Pinar Gültekin 27 éves volt, amikor brutális kegyetlenséggel megverte korábbi partnere. Nem halt bele a verésbe, ezért a férfi a magatehetetlen nőt fojtogatta, majd az eszméletlen testet felgyújtotta. 2020 nyarán már tombolt a járvány világszerte, Törökországban is, de bármennyire is lekötötte a válság az emberek figyelmét, a gyilkosság rendkívüli felháborodást keltet. Nem mintha rendkívüli lett volna a brutalitás, még az sem verte le a lécet, hogy a holttestet a gyilkos cementbe öntve elföldelte.
Megszokott a hasonló kegyetlenség, gyakori a hasonló leszámolás. Évente több száz nő áldozata van az úgynevezett „becsületgyilkosságoknak” Törökországban. Emiatt akkora a rettegés, a felháborodás, hogy minden újabb eset tiltakozást vált ki. Pinar Gültekinért, és sorstársaiért ezrek vonultak utcára 2020 forró, coviddal terhes nyarán Törökországban. Még senki sem sejtette, hogy a nőjogi megmozdulások, a nők számára civil védelmet ígérő felvonulások az ellenkező hatást érik el, Törökország 2021 tavaszán legalább tíz évet lép vissza a jogvédelem terén. Idén márciusban Recep Tayyip Erdogan török elnök váratlanul bejelentette: Törökország felmondja az isztambuli egyezményt. Magyarország és Lengyelország példájára hivatkozott: lám ezek az országok ugyan aláírták, de nem ratifikálták a dokumentumot.
A márciusi bejelentés előtt hol nyilvánvaló, hol bújtatott kampány folyt a női jogok ellen Törökország szerte. Ennek a kampánynak sok eleme ismerős Magyarországon is. Magyarországon a kormány a „keresztény hagyományra és értékrendre” hivatkozik, Törökországban az „iszlám hagyománya és értékrendje” a hivatkozási alap. A következtetések azonban hasonlóak: sem Törökországnak, sem Magyarországnak nincs szüksége erre a nemzetközi jogi kötelezvényre, a nőjogokat ezek az országok a saját jogi intézményeik révén megfelelően védik, az isztambuli egyezmény viszont veszélyezteti a nemzeti (vallási) tradíciókat.
Magyarországon évek óta vitatkoznak az isztambuli egyezmény sorsáról. A dokumentum 2014-es aláírása óta kérdéses volt a ratifikáció. Tavaly, a pandémia kezdetén a dilemma eldőlt: a magyar parlament úgy döntött, nem lesz ratifikálás. Törökország évekig “mintaállamnak” tűnt e téren. Az Európa Tanács által alkotott dokumentum ünnepélyes aláírásakor 2011-ben maga Erdogan elnök is jelen volt. Majd az aláírás után nagyon gyorsan Törökország elsőként ratifikálta is az egyezményt. A nők elleni erőszak annyira elterjedt volt ebben az országban, olyan széles társadalmi támogatottsága van a nők bántalmazásának, olyan sajátos „tradicionális” formái vannak az alávetettségnek, mint a kényszerházasság vagy a becsületgyilkosság. Így az egyezmény elfogadása és ratifikálása nemzetközi példává vált. Ha Törökországban sikerül ilyen keretek között erősíteni a jogvédelmet, akkor az egyezmény világszerte érdemi változást hozhat.