Másfél évnyi bágyadt kormányzás és politikai ötlettelenség Joe Biden és adminisztrációja részéről a legsötétebb kilátásokkal riogatta az amerikai Demokrata Pártot a novemberi félidős kongresszusi választások előtti finisben. Bidenék a nyári uborkaszezonban azonban begyújtották a rakétákat, és számos népszerű, illetve néhány megosztó intézkedéssel jelezték: nem szándékoznak tétlenül belesétálni a választási pofonba. A futószalagon érkező republikánus bénázások segítségével akár meg is lehet a döntetlen.
Joe Biden a Fehér Házba való beköltözésekor a nagy gazdasági világválság ellen a New Deal állami intervenciós politikájával megküzdő Franklin Delano Roosevelt elnök portréját aggatta az Ovális Iroda kandallója fölé. A koronavírus-világjárvány azóta alábbhagyott ugyan, a válságok viszont csak megsokasodtak. A globális ellátásilánc-válság, az egekbe szökő energiaárak, a válságkezelés nyomán elszabadult infláció és az orosz-ukrán háború egyenként is ijesztő kihívásnak számítanának akármelyik adminisztráció számára, halmazatilag pedig elnök legyen a talpán, aki két év alatt úrrá tud lenni ezeken.
A megválasztása óta saját zabolátlan stílusához képest talán túlságosan is fegyelmezett, már-már enervált Biden azonban hosszú hónapokig csak futott a történések után. Sőt, a Covid-válságkezelés Donald Trump által megkezdett és Biden által folytatott – elhibázott, túl széleskörű – költekezése az ellátási láncok akadozásának árnyékában csak rontott a kínálati oldal kihívásain. A már tavaly óta kilőtt energiaárak helyzetén a februári orosz offenzíva, és főleg az arra adott szankciós válaszok sem a kívánt irányba löktek. A fentiekből adódó, évtizedek óta nem tapasztalt infláció, és a jegybank szerepét betöltő Fed válaszaként várható rettegett kamatemelések a recesszió rémét vetítik előre.
A történések viharában fejüket kapkodó választók számára pedig okkal tűnhetett úgy, hogy Biden és a Kongresszus demokrata párti többségei lefagyva követik az eseményeket – azok megfékezése helyett. A megélhetésük miatt aggódó amerikaiak számára aligha szolgált vigaszként, hogy mindeközben a Capitoliumban Trump tragikomikus puccskísérletének kivizsgálására fordították a legtöbb energiát a törvényhozók. Nem csodálkozott túlzottan senki, amikor az első félidős közvélemény-kutatások a demokraták támogatottságának bezuhanását mutatták, mindkét házban sima republikánus többséggel 2023 januárjától.
Ezek tükrében Biden akár le is cserélhette volna Roosevelt portréját az egy ciklus után hasonló körülmények között elvérző Jimmy Carterére. Sőt, a politikai elemzők körében Carter teljesítményét sokan még Biden fölé is helyezik. A kilencvennyolcadik évét hamarosan betöltő exelnöknek Trump és Biden elnöksége láttán aligha kell attól tartania, hogy a leggyengébb modern kori elnökként emlékezzenek majd rá.
Az elnök és a tetszhalott kongresszusi frakciók júliusban azonban nagyot húztak, a korábban elbukott infrastrukturális fejlesztési csomagot némileg karcsúbbra faragva egy költségvetési módosítás formájában a republikánus obstrukciót megkerülve elfogadták. Tették mindezt inflációcsökkentő csomagként aposztrofálva, amely első hallásra igen egzotikusan hangzik a sokszázmilliárdos szövetségi beruházási séma kapcsán. Még akkor is így van, ha adózási kiskapuk bezárása és hatékonyabb behajtás révén többletbevételekkel a szövetségi deficitet csökkentve teremti meg annak finanszírozását. A demokraták szerint csak olyan dolgokra adnak pénzt a salátatörvénnyel, melyek az amerikai polgárok költségeit csökkentik a mindennapi életben. Ilyenek a zöldenergia-befektetések, a klímaváltozás hatásait enyhítő intézkedések, a gyógyszerár-sapkák vagy a rászorulók egészségügyi ellátásának finanszírozása. Ezeken túl gyors egymásutánjában fogadták el a veteránok egészségügyi szolgáltatásainak régóta húzódó rendezését és az Egyesült Államok nemzetközi kitettségét csökkentő nemzeti chipgyártási törvényt is. Némi meglepetésre az adminisztráció a Kongresszust megkerülve döntött arról, hogy az oktatási minisztérium a rendkívüli helyzetre való hivatkozással hatmilliárd dollár értékben enged el magyar szemmel nézve csillagászati összegű felsőoktatási diákhiteleket alacsonyabb jövedelmű korábbi hallgatóknak. Bár sokaknak jelentős segítséget jelent ez az intézkedés, a közvélemény megosztott a magánkölcsönök közpénzen történő szelektív kiváltásával kapcsolatban.
A vártnál nagyobb lett a hatása ki a Legfelsőbb Bíróság döntésének, mely az 1973-as álláspontját revideálva már nem minősíti alkotmányos jognak az abortuszhoz való hozzáférést. A kérdésben radikális tiltáspárti politikát hirdető republikánusok hirtelen dühös anyák, lányok és az orvosi szakma kereszttüzében találták magukat, számos időközi választáson és referendumon pedig kijózanító pofonokat kaptak a drákói szabályozásokat szorgalmazó konzervatív politikusok. A döntés hatása inkább sokkolta a jobboldalt, a diadalittasság helyett az abortuszellenes politika takaréklángra tekerése folyik, miközben a közvéleményt olyan konkrét esetek sokkolják, melyekben fiatal nők kerülnek életveszélyes helyzetbe a sok esetben orvosilag szükséges beavatkozások tiltása miatt. A demokraták nem véletlenül költenek rengeteg pénzt a téma fókuszban tartására novemberig.
A nyári törvénydömping és az abortuszkérdés azonban nem elegendő a mostani gazdasági helyzetben az inga teljes visszalendítésére a demokraták számára, még ha az ollót sikerült is zárniuk pár hét alatt. Ez azonban bármikor visszájára is fordulhat még a hátralévő két hónapban. A tízévente esedékes körzet-újrarajzolások után a választási földrajz továbbra is a republikánusoknak kedvez, az alacsony számú versengő körzet pedig mérsékelten enged csak teret kampánymanőverekre a pártoknak az alsóház vezetéséért folytatott küzdelemben.
A szenátusban azonban már óvatosan bizakodhatnak a jelenleg csak az alelnök, Kamala Harris szavazatával többséget élvező demokraták akár a többség növelésében is, a szoros államokban ugyanis – helyenként demokrata rásegítéssel – rendre radikális trumpista jelöltek diadalmaskodtak a republikánus előválasztásokon, ami szabad utat enged a demokrata jelölteknek a mérsékelt közép szavazóinak leszüretelésére. A gyenge jelölteken túl ugyanis maga Trump is ellenszenves a demokrata és mérsékelt szavazók zömének. A szenátus megtartása hatalmas fegyvertény lenne a liberálisoknak, hiszen azzal Biden megmenekülne két évnyi béna kacsa-jellegű elnökségtől, életben tartva a 2024-es esélyeiket. A kormányzó párt részéről azonban indokolt lehet az óvatosság, hiszen míg a kongresszusi jelölteknél működik az anti-Trump hatás, Biden továbbra is alulmúlja a párttársai támogatottsági mutatóit, amely 2024-ben kínos betlit és akár Trump visszatérését is eredményezhetné.
Emiatt kulcsfontosságú, hogy a volt elnök ellen folyó számos nyomozás valamelyike eredményez-e vádemelést vagy elmarasztaló bírósági ítéletet, jogilag lehetetlenítve el Trump újrázását. Ez a demokrata párti adminisztrációnak hatalmas kockázat, de ugyanúgy szól a republikánusok túléléséről és esetleges trumptalanításáról is. Az általa támogatott szenátorjelöltek bukása nagy sebet ejtene az exelnökön a 2024-es előválasztások előtt, egy másik republikánus elnökjelölt esetleges győzelme pedig talán végleg pontot tehetne a Trump-korszak végére.