Gáláns viselkedés, teljes alkalmazkodás a nő minden szeszélyéhez, ugyanakkor erős, biztonságos, ölelő karok, megfelelő humorérzék, gyengéd csókok, örök támasz, tehetséges, táncos láb, aprólékos törődés és odafigyelés, puha vallomások és rózsaszirmos fürdő. Hogy ne is soroljuk tovább.
Ilyen férfi, jó eséllyel, tényleg csak az álmodozások szintjén fordul elő. (Igaz, lassanként már a megfelelő nő is hiányzik mindehhez – ezt, az igazság kedvéért, hozzá kell tennünk.)
Most meg, bumm, tessék, kapunk egy romantikus vígjátékot, amit ráadásul sci-fi köntösbe is bújtattak?
Ennyi se lenne nekünk éppen rossz, de többről van itt szó, sokkal többről.
Alma már nem fiatal, a harmincas évei végén, negyvenes évei elején jár. Szingli teremtés, egy csöppet sem szép. Csalódott eddigi párkapcsolataiban, és mint oly sokan, az alapvető bizalmatlanságot választotta védőpajzsul. Láthatólag már elindult a feladás, a megkeseredés, a begubódzás és a fonnyadás útján. A helyzetet még csak nehezíti, hogy egy tudós nőről van szó: Alma ókori ékírásokkal foglalkozik, azokat kutatja fanatikusan a híres, berlini Pergamon múzeumban, a tudós csapatával együtt.
A kutatásokhoz meg még Németországban sincs mindig elég pénz, legalább is az ékírásos kőtáblák valószínűleg nem élveznek prioritást, s így Alma – viszolyogva bár – elfogadja egyik főnöke ajánlatát: ha hajlandó részt venni egy bizonyos kísérlet teszt-fázisában, akkor kap tőle anyagi támogatást a tudósi munkájához.
Az ajánlat több, mint bizarr: egy férfit kell három hétre hazavinnie az otthonába, és feljegyzéseket készítenie annak viselkedéséről és reakcióiról.