Előadásomban három dologgal fogok foglalkozni. Először is megvizsgálom, hogyan olvas a mai Orbán Viktor Bibót (1). Aztán azt elemzem, mit ír Bibó az 1944-es zsidóüldözésekért való felelősségre vonásról (2). Végül pedig arra térek ki, hogyan érdemes manapság Bibót idézni (3).
1) A Fidesz és Bibó jelenlegi viszonyával kapcsolatban gyakran hangzik el: az egykori Bibó-kollégista fideszesek pártjuk jobbratolódásával egyenes arányban távolodtak Bibótól, aki a Horthy-rendszer kérlelhetetlen ellenfele maradt, míg a fiataldemokraták egyre inkább rehabilitálják a horthysta rezsimet. Nos, ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, azt kell látnunk, hogy ez nem ennyire egyszerű. Ismerünk olyan Orbán-beszédet, amely jelentős mértékben Bibó Istvánra támaszkodik. Érdemes ezért megnézni: hogyan, miért és mit vesz át a szónok Bibótól.
Orbán kötcsei beszédei általában ideológiailag nagyobb súlyúak, mint egyéb megnyilatkozásai, de ezek közül a 2009-est még inkább érdemes elemezni. A 2010-es választások előtti évben a Fidesz már a fölényes választási győzelemre, majd hatalma bebetonozására készül. A triumfálni készülő népvezér ante portas a beszédben azt fejtegeti, szerinte milyen elitre van szüksége a magyar társadalomra – és mindezt Bibó Elit és szociális érzék című tanulmánya alapján.
Mindenekelőtt egyetértőleg citálja Bibót: szerinte is az elitben kultúraközvetítő csoportot kell látnunk, amely megfelel a társadalom értékelési rendjének, máskülönben az adott társadalomnak nem elitje, hiszen nem követik. Nos, ezt Bibó e tanulmányában valóban így gondolja – a meglepő az egészben az, hogy Orbán mire használja a nagy magyar közíró gondolatait. Arra, hogy populizmusát és a centrális erőtér (azaz a „szégyenlős egypártrendszer”) programját támassza alá vele. Bibó és a centrális erőtér? Mi köze ennek a felfogásnak Bibóhoz? – kérdezhetnénk. Nos, az sem véletlen, hogy miért éppen az Elit és szociális érzéket választotta Orbán. Az írás 1942-ben született, tehát akkor, amikor szerzője még nem volt teljes mértékben a parlamenti demokrácia híve; ez a fordulat csak egy évvel később, a Békecsinálók könyvében kezdődött el pályáján. Orbán tehát nem szakított Bibóval, hanem egyfajta szelektív bibóizmussal ahhoz a Bibóhoz nyúl vissza, akinek szemléletét még jelentős mértékben meghatározták a nyugati demokráciával kapcsolatos konzervatív fenntartások.
2) Ismeretes, hogy a Fidesz gyakran tesz gesztusokat antiszemiták felé (lásd a Sorsok Háza ügyét, a Holokauszt-emlékévet, a Horthy-, Hóman Bálint-, Donáth György-szobrok ügyeit vagy például Takaró Mihály kitüntetését). Ez is azt jelzi, hogy az egykori Bibó-kollégisták mennyire eltávolodtak korábbi eszményeiktől, hiszen Bibó híres zsidókérdés-tanulmányában antihorthystaként a zsidóüldözésekben való részvételért történő felelősségvállalást szorgalmazza.
Ezzel kapcsolatban azonban érdemes mélyebben elgondolkodni azon: milyen közhangulatot használ itt ki a kormánypárt? Éspedig éppen Bibóval kapcsolatban nem árt alaposabban elemezni ezt, olyan fontos bibói szövegek kapcsán, amelyek eddig nem kaptak kellő figyelmet. Ilyen a zsidókérdés-tanulmány negyedik fejezete is. A Zsidókérdésnek nemcsak az első fejezete foglalkozik a felelősség kérdésével. A negyedik rész – amely A mai helyzet címet viseli – egyik, A zsidóüldözések számonkérésének problémái: az országos felelősségvállalás elmaradása és a mértékek és határok hiánya című alfejezetét a szerző szintén ennek a problematikának szentelte, de más aspektusból. A címből is látható: itt nem a felelősségvállalás, hanem a felelősségre vonás kérdése van terítéken.