Jaj nekem, s jaj neked. Elvesztettem, nem találom. Megvolt, nincs. Halál angyala vagyok – gondokat az ország nagyjaira hagyom. Imádkozz a vízbe fúltakért! Néha – mondhatni inkább, nagy ritkán – eljövök. Ide jövök, erre a kőfalra. Leülök kissé. Persze nem érzem a kövek hidegét, nem érzek én már semmit. Nihil. Csúnya egy szó, meg hát nem is magyar, mégis ez a legjobb kifejezés arra, amiben létezem. Létezem? Makacs emlékek szövődményeként kísértek évszázadok óta. Az időnek persze nincs jelentősége. Semminek sincs…
Sose légy öngyilkos!
Se kint, se bent. Nihil. Megrekedsz. Azt hitted, megoldod a megoldhatatlant, de nem. Nem, nem és nem. Csak időhúzás, meg fájdalom. Temérdek fájdalom. Nem érted? Az életed nem egyszemélyes történet. Végig kellett néznem minden szerettem kínlódását, fájdalmát, értetlenségét, melyet én okoztam.
Vízbe dobtam vén testemet. Azt hittem, az enyém, én rendelkezek vele, s sorsommal. Nem bírtam már tovább az üldözést. Parlamentben törvény – Dunában örvény. Mindkettő gyilkol. Előbbi megölte boldogulásom, utóbbi szétmállasztotta testem.
Imádkozz a vízbe fúltakért!