A felkérésre, persze, a képviselő-testületnek is rá kell majd mondania az áment. Az nem is kétséges, hogy az államfő előzőleg a Nemzeti Tömörüléssel is egyeztette a dolgot: egyszóval borítékolni lehet, hogy a Nemzetgyűlés bizalmat szavaz majd az új kormányfőnek. A szavojai születésű Barnier-ról, aki a Les Républicains párt tagja, mindössze annyit tudni, hogy lojális és kompromisszumkész alkat, aki már európai biztosként is meglepte környezetét a menekült-politikával kapcsolatos szélsőséges javaslataival.
Mindenesetre, az új miniszterelnök kinevezése után is ott a kérdés: vajon mi lehetett az oka ennek a választások után nem kevesebb mint ötvennyolc napig elhúzódó – és az V. Köztársaság történetében eddig ismeretlen – politikai válságnak? Egy bizonyos: mivel az V. Köztársaság még sohase szembesült ilyen szituációval, az 1958-as alkotmány sem ad a helyzetre egyértelmű választ. Nem csoda, hogy mindegyik politikai erő kizárólag a saját megoldását tartotta alkotmányosnak és demokratikusnak: a jelenlegi politikai küzdelmek egyszersmind a különböző alkotmány-értelmezések harcai is voltak. A mostani megoldásnak már csak azért is nagy a jelentősége, mert vajmi kevés az esélye, hogy a politikai élet a közeljövőben visszakanyarodna a kétpólusú politikai váltógazdasághoz.
https://jelen.media/vilag/a-brexit-fotargyalojat-nevezte-ki-emmanuel-macron-miniszterelnoknek/
Ami a köztársasági elnököt illeti, ő tekintélyelvű alapon tudta csak elképzelni a válság megoldását. Ez részben személyiségéből következik, de annak is betudható, hogy a 2017 előtt még kétpólusú politikai mező mára háromosztatúvá változott. És végül szerepet játszik mindebben az a tény is, hogy egyre nagyobb a szakadék egyrészt az államfő „jupiteri” hatalomfelfogása, másrészt megfogyatkozott szavazótábora között. Az V. Köztársaság eddigi államfői közül alighanem a mindenhez egyformán értő Emmanuel Macron használta ki legjobban a „republikánus egyeduralkodó” hatalmi lehetőségeit, holott kormányzó párt még sohase kapott olyan harmat gyönge felhatalmazást a törvényhozói választásokon, mint a mostani államfő 2022-ben. Egészen 1928 tavaszáig kell visszamenni, amikor is a miniszterelnök Raymond Poincaré pártja, az Alliance démocratique a szavazatoknak csak 23,19 százalékát tudta megszerezni, bár – hála a 21,99 százalékot elérő Fédération républicaine pártformációval alkotott koalíciónak – így is többséget tudhatott a háta mögött. Elég az hozzá, ma már a múlté az a vonzóerő, amire Macron 2017-ben szert tett.