A június végi francia regionális választás kétharmados távolmaradást, az Emmanuel Macron-féle En Marche és a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés kudarcát hozta. Beindult a találgatás: lehetnek-e a jól szereplő konzervatívok a 2022-es kihívók? Különösen Hauts-de-France régió újraválasztott elnöke, Xavier Bertrand igyekezett elnökválasztási tőkét kovácsolni abból, hogy a 13 kontinentális régióelnökből 13-at újraválasztottak, megerősítve a 2015-ös „Macron előtti” erőviszonyokat. A válasz azonban felemás: a most megénekelt konzervatív dinamikával éppen az a gond, mint a tavaly ugyanilyen népszerűnek tűnő zöld lendülettel. Van, csak nem ott, nem úgy, és nem akkora. Az elnökválasztás megnyeréséhez egy jó regionális szereplésnél több kell.
Az önkormányzati választások általában azokat emelik pozícióba, akik jó helyi beágyazottsággal rendelkeznek. Ez igaz a republikánusokra és a szocialistákra, hagyományosan nem igaz Macronékra és a Le Pen-pártra. Az alacsony részvétellel zajló választások pedig mindig azoknak kedveznek, akiknek elkötelezettebb vagy idősebb a szavazóbázisuk. Utóbbi áll a republikánusokra. Ez a két tényező magyarázza korántsem váratlan, de váratlanul látványos sikerüket. A regionális választás másnapján beindult hát a narratívagyártás: ők a kihívók, lendületben vannak, és így tovább. A helyi választásokból azonban éppen a fenti különlegességek miatt merész dolog országos, a 2022-es elnökválasztásra vonatkozó következtetéseket levonni.
A francia rendszerben akkor lesz valaki fő országos kihívó, ha fel tud mutatni egy „elnökképes” személyt. Márpedig a republikánusok (LR) egyelőre azt sem tudják eldönteni, hogy hogyan állítsanak jelöltet. Három régióelnököt is emlegetnek e körben: Valérie Pécresse Ile-de-France-ot, vagyis a párizsi medencét vezeti, Laurent Wauquiez Auvergne-Rhône-Alpes elnöke, Xavier Bertrand pedig Hauts-de-France ura. Utóbbi áll a legjobban időben, mozgásban, közvélemény-kutatásban. Az LR alapszabályában ott van ugyan, hogy az elnökjelöltet előválasztáson kell kiválasztani, de 2017-es Fillon-tapasztalat miatt ettől sokan fáznak, keresik, hogy lehetne máshogy. Christian Jacob, a republikánusok elnöke finoman fogalmazva is fontolva halad: őszre nagymintás közvélemény-kutatásokat rendelt, ez alapján remél valamiféle döntést hozni. Arról is hallani, a pártvezér még mindig reménykedik, hogy François Baroin volt miniszter, Troyes polgármestere meggondolja magát, és mégis elindul az elnökségért. Közben az előválasztást ellenző Bertrand azzal zsarol, hogy mindenképpen elindul.
A helyzetet bonyolítja, hogy Pécresse és Bertrand már nem is tagjai a republikánus pártnak, mindketten kiléptek, és kívülről igyekeznek bevenni egykori mozgalmukat. A sajtó természetesen élvezettel tudósít ezekről a csatákról és vitákról, a politikai ellenfelek pedig örömmel túrnak bele a bizonytalanság sebeibe. A regionális választás kampányában Provence-Alpes-Côte d’Azur (PACA) régióban mutatkozott meg, hogy az En Marche
nem fél a republikánusok belső feszültségeit megpiszkálni. Azóta is így tesz. Gabriel Attal kormányszóvivő például némi élvezettel válaszolt a kérdésre, hogy akkor most háromszereplőssé vált-e – Bertrand-nal – az elnökválasztás. Azt mondta, hogy szerinte egy háromszereplős verseny fut, méghozzá Bertrand, Wauquiez és Pécresse között.