Erkölcs, erő, egyetértés. Ezzel a mottóval indult útjára a Ferencvárosi Torna Club több mint százhúsz esztendeje, a tekintélyt parancsoló szavakat pedig azóta is előszeretettel idézik a patinás csapat szurkolói. Egy maroknyi csoport számára viszont főleg csak az erő, vagyis inkább az erőszak juthatott az eszébe, mikor tegnap, az MTK elleni örökrangadót követően a kerületi városházáról letépték, megtaposták és felgyújtották a békés sokszínűséget és elfogadást hirdető szivárványos zászlót.
Majdnem megtelt tegnap este a Hungária körúti stadion, ahol a szintén patinás MTK fogadta az FTC-t, akik (egy magyar bajnokihoz képest) tűrhető színvonalú meccsen igazságosan osztoztak a pontokon. A bajnokként BL-selejtezőkre készülő Fradi ellen sejthetően a hazaiak örülhettek jobban a végeredménynek, de aligha lehetett ez kiváltó oka az este későbbi szakaszában történteknek.
Történt ugyanis, hogy egy magyarra fordítva árja zöldek (eredetiben pazar angolsággal Aryan Greens) nevet viselő úgynevezett szurkolói csoport tagjai átvonultak a Bakáts térre, ahol meggyalázták a fővárosi és számos más kerületi városházához hasonlóan kifüggesztett, a Pride-fesztivált támogató zászlót.[jelen_img url=”/data/articles/0/04/article-0463/aryangreens_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/04/article-0463/aryangreens.jpg” class=”block_placeholder fcenter selected” author=””]
Az arcukat eltakaró, a csoportjuk neve alapján sejthetően nem a helyi olvasókörből érkező fiatalemberek ezzel a szimbolikus cselekedettel tettek hitet a szerintük a keresztény-konzervatív értékeket védő gyűlölet mellett. A kereszténységre és a konzervativizmusra hivatkozva, ezekkel az értékekkel teljesen összeegyeztethetelen gyűlöletkampányokat alkalmazó NER tizenegyedik évében valójában a befogadó hangnem az újdonság. Azoktól a csoportoktól, amelyek az elmúlt évtized gyűlölködő akolmelege után hirtelen a tolerancia rémisztő pusztaságában találják magukat, nem meglepő, ha hirtelen ilyen immunreakciókat vált ki belőlük a békés, emberi magatartás.
Fájó lehet a rádöbbenés, mikor a múlt évtized választásain kisebbségből kétharmadot szerző politikai erő híveit arcul csapja a valóság.
Budapest ugyanis a nemzet fővárosaként lassan egy éve nemet mondott erre a gyűlölködő és megosztó politikára. Így történt ez Ferencvárosban is, ahol a Fidesz bukott polgármestere, Bácskai János ezt azóta sem tudja elfogadni, és ennek válogatott ízléstelenségekkel adja tanúbizonyságát. A helyiek viszont úgy érezték, az erő nem működik erkölcs és egyetértés nélkül.
A főváros vitathatatlanul az ország motorja, egyre nemzetközibb összetételű lakossággal, amely ugyanannyira elfogadó az LMBT-közösséggel mint a hazatérő magyarokkal és a Budapesten új otthonra találó külföldiekkel. A melegek már nem egy rejtőzködő szubkultúrában, hanem a városi közösségek szerves tagjaiként élik életüket, és ez itt a többség számára természetes. A kormánypropaganda kedvelt lózungjaival ellentétben nem lett divatosabb és nem is “terjedt el” a melegség, hanem egyszerűen mernek önmaguk lenni azok az emberek, akik korábban az örökös megbélyegzés miatti félelmükben hosszú ideig láthatatlanok voltak a társadalom számára.
Arról nincs tudomásunk, hogy a tegnap történtekhez a Fidesznek lenne-e bármi köze, bár a párt FTC-re való rátelepedésének gazdag előtörténete miatt ezen sem lepődnénk meg. Elég csak a Lendvay utcai székházat vagy az NVI épületét pár éve ellepő fradista biztonságiakra gondolni, akik már-már Kubatov Gábor magánhadseregeként funkcionálnak.
Türelmesebb olvasóinknkak szintén nem kell bemutatni az utóbbi évek egyik legjobban futtatott fideszes trollját, a szintén az Üllői útról ismert Bede Zsoltot. E szimbiózis jeleként az éjjeli eseményeket először közlő kormánypárti trollportál először az „Így kell ezt!” kommentárral osztotta meg a történteket, majd azt gyorsan módosították, miután pár híroldal kiszúrta a mondatot.
A Fradi azonban az ország legnagyobb és legnépszerűbb sportcsapata, amit klubszimpátiától függetlenül – talán pár vehemensebb újpesti drukkert leszámítva – mindenki elismer. Ezért akarja annyira a markában tartani őket a NER, de az FTC messze több ennél, és évszázados története alatt alighanem volt már meleg játékosuk, vitte már ki meleg nagybácsi a gyerekeket, hogy élőben lássák Albert Flóriánt, Nyilasi Tibort vagy Gera Zoltánt.
A klub alapítóinak többsége zsidó származású volt, és habár ma sokan már egyszerűen szélsőjobboldali csapatként utalnak a Fradira, érdemes megemlékezni a csapat legendás balszélsőjéről, a magyar válogatott történetének első gólját szerző dr. Borbás Gáspárról, aki a vészkorszak alatt üldözöttek százait mentette meg.
Az előző Üllői úti stadion klubház felőli kapuja mögött állt, ma pedig az új aréna előtt fogadja a szurkolókat a csapat első elnökének, Dr. Springer Ferencnek a szobra. Springer talán egyetlen nála is ismertebb leszármazottja az a Mensáros László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, aki élete végéig nem mert beszélni melegségéről, arra csak halála után derült fény. Ezeknek az embereknek az emlékére joggal lehet büszke a Fradi-család, és ezt a hagyományt csúfolják meg a csapat szélsőségesei a kormánypárti propagandagépezet lelkes asszisztálásával.
Bár a kérdés költőinek is tűnhet, azért kíváncsiak lennénk, hogy a klubvezetés és a német Telekom mint névadó szponzor mit gondol a tegnap történtekről.
A hanyatló Nyugat labdarúgó-bajnokságaiban ma már mindennaposak, itthon még csak el-elvétve találkozhatunk a rasszizmus és homofóbia elleni kampányokkal, melyeknek külföldön a játékosok is cselekvő résztvevői. Ennek és a gyűlölet-bűncselekmények elleni szigorú fellépésnek köszönhetően ma már teli stadionokban is családias a légkör, sportszerű a szurkolás, és a jó futball mellett senkinek sem kell tartania atrocitásoktól.
A korrupcióban úszó magyar bajnokság többnyire pangó stadionokban alacsony színvonalú és sokszor alpári hangulatú meccsekkel szolgál annak a közönségnek, melynek ma már idősebb tagjai valamikor még élvezhető összecsapásokon szurkolhattak kedvenceiknek. A hivatalos testületek nagyjából pont olyan eredménnyel küzdenek a korrupció ellen, mint a gyűlölködés visszaszorításáért. Míg az MLSZ nagy kegyesen megelégedett a szankció nélküli megrovással, mikor a Fradi tegnapi gólszerzője, Tokmac Nguen nyár elején Black Lives Matter mozgalmat támogató „tiltott feliratot” viselt a meze alatt, addig külföldön a stadionokban és a játékosok ruházatán a szövetségek támogatásával jelentek meg a szolidaritást kifejező feliratok.
Hasonlóképpen, az éjjeli zászlóincodenssel kapcsolatban is a fordított logika érvényesül a kormánysajtóban: a hivatalos felületeken az a hír, hogy a momentumos politikusok leszedték a városházáról a Fradi-zászlót, amit a randalírozók tettek a szivárványos letépését és meggyújtását követően.
A ferencvárosi keménymagról is sokat elárul, hogy a saját fekete játékosuk melletti kiállás helyett is inkább egy alpári White Lives Matter drapériával reagáltak az örök rivális Újpest ultráival nagy egyetértésben.
Ne lepődjünk meg, hogy a NER Magyarországán a NER focibajnoksága adja a keretet a magyar labdarúgásnak. Ebben a külföldi játékosnak – és a Fradiban éppenséggel akad belőlük elég – addig van helye, amíg a gólokat lövi, és befogja a száját. Melegségüket nyíltan vállaló focistákról meg szurkolókról ne is ábrándozzunk, ma a szélsőséges gyűlölet az államilag támogatott norma. Reméljük, a nemes hagyományok ösvényére sikerül majd egyszer visszatérni, ha valaki emlékezni fog még rájuk a NER bukása után.