Gulácsi Pétert sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a hatalom. Története sok szempontból tanulságos. Nézzük először a kiindulópontot. A magyar válogatottban játszik a világ egyik, ha nem a legjobb kapusa. Láthatóan a csapat többi játékosát is megnyugtatja, hogy az utolsó emberünkre mindig lehet számítani és amit emberi képességekkel még védeni lehet, vagy annak a határán van, hogy védeni lehessen, azt ő kivédi. Gulácsira alapozva játszható a labda kihozatalára épülő játék, mert néha meredek, ahogyan a védőkkel passzolgat hátul, de rendre megverik ezzel az ellenfél csatárait. Gulácsi játéka magabiztossá teszi a magyar csapatot és bizonytalanná az ellenfelet.
Mindezek mellett a magyar kapus azt teszi, amit bármely nyugati polgár: ha van véleménye a közállapotokról, akkor azt el is mondja. Az sem zavarja, ha az adott véleménye éppen ellene megy a kormány politikájának. Amit eddig olvashattunk erre a magyar jobboldalon, amelynek elvileg a magyar polgárosodást kellene képviselnie, hogy egy kapus kapus legyen, ne szóljon bele a politika dolgába. Nos, ez a szocializmus hagyatéka és nem a polgári szabad világé. Tőlünk nyugatabbra ugyanis azt tanítják az iskolákban, hogy szólj bele a közügyekbe, nyilváníts véleményt – bármivel is foglalkozol.
Gulácsinak, a Radnóti gimnáziumot maga mögött hagyva, volt szerencséje hosszú éveket ebben a szellemben nevelkednie. A németekkel szembeni mérkőzésen Neuer, az ellenfél kapusa szivárványszínű csapatkapitányi karszalagot visel ma este. Ezzel kifejezi a teljes német csapat álláspontját. És a magyar csapatból sokakét is. Egyet biztosan tudunk: Gulácsi Péter is felvenné magára. Annak a kiállásnak, amelyet a Család az család ügyében Gulácsi tett, több eredményét is láthattuk. A leghangosabb és legszervezettebb szurkolótábor, ahogy Lyonban öt évvel ezelőtt igen, Budapesten már nem „homoszexuálisozta” Cristiano Ronaldot. Ezzel szemben, mind a portugál, mind a francia meccsen hosszú percekig éltették többször is Gulácsi Pétert.
A hatalom semmit nem tud kezdeni Gulácsival. Teljesítményére szüksége van a sportpolitikai sikerek érdekében. Mindeközben Gulácsi – a családja és a kapus munka mellett – egy dologra biztosan koncentrált még: következetes kiállása a homofóbiával (egyben a magyar közállapotokkal) szemben arra is megtanít minket, hogy merjünk beszélni! Merjük elmondani, amit gondolunk. Vállaljuk a véleményünket. Mert azé az ország, aki állást foglal benne. És ha te nem teszed, elviszik előled.