Zavahiri 1951-ben született Kairóban, jómódú szunnita családban. A família számos tagján keresztül kötődött az Iszlám Testvériség szervezetéhez. Felmenői között imámok, vallástudósok is voltak. Ő maga orvosi egyetemet végzett. 1966-ban kivégezték Szajjid Kutb nagy hatású fundamentalista gondolkodót, s ez inspirálta Zavahirit, hogy maga is csatlakozzon az Iszlám Testvériséghez. Kutb a dzsihád ideológusa volt, aki az erőszakos fellépést morális kötelességnek tartotta azokkal szemben, akik bármilyen módon akadályozzák isten hatalmának helyreállítását. Dzsamal Abdel Nasszer halála után az új elnök, Anvar Szadat taktikai okokból kiengedte a börtönből az iszlamistákat, s számos új szervezet alakult. Zavahiri csatlakozott az ekkor létrejött Egyiptomi Iszlám Dzsihádhoz.
Az 1978-as Camp David-i egyezményt követően a radikális iszlám csoportok teljesen szembe fordultak Szadattal, s az 1981-es puccskísérletben megölték az elnököt, a hatalomátvétel azonban nem sikerült. Több száz iszlamistát fogtak el, köztük Zavahirit is. Megkínozták, arra kényszerítették, hogy társait feladja, s valljon ellenük a bíróság előtt. Minderről később könyvet írt.
1984-ben szabadult, s az egyiptomi hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával Afganisztánba utazott, harcolni a szovjet megszállók ellen. A pakisztáni Pesavárban találkozott a gazdag szaúdi Oszama bin Ládennel, aki nagyon hasonló nézeteket vallott, s pénzét arra használta, hogy az iszlám világból érkező dzsihádistákat egy szervezetbe terelje, s ezzel folytassa a harcát. Néhány éven belül Zavahiri a szervezet második embere lett. Bár szervezetük célja az volt, hogy meghaladja a radikális iszlám mozgalmakra egyre inkább jellemző nemzeti megoszlást, miután 1989-ben elhagyták Afganisztánt, bin Láden ideája a szaúdi, Zavahirié az egyiptomi korrupt rezsim megdöntése lett.
A 90-es évek vége azonban már mindkettőjüket ismét Afganisztánban találja, ahol Omár molla védelme alatt nemzetközi akciókat kezdtek tervezni. 2001 szeptember 11. után pedig az egész világ számára ismert személyek lettek, Zavahiri fejére például 25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki az amerikaiak. Ezután több videón beszélt, írt két könyvet, ő volt a dzsihádisták manifeszt ideológusa. Az arab tavasz azonban nagy csapást jelentett az irányzatra, mint lehetséges tömegmozgalomra: amikor a nép felkelt a korrupt rezsimek ellen, nem éppen a dzsihádisták követelései voltak napirenden. Zavahiri például arra szólította fel a Muszlim Testvériséget, ne vegyen részt az egyiptomi demokratikus átalakulásban, ők nemhogy részt vettek, de – igaz, átmenetileg – hatalomra is kerültek. Azokban az országokban, amelyekben tartós instabilitás jött létre, az al-Kájda gyorsan alkalmazkodott, de ehhez Zavahirinek feltehetően már nem sok köze volt. A tálibok védelme alatt maradt, s győzelmük után, mint most megtudtuk, Kabulba költözött.
Egyelőre nem lehet nagyon pontosan tudni a részleteket a Zavahirit megölő amerikai akcióról, de nyilvánvaló, hogy fontos, szimbolikus lépésről van szó a Biden-adminisztráció számára. Az Afganisztánból való nyugati kivonulás, bár tervezett volt, előkészítése már a Trump-érában elkezdődött, mégis, ahogy lezajlott, az nem vetett túl jó fényt az amerikai kormányzatra, sőt általában az Egyesült Államokra.
Azt is lehetett tudni, hogy amikor bin Ládent kommandósok megölték, az akkori alelnök, Joe Biden nagyon ódzkodott az akciótól, s szerette volna elkerülni a célponton kívüli haláleseteket. Most hónapok óta ismerték Zavahiri tartózkodási helyét Kabul egyik frekventált kerületében, s a kihívás az volt, hogyan lehetne csak és kizárólag őt megölni. Szintén hírszerzési adat volt, hogy a terrorista vezér szeret egyedül az erkélyen tartózkodni, s nézni a pazar kilátást a hegyekre. Elkészítették a makettjét a háznak, s rakétatámadást modelleztek.