„Ha az emberek angyalok volnának, nem kellene kormányozni őket. S ha az embereket angyalok kormányoznák, a kormányzatot sem belülről, sem kívülről nem kellene ellenőrizni. Az olyan kormányzati rendszer kialakításában, amelyben emberek igazgatnak más embereket, a nagy nehézség a következő: először, képessé kell tenni a kormányzatot arra, hogy irányítsa és ellenőrizze a kormányozottakat; másodszor, rá kell kényszeríteni, hogy ellenőrizze saját magát. A néptől való függés kétségkívül a kormányzat első számú ellenőre, de a tapasztalat arra tanította az emberiséget, hogy szükség van kiegészítő intézkedésekre is. Ha egy érdekcsoport többségbe kerül, a demokratikus rendszer lehetővé teszi számára a visszaélést a köz javaival és mások jogaival. A kormány fontos feladata megvédeni a köz javait és az egyén jogait az ilyen csoportokkal szemben. A túlsúlyban lévő csoportok mindig kísértést éreznek saját hatalmuk és gazdagságuk növelésére, amellyel szemben nem lehet számítani sem a vallás, sem az erkölcs fékező erejére.” A fenti gondolatokat James Madison, az Egyesült Államok negyedik elnöke fogalmazta meg két évtizeddel elnökké választása előtt az Alkotmány alapelveivel kapcsolatos viták során. Ezekre az alapelvekre épült a fékek és ellensúlyok rendszere, amelynek működését elősegítette a kétpólusú politikai pártrendszer kialakulása az Egyesült Államokban.
Egy politikai közösség javainak kezelése és a politikai hatalmi pozíciókba választott személyek erkölcsi színvonala közötti összefüggés az emberiség évszázados problémája, amelyre a demokratikus rendszerek terjedése nyomán fokozott figyelem irányul. Ugyanis a hatalmi pozíciók felhasználásával történő gazdagodás, családtagok, barátok és politikai szövetségesek meggazdagítása a világ számos országában általános gyakorlat. A vagyonszerzésnek ez a formája maga a korrupció, amelyet furfangos jogi érveléssel ideig-óráig lehet takargatni, de a morális és főleg a gazdasági károk előbb-utóbb nyilvánvalóvá válnak. A gazdasági adatok és az élet minőségét jelző mutatók romlása tanúskodik erről. A korrupció ugyanis rontja a közjavak racionális hasznosulását, mivel azok egy része a politikailag preferáltak luxus életkörülményeit szolgálja, más része észszerűtlen, az állampolgárok döntő többségének érdekeit negligáló ráfordításokban elveszik.
A múlt század utolsó évtizedében elkezdődött hazai és nemzetközi változások idején a magyar közvélemény nem volt felkészülve azokra a kockázatokra, amelyek egy demokratikus politikai rendszerben is jelen lehetnek. Az általános elvárások az életkörülmények javulására, társadalmi békére, az emberek közötti kölcsönös tiszteletre, az állami funkciókat szakszerűen ellátó kormányzásra és jóakaratú, biztonságos nemzetközi kapcsolatrendszerre irányultak. Történelmi analógiák a választópolgárok félrevezetéséről, bizalmukkal való visszaélésről, és személyiségzavaros politikusok sikereiről legfeljebb a történészek gondolatvilágában lehettek jelen, de valószínű, hogy ott sem a potenciális veszélyek jelzéseként. A többpártrendszer megjelenésekor még nem volt látható egy olyan csoport, amely a közjavakkal és a hatalommal való visszaélés feltűnő jeleit mutatta volna. A pártok közötti rivalizálás és a hatalom megszerzéséért folytatott propagandakampányok nem lépték át egy mérsékelt, versengésre épülő demokratikus politikai rendszerben elfogadott kereteket, legalábbis így tűnhetett a kívülállók számára. A választópolgárok jelentős részének morális immunrendszere akkor kezdett vészjeleket küldeni, amikor a pártpropaganda fő témájává személyek lejáratása, megalázása és a politikai ellenfelek ellenséggé nyilvánítása vált. Ebben a változásban szerepet játszott Arthur Finkelstein amerikai választási propaganda szakértő, aki felajánlotta szakértelmét Kelet-Közép-Európa országaiban a politikai pártoknak. Finkelstein a Watergate botrány miatt lemondásra kényszerített elnök, Richard Nixon tanácsadója volt, és az elnökkel együtt diszkreditálódott. Tanácsai mindenekelőtt a Fidesz-kormányra gyakoroltak hatást, amely nemcsak a választások előtti időszakban alkalmazta azokat, hanem ráépítette egész tájékoztatási tevékenységét.