A változtatásról, mint vízióról van szó. A mai magyar társadalomnak ugyanis éppen úgy kell a változtatás élménye, ahogyan kellett a rendszerváltás idején. Az 1980-as évek végén egyértelmű volt, mit kell megváltoztatni: magát a rendszert. Nem volt sokáig egyértelmű, hogy kiknek kell ezt megtenniük, hiszen eléggé kevesen hittek abban, hogy a rendszer változtatható. Nagyjából 1988-ra vált világossá, hogy a szovjet típusú rendszer mégsem oly örök, mint akár pár évvel korábban is hitték. Ebből a felismerésből pedig megteremtődött a változást akarók viszonylag széles köre, a rendszerváltás szellemi elitje.
Ehhez a változtatáshoz persze az ideológiát a Nyugat adta, és a fő erőforrás a demokrácia megteremtése volt. Emiatt lettek népszerűek az akkoriban megalakuló ellenzéki pártok, és ezért lett népszerűtlen az MSZMP, majd pedig a belőle alakuló MSZP. A változtatás tehát a demokrácia kivívására összepontosított, de az is gyorsan kiderült, hogy a demokrácia megteremtése önmagában nem olyan változtatás, ami hosszú távon kielégíti a társadalmat.
Egy esetben elégítette volna ki. Ha bejön az, amit a korai évek társadalomtudománya is sokat emlegetett, tehát: a szabadság és a jólét. Ha e két tényező gyorsan átjárja a magyar társadalmat, akkor a demokratizálás, mint változtatás hosszú távra garantálhatta volna az új rendszer működését és az emberek hozzá való viszonyát.
Csakhogy már 1994-ben (az MSZP visszatérésekor) kiderült, hogy az emberek nem arra számítottak, mint ami az első jobboldali kormány idején történt. Aztán 1998-ban kiderült, hogy az emberek úgyszintén elégedetlenek az 1994-1998 közötti MSZP-SZDSZ kormánnyal. Sőt: az elégedetlenség folytatódott, hiszen 2002-ben a választók az 1998-ban győztes Fideszt is visszaküldték ellenzékbe.
A három választásnak egy közös tanulsága van: a három rövid kormányzati ciklus (tehát a négyévenkénti változások) nem találkoztak a választók tartalmi változásokat illető igényeivel. Az igény ugyanis nem feltétlen az volt, hogy négy évenként csere legyen, hanem az, hogy megváltozzon az élet minősége, ami nem csak az anyagi viszonyokban való változást jelent. A választók pedig csereberéltek, mert senkit nem találtak „minőségi” szempontból alkalmasnak.