Mosolygós, fiatal kubai fiú, a húszas évei elején járhat, hátrafordított baseballsapkában nevet a kamerába. Gondtalannak tűnik a fotón. A fénykép és a képleírás között óriási a kontraszt: „Szabadságot a testvéremnek, Gabriel Alfonsónak!!! Igazságtalanul zárták be július 11-én Cotorróban!!! Nemzetközi nyomásra van szükség, hogy szabadon engedjék a múlt vasárnapi békés tüntetőket” – olvasható a Facebookon megosztott bejegyzésben, amelyet a testvére írt. Elég pár másodpercet lefelé görgetni a hírfolyamban, máris újabb fiatal néz szembe az emberrel. Egy fiatal, barnahajú lány elgondolkodva mereng el a fotón. „Az unokahúgomat, Beatriz Valdes Garciát Miguel Díaz-Canel rezsimje több fiatal lánnyal együtt tüntette el Vega városában, Mayabeque tartományban július 12-én… Nem tudjuk, hogy hol van, jól van-e. Akik eltüntették, olyan kormány parancsát teljesítik, amelyet a kubaiak nem választottak meg.”
A július 11-i kormányellenes tüntetések után rengeteg hasonló bejegyzést olvasni a közösségi médiában. A kétségbeesett rokonok így próbálják meg felhívni a figyelmet arra, hogy a rezsim fogva tartja szeretteiket, és sokakról semmi hírük nincs. Hasonló méretű kormányellenes megmozdulásra 1994 óta nem volt példa Kubában, hiszen a rezsim hosszú évtizedek óta brutális eszközökkel lép fel az ellenzéki hangokkal szemben. Főképp ezért is vonultak utcára mintegy 60 városban a szabadságot követelő emberek. A tüntetés kiváltó okai között szerepel még a súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiány, az egészségügy, s az alapvető szolgáltatások gyenge minősége, a koronavírus-járvány botrányos kezelése, s egyszerűen az, hogy tömegek élnek nyomorúságos körülmények között. A kormánnyal szembeni elégedetlenségi hullámra, amely a közösségi médiának köszönhetően végigfutott az egész országon, brutális megtorlás volt a válasz a kommunista vezetés részéről, amely az Egyesült Államok által indított, „nem konvencionális háborúnak” nevezte a tüntetéseket.
Az ENSZ Személyek Erőszakos Eltűnése Elleni Bizottsága (CED) július 16-án felszólította a Miguel Díaz-Canel vezette kubai kormányt, hogy a hatóságok azonnali hatállyal kutassák fel azt a 187 személyt – köztük prominens ellenzéki aktivistákat és a diktatúrába belefáradt „egyszerű” tüntetőket –, akiket akaratuk ellenére tüntettek el, s a bizottság kérte továbbá a kormányt, hogy azonosítsa az elkövetőket.