Miközben valósággal elkeserít, hogy a magyar nép nagy részét kitörő boldogság tölti el, mert végre valaki megmondja, mit gondoljon és hogyan cselekedjen, az sem keserít el kevésbé, hogy az úgynevezett „baloldal” miben látja a megoldást még most, a huszonötödik órában is, és mennyire süket még mindig bizonyos kérdésekre.
Hadd kezdjem ez utóbbival. Kisebbségben élő magyarként mindig felkapom a fejem, valahányszor a janicsárok egy részét lehatárontúlozzák, leidegenezik. Nem értem, hogy olyan ember, aki hisz abban, hogy mindannyiunkat egyforma jogok, lehetőségek és egyforma bánásmód illet meg, hogy ejthet ki ilyesmit az egerén. A románok, a szlovákok, a szerbek, a horvátok is emberek, és a menekültek és a határon túliak is azok. Semmiféle fölényt nem jelent magyarországinak lenni, ha komolyan vesszük, amit hirdetünk.
Ez a hozzáállás azért is kétségbe ejt, mert a szembenézés hiányáról árulkodik, márpedig abban éppen most jeleskedni kellene. Nem, kedves barátaim, Orbánt és fekete seregét nem a határon túliak szavazták meg, ők csak a haszonélvezői és a kiszolgálói ennek az állapotnak. Orbánékat, ha már itt tartunk, azok szavazták meg, akik ott élnek, és éppen olyan magyarországiak, mint ti vagytok.
Másfelől a választásokat annak idején elvesztette valaki, elvesztették valakik nagyrészt pontosan azok, akiktől a baloldal elég nagy része a megváltást reméli. Érzem, hogy visítani fogok, ha még egyszer Dobrev Klárát vagy Gyurcsányt látom, vagy Lendvai Ildikó valamelyik posztját osztogatják lelkesen. Belátta Gyurcsány 2006-ban, a tévé székháza előtti tüntetések után, hogy le kellene mondania? Kis Jánoson, Tamás Gáspár Miklóson és néhány más kivételen kívül nem emlékszem, hogy akár a publicisták belátták volna.
És ha a jelenről beszélünk találnak fogást-e Orbánon azok, akiket megváltóknak képzelnek sokan.
Most hagyjuk az elvtelenséget és a korrupciót és a többit, minden igaz, politikai eszközként azonban nagyon kevéssé produktív. Megegyezhetünk lelkes kölcsönös blogokban, hogy ez így van, miközben ők tovább dübörögnek. Akárcsak egész Európa, a magyar ellenzék is elchamberlainesedett. Ezen nem fog változtatni sem a határon túliak gyalázatos szidalmazása, sem az erkölcsi fölény fárasztó ismételgetése. A baloldalnak nem blogszerzőkre van szüksége, hanem szívós és találékony politikusokra.