A világpiaci kedvezőtlen hatások mellett sokkal nagyobb súllyal esik latba az, hogy az MNB több éven keresztül folytatott igen laza monetáris politikát, alacsony kamatokkal, nagyon kedvező hitelekkel és kiterjedt eszközvásárlással. Mindez azonban nem okozott komoly gondot addig, ameddig a világgazdaságban elhanyagolható volt az árszínvonal emelkedése és a kormány szigorú fiskális politikát folytatott, vagyis rendre betartotta az államháztartási hiányra vonatkozó 3 százalékos maastrichti kritériumot. Azonban a helyzet alaposan megváltozott, amikor a vírus okozta járvány miatt az EU feloldotta a deficitre vonatkozó előírást, s az Orbán-kormány óriási mértékben kezdett költekezni, elsősorban annak érdekében, hogy megvédje a saját oligarcháit a gazdasági válság negatív következményeitől, majd pedig azért, mert közelednek a választások és a népszerűségét fenn akarja tartani.
A 2021-es év már közel sem volt annyira válságosnak mondható, hiszen a GDP – minden valószínűség szerint – 5 százalék fölött növekedett. Mégis, a költségvetés pénzforgalmi hiánya 25 százalékkal magasabb lett, mint amit a (nem is az eredeti, hanem a jócskán felfelé) módosított költségvetés előírt, számszerűen 5100 milliárd forintot tett ki, ez pedig az éves GDP-nek a 9,3 százalékát jelenti. S ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az alacsony jövedelmű, gyermekes adózók számára megígért 600 milliárdos februári adóvisszatérítést is az előző évi kiadásokhoz kell számítani, akkor valószínűleg kétszámjegyű lesz a tavalyi államháztartási hiány.
A kialakult helyzetben egyértelmű, hogy egy átfogó antiinflációs gazdaságpolitika azonnali bevezetésére lenne szükség. Az Orbán-kormány azonban nem fog ilyen politikát bevezetni, hiszen ez felérne annak beismerésével, hogy az eddig vitt gazdaságpolitikája csődöt mondott. Ráadásul, két és fél hónap múlva itt vannak a választások, tehát tovább kell költeniük a pénzt. No és persze nem is jön olyan rosszul a makroegyensúly fenntartása szempontjából az infláció felpörgése, hiszen ezzel mérsékelni lehet a bérek és nyugdíjak növekedése miatt előálló kereslettöbbletet. Bízva abban, hogy a kisemberek a pénzillúzió rabjai, vagyis nem nagyon veszik észre azt, hogy a kormány által a zsebükbe tett többletpénzek valójában nem érnek semmit, mert az általános drágulás elviszi azokat.
Azért nyilván Orbánék is aggodalommal tekintenek a nagy és egyre növekvő inflációra, ezért indított az MNB kamatemelési ciklust és ezért jelentette be a Pénzügyminisztérium még karácsony előtt az összességében 1100 milliárd forintra tehető megszorítócsomagját. Mindez azonban nem lesz elég az érdemi változáshoz, ezzel nem tudják megnyugtatni a szakértőket és az üzleti szférát. De itt és most nem is azokat, hanem a választópolgárokat akarják megnyugtatni, hiszen választások jönnek. A múlt heti miniszterelnöki bejelentésnek, jelesül annak, hogy hét alapvető élelmiszer – köztük a szegénység szimbólumává vált csirkefarhát – árát befagyasztják a múlt év október közepi szintjén, mindössze ennyi volt a célja. Igazolni, hogy a kormány megvédi a magyar embereket és családokat a külföldről begyűrűző áremelkedéstől.
Könnyen belátható azonban, hogy még ezt a korlátozott célját sem fogja a kormány elérni, hiszen ennek a hét terméknek az árbefagyasztása édeskevés akkor, amikor az étolaj ára 26,8 százalékkal, a liszté 23,7 százalékkal, a margariné 22,8 százalékkal, a kenyéré 15,2 százalékkal, a baromfihúsé 13,4 százalékkal, a tejé pedig 12,1 százalékkal növekedett a múlt évben. Az árkorlátozás alá eső termékek többségükben ugyan az imént felsorolt termékcsoportok köréből valók, de távolról sem fedik le azt.