Az EU alapdefiníciója a válságokon keresztüli megújulás. Már Jean Monnet, az EU egyik megalapítója rámutatott arra, hogy az EU a válságokon keresztül fejlődik, vagyis a fejlődési útvonalát a kreatív és innovatív válságok jelzik, ezért minden előre lépésnél új koncepció és új szótár szükséges a váltás bemutatásához. Az Európai Unió ötévenként megújul, mivel az EP-választás után és annak alapján a többi uniós intézmény is átalakul. Intézményi váltáskor az előző ciklus számos megoldatlan problémát hagy az új intézményekre, és a gyorsan átalakuló globális világrendszerben állandóan új problémák is jelentkeznek, de a belépő uniós intézményrendszer a régi, még az előző ciklusból átöröklött problémákat is az új idők szellemében kezeli és oldja meg. Megfigyelhető volt ez az éles váltás a válságkezelésben a korábbi intézményi ciklusok között is, de ez most még sokkal markánsabban jelentkezik.
Emlékezetes, hogy az EU-ban a 2019-es EP-választás után az uniós intézményrendszer átalakításával már nagy fordulat játszódott le, de most, az újabb radikális globális változások miatt ki kell alakítania az újabb ötéves stratégiai programját. Ez legalább egy évig eltart, amíg a belépő EU-s intézményrendszer a politikai visszajelzések alapján korrigálja a maga működési rendjét és bevezeti az új stratégiáját. A magyar fejlődés jelenlegi perspektíváját – már csak az Orbán rezsim most folyó unió-ellenes rohama miatt is – csupán az újabb uniós intézményi rendszerváltás döntéshozatali reformja keretében lehet vizsgálni. A bukdácsoló orbáni elnökség után az új uniós intézményrendszer teljes beindítása a következő, lengyel uniós elnökségre marad, amelyben a lengyel újrademokratizálás lendületében meg is lesz majd annak a belső dinamikája.
A rendszer megújítása tehát minden uniós intézményváltás során elengedhetetlen, mert a fogalmi keretek és a narratívák gyorsan változnak a globális világrendszer egymást váltó korszakaiban. Éles kontrasztként a történelmi kiindulópont az unipoláris, Amerika-centrikus világrendszer. Az 1990-es években az unipoláris amerikai világrendben elszabadult és felgyorsult a globalizáció, ami két évtizeden át agresszíven termelte ki a pozitív és negatív hatásokat. Így az unipoláris világrend összeomlása Amerikában kettős válságként jelentkezett, egyfelől a korábbi versenyképességi előny fokozatos elvesztéseként, másfelől – az EU és Kína belépésével – a korábbi unipoláris globális hegemónia látványos hanyatlásaként, gyors váltással a multipoláris világrendszer felé.