Oroszország ukrajnai inváziója emlékeztet arra, hogy az autokráciák kevéssé törődnek azzal, hogy halált és pusztítást okoznak. A háború súlyosan sérti az emberi jogokat és a nemzetközi viták békés rendezésének az ENSZ Alapokmányában kodifikált elvét, amely segített fenntartani a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, és a hidegháború vége óta viszonylagos békében tartotta a világot.
A háború humanitárius és gazdasági következményei azt is megmutatták, hogy a globalizált világban a válságokat nem lehet a nemzeti határokon belül tartani. Ezért elengedhetetlen, hogy a globális biztonságot fenyegető hasonló veszélyeket máshol is megakadályozzuk. Tajvan – a több mint 23 millió embernek otthont adó demokrácia, amelyet büszkén képviselek – továbbra is óriási kihívásokkal néz szembe Kína részéről.
A 20. század közepe óta a Kínai Népköztársaság (KNK) megfogadta, hogy átveszi Tajvan feletti ellenőrzést, és nem volt hajlandó lemondani az erőszak alkalmazásáról, annak ellenére, hogy soha nem uralkodott Tajvanon. A tajvani nép évtizedek óta nyugodtan őrzi a Tajvani-szoroson átívelő béke és stabilitás status quóját. Ahogy azonban Kína gazdasági és katonai ereje egyre erősebbé válik, egyre agresszívebben veti be katonai erejét Tajvan megfélemlítése érdekében, és ezzel veszélyezteti demokratikus életmódunkat. Ez magában foglalja azt is, hogy harci repülőgépeket és hajókat küld át a Tajvani-szoros középvonalán, és behatol a légvédelmi azonosító zónáinkba. Fokozta a szürkezóna taktikáit is, mint például a dezinformáció és a gazdasági kényszerítés, hogy megpróbálja megkoptatni harci kedvünket.
A Kínai Népköztársaság terjeszkedése nem áll meg Tajvanon. Kínának a Kelet- és Dél-kínai-tengeren folytatott szürkezónás tevékenységének célja, hogy kiterjessze hatalmát és alátámassza agresszív területi követeléseit. Amellett, hogy biztonsági megállapodást írt alá a Salamon-szigetekkel a Csendes-óceán déli részén, a KNK kikötőket szerzett jövőbeli katonai használatra az Indiai-óceánon. Mindezek a manőverek komoly aggodalmakra adnak okot és a béke fenntartása egyre nehezebbé válik.
A Tajvani-szoros békéjének és stabilitásának biztosítása mindannyiunk érdeke. A világ kereskedelmi konténerforgalmának fele halad át naponta a Tajvani-szoroson. Tajvan gyártja a világ félvezetőinek többségét, és kulcsfontosságú szerepet játszik a globális ellátási láncokban. Bármilyen térségbeli konfliktus katasztrofális következményekkel járna a világgazdaságra nézve.
Az elmúlt években a két- és többoldalú fórumok többször is hangsúlyozták, hogy a Tajvani-szoros feletti béke és stabilitás nélkülözhetetlen a globális biztonság szempontjából. Miközben mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a háborút el kell kerülni, a legjobb módja annak, hogy ezt elérjük, mindenekelőtt a befogadás, a párbeszéd és az egység.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete továbbra is a legjobb platform a globális párbeszédre. Az ENSZ tisztviselői gyakran beszélnek a közös megoldásokról, a szolidaritásról és a befogadásról korunk sürgető problémáinak kezelésében. Tajvan több mint hajlandó és képes is részt venni ezekben az erőfeszítésekben.
Tajvan azonban továbbra is ki van zárva az ENSZ-ből, mivel Kína eltorzította az ENSZ Közgyűlés 2758-as határozatát. Ez a határozat sem azt nem mondja ki, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság része, és nem ad jogot sem a Kínai Népköztársaságnak arra, hogy Tajvan népét képviselje az ENSZ-ben és annak szakosított szerveiben. Valójában a határozat csak azt határozza meg, hogy ki képviseli a tagállamot, Kínát, amit a nemzetközi közösség és maga Kína is elismert a vonatkozó 1971-es szavazást követően. A 2758-as határozat utólagos félreértelmezése ellentmond az ENSZ Alapokmánya által fenntartott alapelveknek, és ezt helyre kell hozni.
Az ENSZ Közgyűlése 78. ülésszakának középpontjában a „bizalom újjáépítése és a globális szolidaritás újraélesztése” áll. Nos, az ENSZ fenntartható fejlődési céljait például a béke és a jólét közös tervezetének szánták. Mégis, a legutóbbi fenntartható fejlődési célokról szóló jelentés azt mutatta, hogy a fejlődési célok mindössze 12 százalékát sikerült megvalósítani, míg 50 százalékuk esetében az előrelépés elégtelen maradt, s több mint 30 százalékuk esetén megtorpantunk, vagy akár vissza is léptünk.
Noha nincsenek könnyű válaszok, az első lépés a párbeszéd. Az ENSZ valóban globális intézmény, s így a haladás bajnoka lehet. Felszólítjuk az ENSZ-t, hogy tartsa tiszteletben azt az elvét, hogy senkit sem hagy hátra, és tegye lehetővé Tajvannak, hogy részt vehessen az ENSZ rendszerében, ahelyett, hogy kizárná a globális együttműködést igénylő kérdésekről szóló megbeszélésekből. Az első jó lépés az lenne, ha lehetővé tennék a tajvani magánszemélyek és újságírók számára, hogy részt vegyenek a vonatkozó üléseken, illetve tudósítsanak azokról, valamint biztosítanák Tajvan érdemi részvételét a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos üléseken és mechanizmusokban.
Ukrajna hihetetlen bátorsága és ellenállóképessége világszerte inspirálta az országokat. Az ottani háború az összetartozás újfajta érzését kovácsolta a világba. Az egység kulcsfontosságú az orosz agresszió visszaszorításához és az olyan egyetemes értékek megőrzéséhez, mint az emberi jogok és a globális béke.
Létfontosságú, hogy Kína és más tekintélyelvű kormányok tudatában legyenek annak, hogy felelősségre fogják vonni őket, és arra kell ösztönözni őket, hogy békés eszközökkel rendezzék a nézeteltéréseiket. Ha Tajvan számára lehetővé tennénk, hogy érdemben részt vegyen az ENSZ rendszerében, az a világnak a sürgető globális problémák megoldására irányuló erőfeszítéseit segítené. Ez azt is demonstrálná, hogy az ENSZ eltökélt a globális béke érdekében való összefogásra egy olyan kritikus helyzetben, amikor a világ jövője forog kockán.
Együtt erősebbek vagyunk. Itt az ideje, hogy Tajvan bevonásával ennek az alapelvnek megfelelően cselekedjünk.
Nyitókép: Jaushieh Joseph Wu, külügyminiszter, Kínai Köztársaság (Tajvan)