Bomba nevek jegyzik ezt az alkotást: főszereplőként s egyben rendezőként Sergio Castellito, Mazzantini, de még a nagy mester, Ettore Scola keze is bőven benne van a forgatókönyvben. Ennyi elég is a megelőlegezett bizalomhoz.
Jó előre mondom: aki sztoridús, netán akciófilmre vágyik, az akár ki is hagyhatja ezt az alkotást, mert elképzelhető, hogy csalódni fog. Aki viszont hisz abban, hogy akár egyetlen utcasarkon is lejátszódhat a világon minden, ami fontos, hogy pár négyzetméternyi tér is lehet színhelye boldogságunknak, tragédiáinknak, gyávaságainknak, forró öleléseinknek, őrületeinknek, lúzerségünknek vagy épp a titkaink őrzésének, mondjuk azt: ennek az egész furcsa és nehéz mismásnak, amit életnek hívunk, az menjen el a moziba, és nézze meg ezt a felnőtt tündérmesét. Mert az. Jól jár vele.
De lássuk a medvét.
A medvét, esetünkben, Vincezónak hivják, Párizsban élő olasz férfi. Középkorú, különc, aki nem szeret kijönni a barlangjából. Télen se, mint a többi rendes medve, ami még csak rendben lenne, de más évszakokban se nagyon teszi ki a lábát az utcára. Csak ha nagyon muszáj. Akkor is legfeljebb a sarokig.
A barlang pedig nem más, mint egy könyvesbolt. Annak a gazdája Vincenzo. Egy kis könyvesbolt Párizs egyik meghitt, családias utcácskájában. Ahol ő naphosszat, rendületlenül ül a pult mögött, árul Bernard Shaw-t, Shakespeare-t, Boris Viant, Oscar Wilde-ot, Schopenhauert és még sok olyan művet, amelyre nem zúdul rá a kereslet. A bestsellerektől távol tartja magát. Ha nincs vevő (és többnyire ez a helyzet), akkor viszont egyedül olvasgat az üzletében, a könyvei között. Rengeteget.