Nehéz humorral beszélni erről a sok tragédiával terhelt időszakról, az alkotók mégis kísérletet tesznek erre. A megoldás pedig igazán ötletes: a karanténhelyzetet definiálják újra (többek között) a kultikus amerikai sci-fi antológia sorozat, az Alkonyzóna (The Twilight Zone) megidézésével.
A „karantén zóna” egy párhuzamos univerzum, ahol a The Twilight Zone epizódjaihoz hasonlóan furcsa, megmagyarázhatatlan, természetfeletti események történnek. Gondolhatnánk egy közös térre, de az is lehetséges olvasat, hogy ez a fogalom minden karakter számára mást jelent, amit körülményeik és tulajdonságaik is befolyásolnak. Az ismerős helyzeteket átszövő abszurd, misztikus elemek finoman elemelik a filmet a realitás talajáról. A nehéz élethelyzetek, esetenként mély, drámai szituációk azonban egy olyan időszakra emlékeztetnek, amit nem akarunk újra átélni.
A The Twilight Zone párhuzam azért is szerencsés, mert ahogyan az eredetileg Rod Serling által megalkotott, majd többször, többek között 2019-ben Jordan Peele (Tűnj el!) által is feldolgozott széria korának társadalmi jelenségeire reflektál, úgy teszi ezt A Karantén Zóna is, ami a bezártsággal kapcsolatos érzéseket, nehézségeket, eltérő, mégis ismerős élethelyzeteket viszi filmre. Az izolációban megélt kényszerű egyedüllétről, vagy éppen az összezártság kihívásairól és az ennek hatására nyakunkba szakadó problémákról szól. Ilyenek például az összeköltözést követően szétcsúszó kapcsolatok, az online oktatás és a home office kihívásai, átalakuló szokásaink, ahogyan az idősekre rátelepedő magány, a gyerekek, unokák és a családi összejövetelek hiánya.