Kaptunk mindenféle véleményt, a többi között, hogy nagy vagányság, túl nagy ökológiai lábnyom, egynapos öröm, igazi fun, értelmetlen, vagy épp követendő példa. Egy születésnapi kívánság miatt ugyanis mindösszesen egy napra repültünk el Barcelonába. Hajnalban indultunk Budapestről, s tíz órakor már a katalán város utcáit róttuk. Egy nap alatt 20 kilométer gyaloglás, közben kis buszozás, kis metrózás, másnap reggel pedig ugrás fel a repülőre és vissza Budapestre.
Utóbbi indulási idő miatt láthattuk például azt, hogy reggel fél nyolckor még gyakorlatilag éjszakai sötét van Barcelonában. Az utcán alig van élet. Amikor Budapesten már jóideje araszol az ember a dugóban, vagy a gyerekek már a magyar dolgozatot írják, Barcelonában épp csak ébredeznek. Az iskola 9.30-kor kezdődik. Cserébe hamarabb véget is ér, mint nálunk, ugyanis 14.30 körül egy átlagos diák már indulhat is haza. Ez csak amiatt volt különösen érdekes számunkra, mert a mi 16 éves szülinaposunk általában reggel hétkor már úton van a gimnáziumba, ahonnan csak délután 16 óra körül ér haza.
Barcelona Spanyolország legnépszerűbb turisztikai célpontja. A koronavírus-válság előtti években 2017-2019 között az 1,6 millió lakosú városba nagyjából évente 12 millióan látogattak el, s 40 millió vendégéjszakát töltöttek ott. Ez körülbelül 10 millió éjszakával több, mint amennyit a második leglátogatottabb városban, Madridban regisztráltak.
A Time magazin tavaly nyáron közölt egy riportot, amelyben az újságíró a helyieket arról kérdezte, hogy miként élik meg a válságot. A cikkből az derült ki, hogy nagyon elegük volt a turistákból. Szerintük az idegenek, főképpen a belvárosban, felemésztették az ottaniak hagyományos élettereit. Nem tudtak kimenni a gyerekekkel a játszótérre, vagy csak simán sétálni egyet, nem tudtak nyugodtan leülni egy padra, a szabad tereket ellepték a vendéglátóhelyek asztalai. Amikor a Covid miatt Spanyolország lezárta a határait, a barcelonaiak visszakapták a városközpontjukat.
Nagyon sokan örültek ennek. Nagyon sokan viszont kicsit sem.
2020 nyarára katasztrofális állapotba került az idegenforgalmi szektor. A szállodák a korábbi bevételeiknek mindössze 5 százalékát érték el. A hotelek mindössze 30 százaléka nyitott ki újra a nyári szezonra, az áraikat 50-60 százalékkal csökkentették, a kihasználtságuk pedig 10-15 százalék között volt. Az ágazatban dolgozók 90 százalékát ideiglenesen vagy végleg elbocsátották a munkaadók. A vendéglátóhelyek esetében is hasonló volt a helyzet, az éttermek és a bárok fele soha nem nyitott ki újra. Csak 2020 márciusa és szeptembere között több mint 200 üzlet szűnt meg a városközpontban. A 2008-as gazdasági világválság sokkal kisebb károkat okozott.
És mi van most? Barcelona csöndes, legfeljebb a helyi forgalom hangjai zavarják ezt meg. Nem száguldoznak turisták a motoron, nem kerülgetik elektromos rolleresek az embert. Nincsenek sorok, nincsenek minden szabad négyzetméterre kipakolt asztalok és székek. Minden tiszta, az utcák, a terek. Korábban folyamatos harcban állt a városvezetés a szeméttel, most patyolat a belváros. Még a galambok is tiszteletben tartják ezt, s bár százával lepik el a központban lévő Plaça Cataalunya teret, nem hagynak maguk után nyomot.
Reggelink helyszínének választottuk az 1200-as évek óta működő piacot. A színkavalkád szemet gyönyörködtető volt. A saláta annyiféle zöldben és formában volt kirakva, amennyit még sosem láttunk. A paradicsom, a paprika óriási, az articsóka hatalmas levelű, a frissen facsart gyümölcslevek és a szeletelve kínált gyümölcsök hívogatók. Olyan friss halak és tengeri élőlények várták a jégen a vevőket, amelyekkel még tévében vagy képen sem találkoztunk korábban, és azt sem tudtam, hogy az olívából is ilyen sokféle létezik. Szeressen bárki bármit, zöldséget, gyümölcsöt, húst, halat, krumplit, péksüteményt, de tényleg bármit, az a termelői piacon biztosan finomat tud enni.
A Mercado de la Boqueria gyakorlatilag a La Rambla út elején van, így aztán reggeli után, egy esernyő beszerzését követően, elindultunk Barcelona ütőerén, ahogyan arról eddig tudni lehetett. Azt írják róla, hogy ott aztán tényleg éjjel-nappal pezseg az élet. Az érzékekre ható kavalkádban, ahol egyszerre van jelen a gasztronómia, a zene, a festészet, a képzőművészet, az építészet, a kultúra, jól bele lehet tekinteni a katalán város sokszínűségébe. Máskor. Most nem így volt. Se nyüzsgés, se zene, se semmi. Csak az út és a két oldalát szegélyező bámulatos házak. Egy kicsit a múltat láttuk.