Érdemes egy kicsit távolabbról indítanunk: a Fidesz által felépített politikai hatalmi rendszer működésének egyik sarokköve az a felismerés, hogy a magyar társadalom jelentős része egy rendi társadalmi működés szerint gondolkodik és aszerint éli az életét. Ebben a tömbben egy egyén helyét alapvetően az határozza meg, hogy kihez-mihez tartozik. A mobilitás alapja a hűség, az ember teljesítményét is ez alapján ítélik meg. Az érvényesülésnek ebben a tömbben nem valamilyen egzakt módon mérhető teljesítmény az alapja, ezért szűkösebbek a képességek a világ jelenségeinek reális érzékeléséhez. A döntések így aktuális és gyakran irreális félelmek alapján születnek, amelyekkel hamis realitások épülnek, a félelmek és sérelmek rendszerei, s ezek megteremtik a kollektív nárcisztikus működésre való nyitottságot. A vezetőhöz, a csoporthoz való hűség központi szerepe relativizálja az adott egyén saját tevékenységéért való felelősségét. Hiszen, ha a lojalitás töretlen, akkor a pozícióját nem veszélyezteti semmi. Ezt a relativizáló hatást erősíti a kollektív nárcizmus, amely a nehézségekért, a hibákért mindig valamilyen külső szereplőre tereli a felelősséget. Összességében így, ebben a társadalmi tömbben erős a bezárkózó, doktriner, szélsőségességre való nyitottság, ideológiai irányzatoktól függetlenül.
Orbán Viktor számtalanszor bizonyította már, hogy pontosan érti azt, hogy miként lehet erre a társadalmi tömbre hatni. Fel kell építeni egy ellenséget, aki ellen a miniszterelnök és a Fidesz politikai közössége a nemzet – az abba beletartozók – védelme érdekében állandó harcban áll. Ha bármi rossz történik Magyarországgal, akkor az azért van, mert:
„Rontása tört ránk a dúló viharnak,
Ordas had áradata kelt ellenünk.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak,
S tudtuk, egy életen át kell küzdenünk.”
De Orbán Viktor és a Fidesz elmondhatja magáról, hogy:
„Álltunk a vészben, álltunk merészen,
Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél.
Munkások, álljunk a nagy harcra készen,
Melyből az emberi nem új napja kél.”
Az idézetek a Warszawiankából, a lengyel forradalmi munkásdalból származnak, így a munkások szó helyére helyettesítsük be a magyar hazafit. És már rögtön, tökéletesen illeszkedik a Fidesz mára már évtizedes működéséhez. Ebben Orbán Viktor vezénylő tábornokként vezeti az állandó harcot, mindig új és újabb, a magyarságot elveszejteni igyekvő ellenséggel szemben. 2006 óta ez a Fidesz-tábor számára definiált mumus volt már Gyurcsány Ferenc, Soros György, a migráció, Brüsszel, a COVID és a háború. Ha velük nem kellett volna háborúzni, akkor Magyarország már minden létező helyek legjobbika lenne. Persze Orbán Viktornak hála, ez egy így is egy folyamatosan erősödő és növekvő ország, ahol nagyon jó élni. De a harcot sosem lehet abbahagyni, mert a teljes győzelem még messze.
Ebben a szerepben töltötte Orbán Viktor az elmúlt közel 20 évet, állandó szabadságharcosként, akinek bár voltak és vannak szövetségesei, de a végső célját sosem tudja elérni, mert egy-egy újabb gonosz miatt az utcai harcosnak újra és újra kardot kell ragadnia és harcba kell indulnia. Most azonban ebben fordulat állt be, hiszen Orbán Viktornak győzelmet kellett hirdetnie. Hiszen győzött a szabadságharcos miniszterelnök nagy barátja és harcostársa a tengeren túl. A neve: Donald Trump. Aki azt a világrendet hozza el, amit Orbán Viktor már 15 éve előre látott. Egy olyan világrendet, amiért ő már 15 éve harcol. Eközben értelmezése szerint Európában is előre törnek a Patrióták. A velük szembenálló nemzetközi és európai ellenségek pedig a történelem sáros mellékutcájában bóklásznak, elkámficsorodva. Összességében tehát eljött, amiért közel két évtizede harcol, eljött az emberi nem új napja, amely elhozza a tökéletes világot számunkra.
Egy harcosnak ilyenkor örülnie kellene, hiszen az ellenség legyőzetett, eljött a békés növekedés kora. Egy harcos, aki valódi ellenségeket győzött le, ilyenkor valóban örülne is, de aki kitalált ellenségekkel hadakozott, figyelemelterelésként, ilyenkor inkább csak bajban van. Mi lesz most? Kire lehet hárítani a felelősséget azért, ha magas az infláció, vagy ha hosszúak a kórházi várólisták és még a MÁV is összeomlik hetente kétszer? Ezzel a dilemmával Orbán Viktor is nehezen birkózott meg. A beszéd elején lévő győzelmi jelentés után következett egy elég hosszú rész, amikor a magyar közmondások, Arany János- és Ady Endre-idézetek, sőt még egy Chuck Norris-vicc elsütésével készítette elő a megfejtést.
Ami nem más, minthogy bár megvan a győzelem, de a legyőzött birodalomnak még maradtak emberei Brüsszelben – és persze, van egy lerakata Budapesten. Őket még le kell győzni, hiszen ezek nagyon veszélyes civil szervezetek, újságírók és politikusok. Itt azonban már megbicsaklik a miniszterelnök logikája, hiszen egy hős erejét leginkább az mutatja, hogy milyen hatalmas ellenséget kell legyőzni, mekkora erőre van ehhez szükség. Orbán Viktor a korábbi ellenségekkel évtizedeken keresztül harcolt, a mostani ellenségeket viszont húsvétra már le is fogja győzni. Ez nem egy életen át tartó heroikus küzdelem, nem az, ami a politikai befolyásolás tankönyvi példái között szerepel. Brüsszel, persze, még ott van ellenfélként, de ezen a ponton zavar támadt az erőben: a beszéd elején Európa vezetői erőtlen, legyőzött megzavarodott szereplőkként jelentek meg, a beszéd közepére viszont már ismét legyőzendő ellenségekké váltak. Érezhető, hogy nehéz eldönteni, hogy most akkor mi is van velük pontosan.
Orbán azonban nemcsak ezen a ponton szakított az évtizedes gyakorlatával. Évértékelő beszédeinek alapjellemzője az volt, hogy kijelöli a politikai működés kereteit és logikáját. Ezzel szemben a mostani beszéd vége egy ígéretcunami volt. A kétgyermekes nők adómentességétől, a „100 gyár”- programon és a drogkereskedők elleni hajtóvadászaton keresztül, a nyugdíjasok élelmiszer ÁFA-visszatérítéséig. Előkerültek nehezen azonosítható célokat szolgáló intézkedések is, mint például a kistelepülések önvédelmi joga, amiről gyakorlatilag azt tudhattuk meg, hogy valamiféle, kis falvak által bevezethető beköltözési tilalmat takar. Ezen tételek közé került be az a Mi Hazánk szavazótáborának elszívását célzó mondat is, hogy lényegében betiltják a Budapest Pride-ot, illetve az, hogy alkotmányos joggá teszik a készpénz használatát. A beszédnek ez a része inkább hasonlított egy kisváros főterén elmondott kampányszónoklatra, mintsem egy világpolitikai térben mozgó politikai szereplő kiemelt fontosságú beszédére.
Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az elmúlt évtizedekben Orbán Viktor megfogadta Torgyán József 90-es évekbeli iránymutatását, miszerint a sas nem vadászik legyekre. Évértékelő beszédeiben ezért, ha szóba hozta is politikai ellenfeleit, akkor csakis az épp aktuálisan a legnagyobbat említette meg, de legtöbbször rá is csak egy-egy apró utalást ejtett el. Mostani beszédében ezzel a szokásával szakítva, Magyar Péterrel többször is foglalkozott, még ha nevét nem is mondta ki. Szokatlan azonban, hogy a miniszterelnök egy ilyen beszédben értekezzen Magyar Péter kapcsán egy olyan szereplőről, aki egy hete tűnt fel a közéletben, és nem is egyértelmű még, hogy pontosan mi a szerepe – a Ruszin-Szendi Romulusz nyugállományú vezérkari főnöknek címzett üzenet így egy új jelenség az évértékelő beszédek kapcsán.
Évértékelő beszéde alapján Orbán Viktor 2025 elejére úgy tűnik, hogy azzal a kihívással néz szembe, hogy az a politikai működési séma, az a politikusi szerep, ami az elmúlt évtizedekben hatalmának egyik biztosítéka volt, már nem, pontosabban nem úgy működik, mint eddig. A régi ellenségek már le lettek győzve, újat pedig nem sikerült találni – akit pedig ellenségként lehetne azonosítani, arról inkább kevés szót ejt a kormányfő. Ráadásul a világpolitika, elsőre kedvezőnek tűnő változása, inkább csak nehezíti ezt a helyzetet, hiszen a barátok kerültek hatalomra. Nehéz így az ország bajaiért valaki másra kenni a felelősséget. Persze, azért megpróbálják. Eközben az ország problémáinak megoldására láthatóan a kormánynak jó ötlete egyelőre nincs. Megpróbálkoznak hát az osztogatással és a bekeményítéssel. Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e.
(A szerző a Forrás Társadalomkutató Intézet alapítója)
Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala