Emlékszem, folyton úton voltunk. Folyton-folyvást fojtogat a sírás. Miért kell ennek így lennie? Periférián ragadva, kudarc elöl szaladva. Mindig úton. Valahonnan valahová. Ez volt gyerekkorom.
Már felnőttem, mondhatni. Felnőttem. Igen, velem is megtörtént. Az évek valahogy elvánszorogtak valahonnan valahová. Már átlátom dolgaim, mondhatni. Önálló életem van. Gondoskodok három lányomról, s négy fiamról. Ők nekem a minden. Megállapodtam a sorssal, a helyzetemmel. Nem menekülök soha többet. Nem hagyom sem nektek, sem az évszázados tradícióknak, hogy úrrá legyetek éltemen. Nem folytatom szüleim sorsát. Kiléptem az elátkozott élet úttalanságból. Gyerekeknek tanítok. Felzárkózásról, csodáról. Átadom magamból azt mit láttam, mit átéltem. Esténként – még mielőtt az álom egy szebb világba repít – azzal a gondolattal nyugtatom magam: így van ez rendjén lyányom, láttad a nyomort, láttad a hiábavaló küzdelmet, átélted az üldözést, a félelmet, a nélkülözést. A mindenható mégis megtartott. Terve volt veled, s te ezt a tervet végigviszed. Végig, még ha bele is pusztulsz.
Tudod te, hány helyen jártam? Tudod te, hány helyen szálltam? Otthonom csak a csillagos ég, határom csak a korlátoltság, mit magunkkal viszünk évszázados batyunkban. Sorsok, álmok, remények – porban vánszorgó szegények.
Férjem van. Uram. Ember, s Isten előtti hitvesem. A másik felem. Magyar ember. A jobb fajtából való. Nem értheti sorsunk, de kíváncsi, s elfogadja. Nem ítélkezik. Tisztelem érte. Tisztelem, szeretem. Ő volt a lehetőségem, én belekapaszkodtam mind a tíz görcsbe rándult ujjammal. Betöltötte a fájdalmas űrt lelkemben, neki adtam szívem minden kincsét. Őneki. Csakis őneki. Más nem fér már oda.
Emlékszem, folyton-folyvást úton voltunk. Anyám nyakába kapaszkodva szívtam be fáradtságtól, félelemtől itatódott verejtékének illatát. Most is emlékszem erre a szagra. Nem is szag, illat tán. Nekem az. Anyám illata. Rég nincs már köztünk. A magyar ember nem is ismeri. Gyermekeim sem ismerik nagymamájuk sorsát. Tán jobb is így. Megtört az átok. Már nem menekülök sehová. Tanítva tanulok. folyton-folyvást javulok…