Egy hete foglalkoztatta a közvéleményt, hogy mi lesz Novák Katalin sorsa: lemond-e a köztársasági elnök, miután megkegyelmezett egy pedofil elkövető ügyeinek eltusolásában résztvevő pedagógusnak vagy ő maga kap kegyelmet Orbán Viktortól sok éves, kitartó munkájáért. Végül Göncz Árpád születésnapján Novák Katalin lemondott.
A családbarát kormány családbarát ékkövét, a nemzet anyját, aki nemcsak belföldön, hanem külföldön is a családi értékeket képviselte, láthatóan sokáig próbálta menteni maga a kormány is. Az első pár napban mintha zavar keletkezett volna az erőben, egy-egy elvetett, inkább nevetségesnek tűnő magyarázaton (titkosszolgálati összeesküvés, dollárbaloldal) a kormánypárti média mintha nem is értesült volna az eseményekről.
https://jelen.media/kozelet/kegyelmi-szinjatek/
Aztán megérkezett a nemzet apja, nagyapja, vezénylő tábornoka, nindzsája, utcai harcosa, Orbán Viktor, aki egyesek szerint helyből selyemzsinórt küldött Nováknak. Mások úgy látták, épp időhúzás és a közvélemény csitítása zajlik. A Megafon közben harsogta, amit kell: pedofilok a baloldalon vannak, a gyermekekre pedig a gender propagandisták a veszélyesek. Novák Katalin ügyét a kormányzati sajtó pedig dugdosta, az ügy létezett ugyan, csak nem igazán volt fontos. Persze sorra jöttek a hírek az elnöki tanácsadók lemondásáról, de ezek még mindig csak elszigetelt jelenségeknek tűntek.
Mindeközben az ellenzéki pártok bőszen gyártották a politikai gag-eket, írtak a pápának, méltányossági kérelmet lengettek be, tüntetést szerveztek, ahol hangosan szólt a „mondjon le” a megjelent nagyjából ezer tüntető szájából, es megérkezett a petíció is, amely minden ellenzéki akció sikertelenségének biztos jele.
Szombaton aztán Novák Katalin idő előtt hazaérkezett Katarból, majd néhány órányi Sándor-palotai bezárkózás után végül lemondott.
Nem, nem az ellenzéki kiállás miatt alakult ez így – a kormánynak valójában olyan kényelmetlenné vált Novák Katalin, hogy hűség ide vagy oda, már nem maradhatott. Persze, azt már Schmitt Pál idején elintézték, hogy egyetlen elnöki hivatali nap után is biztosítva legyen az élete végéig járó fizetés és a teljes ellátás. Ezzel érvényesítve a NER íratlan szabályát: sajátjaik közül senkit nem hagynak az út szélén.
A kérdés már csak az: a politikai szekértáborokhoz nem tartozó, kritikusan gondolkodó polgár elégedett lehet-e most? Végre nem vagyunk a következménynélküliség országa? Végre van határa a NER cinizmusának? Mostantól jobb hely lett Magyarország? A válasz attól függ, hogy miben mérjük a sikert. Mert bár igen, kulcskérdés, hogy ne olyan köztársasági elnök képviselje a nemzeti egységet, aki egy ilyen ügyben képes kegyelmet adni, de ez csak a jéghegy csúcsa. Hiszen: hogyan kerülhetett elé egy ilyen ügy? Milyen ügyek vannak még a negyven kegyelem közt, amit ugyanebben az időben adott ki? Lesz-e olyan, aki ennek utána jár?
De vannak ennél fontosabb kérdések is: mi történik ezek után az áldozatokkal? Elkezdünk-e végre belegondolni abba, hogy mekkora lehet a látencia a gyermekbántalmazások kapcsán? Hajlandóak leszünk-e észrevenni, hogy a szociális ellátó intézmények nem működnek? Hogy a nevelőotthonok körül mennyi botrány van? Hogy a szociális szférában bekerülhetnek olyanok is a gyermekekkel foglalkozók közé, akik veszélyesek rájuk? Ki védi meg a gyermekeket a bántalmazóktól, legyenek azok szexuális bántalmazók, erőszakosan viselkedők vagy verbális bántalmazók?
Ezekkel a kérdésekkel a hatalom nem foglalkozik. Orbán Viktor elengedte Novák Katalin kezét és ezzel pont annyit ért el, hogy a hatalmát biztosítsa, és a valóban fontos kérdéseket ismét ne tehesse fel senki. Novák Katalin, aki az elmúlt napokban a nemzet mostohaanyjává vált, távozott, de a mostoha bánásmód velünk marad.
(A szerző a Forrás Társadalomkutató Intézet alapítója.)