Szepesi Mór egy csillogóan tehetséges gyerek, aki előtt nyitva állnak a világ vezetői egyetemei. Én úgy vélem, hogy sikerei kapcsán nagyon sok fontos kérdésről is beszélhettünk volna. Mégsem tettük.
Adott egy nagyon tehetséges diák, akit ösztöndíjjal várnak a világ vezető egyetemi mind Nagy Britanniában, mind az Egyesült Államokban. Soha magyar diák ilyen sikert még nem ért el. Szepesi Mór úgy tűnik, nem ijedt meg a nyilvánosságtól, hanem interjút adott a Telexnek, sikereiről részletesen beszámolt a magyar sajtó. Van-e történetnek bármi tanulsága? Szerintem lenne több is, azonban ezekről mintha nem beszéltünk volna.
Először is, ez a siker nem a magyar közoktatás sikere. Ahogy a gimnazistákat kifejezetten nagy britanniai és amerikai egyetemekre felkészítő budapesti intézetek sikerei sem azok. Szepesi esete annyiban különleges, hogy ő az ország egyik legdrágább és legexkluzívabb, amerikai iskolájába járt (és mindezt a családja igencsak NER-közeli vagyonból fedezte, amiről persze ő nem tehet) és több amerikai és brit elitegyem között válogathatott. Természetesen nem ő az egyetlen magyar diák ebben az iskolában, és mégsem másokról, hanem róla beszélünk. Szerintem senki sem kérdőjelezheti meg, hogy Szepesi egy kivételes ember, aki képes volt élni azokkal a lehetőségekkel, amiket kapott (és még ezzel együtt is évek tudatos, koncentrált munkája, hatalmas teljesítmény van abban, amit elért).
Ráadásul mindez a magyar közoktatási rendszer soha nem látott válsága közben történik. A magyar kormány éppen még ebben az évek óta egyre mélyebbre lökött, egyre közvetlenebbül irányított, eközben rémisztően forráshiányos rendszerben is értéket teremtő intézménnyel és pedagógusokkal számol le (szó szerint, nincs erre jobb kifejezés). A magyar oktatási rendszer évtizedek óta nem enyhíti, hanem újratermeli és erősíti a társadalmi különbségeket, és a kormány tudatosan még inkább erre löki a rendszert. A világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő, kormányközi, szakpolitikai tanácsadó szervezet, az OECD legutóbbi, 2018-as, a közoktatási rendszerek teljesítményeit vizsgáló kutatása (PISA 2018) a magyar közoktatás drámai romlását mutatta szinte minden területen. Például 2009 és 2018 között úgy romlott a szülők jövedelme és végzettsége alapján legelőnyösebb családi háttérrel rendelkező gyerekek szövegértési képessége, hogy a leghátrányosabb helyzetűeké semmivel sem nőtt. Eközben mind a matematika, mind az olvasási eredményeket jóval az OECD tagállamok (hazánk is közéjük tartozik) átlaga fölött határozza meg a családi háttér (matematikában egyenesen mind a 36 OECD tagállam, mind a még vizsgált további 41 ország közül magasan a leginkább).
Magyarországon szinte teljes mértékben eldönti egy ember lehetőségeit, hogy milyen családba születik, függetlenül a képességeitől.
Aki teheti, egyházi és magániskolába járatja a gyerekét (vagy akár az osztrák határra költözik, hogy a gyerekek Ausztriában járhassanak iskolába), a közoktatás egyre inkább annak marad, aki nem tud belőle elmenekülni. A Szepesihez hasonlóan okos, tehetséges diákoknak a magyar közoktatásban gyakorlatilag semmi esélyük nincs arra, hogy ilyen sikereket érjenek el (a felkészítő intézetek bár működtetnek ösztöndíj programot nem jelentenek rendszerszintű megoldást, és persze nem is ez a feladatuk). De arról is beszélhetnénk, hogy egy ilyen képességű diákban miért nem merül fel, hogy esetleg magyar egyetemet válasszon…
Azt is érdekes látni, hogy egy olyan országban, ahol a magyar miniszterelnök személyesen tart fajvédő beszédeket, ahol a színesbőrű embereket a kormánypropaganda és vezető, kormányközeli újságírók a magyarságot, az európai civilizációt fenyegető, emberalatti lényekként kezelik, ahol a legnagyobb kisebbség, a cigányság egyre kilátástalanabb nyomorban él, egy színesbőrű fiú sikerének örül az ország. Én ennek nagyon örülök (mint „szintén zenész” meg aztán nagyon), de talán érdemes lenne az állami szintre emelt rasszizmus tarthatatlanságán is elmerengeni. 2023-ban Magyarországon ott tartunk, fontos lenne arról beszélni, hogy nem az emberi bőr pigment tartalma határozza meg az emberi intelligenciát, jellemet, tehetséget.
Nyitókép: Wikipédia