféle belsőséges viszonya lehet bizonyos ingatlanokhoz, hiszen ama mesterséges, a valóságtól elrugaszkodott világban kiderült, hogy Orbán Viktor aláírása díszeleg azon a kormányhatározaton, amely szerint az MNB közpénzrabló alapítványa versenyeztetés nélkül juthatott hozzá egy ingatlanhoz a Várban, amit aztán nyolcszoros áron építtetett át egy baráti céggel. Ugyanígy, Orbán Viktor volt az is, aki az akkor ellenzéki vezetésű I. kerületi önkormányzat tiltakozása miatt nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá nyilvánította az ingatlan projektet, hogy vele aztán ne kötözködhessenek a valóságtól elrugaszkodott, ál-világban él ellenzékiek, akik szerint ez az egész beruházás nincsen rendben.
Ilyenek ezek az ellenzékiek, de szerencsére, Orbán Viktorban megvan a kellő nagyvonalúság, hiszen, ahogy azt Pilisvörösváron kifejtette, ők is benne vannak a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban, amiből aztán persze az is következik, hogy régóta tépik őt, hiszen nagyon kemény a magyar ellenzék, de talán eljönnek a víg esztendők is.
Ez kétségtelenül kiváló jövőkép, de azért előbb érdemes volna legalább a múltat megbűnhődni.