„Az én orvosom tudta, hogy egyedül maradtam a kisbabámmal, és azt mondta, amikor nagyon fájt a varrás, hogy ezt azért csinálja mert ’máskülönben mit fognak szólni a fiúk?’ Alig hittem a fülemnek…”
„Ez az egyik leggusztustalanabb, legbicskanyitogatóbb dolog ebben a szülészeti erőszak témában! Nekem is volt hozzá ’szerencsém’, első szülés után, gátmetszésnél. ’Olyan lesz, mintha 18 lenne, jó?’, s közben kacsintott a Férjemre. Köszi, nem akarok újra 18 lenni! Bunkó dolog volt.”
Íme, két idézet azon bejegyzések közül, amelyek a Másállapotot a Szülészetben! civil szervezet közösségi oldalára érkeznek nap mint nap. Mindkét idézet azt támasztja alá, hogy bár a kormány, szavak szintjén legalábbis, állítólag mindent megtesz azért, hogy minél több gyerek szülessen meg és javítsa ezáltal a demográfiai mutatókat, mégis az ellátórendszer számos akadályt gördít az elé, hogy a nők méltón élhessék át az anyává válás pillanatait. Márpedig az anyává váláshoz vezető út akadályokkal teli. Elég csak arra gondolni, hogy egyre több kórház szülészeti-nőgyógyászati osztálya zárja be kapuit ideiglenesen vagy – rosszabb esetben – „határozatlan időre”, egészen odáig, hogy a kismamák elveszítették azt a „biztonsági hálót”, amit a szabad orvosválasztás jelentett számukra. Bár egyre többen szeretnének a magánszektorban szülni, de ott annyira magasak az árak, amelyek egy „átlagember” számára már megfizethetetlenek, viszont az egységes ellátás ott sem garantált, s kismamák sokasága kerül emiatt kiszolgáltatott helyzetbe. És ez csak a jéghegy csúcsa.