Azok számára, akik a korábbi évekhez hasonlóan, kizárólag filmeket jöttek nézni a német fővárosba, talán rendhagyónak tűnhetett a 73. Berlinale, de csak akkor, ha nem tudták, hogy a fesztivál eddig is nyíltan vállalt fel politikai üzeneteket, így most az ünnepélyes megnyitón az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij rövid beszédét nézhették és hallgathatták a meghívottak – a fesztiválnak is támogatnia kell, mondta, Ukrajna győzelmét.
Igaz, más szempontból valóban rendhagyó volt a nemzetközi filmseregszemle, mert eltérően a korábbi hagyományoktól, már nem lehetett személyesen a város különböző pontjain az előadásokra jegyeket venni: minden az interneten keresztül zajlott. Ennek ellenére (vagy talán éppen emiatt?) összesen több mint háromszázezer nézője volt a filmeknek.
Az idei évben szembeötlő volt a dokumentumfilmek és a dokumentumfilmes hatásokkal operáló játékfilmek erőteljes jelenléte – ezt sokan annak tudják be, hogy a jelenlegi túlburjánzó információáradat nemhogy segítene a tájékozódásban, inkább rengeteg félrevezető, a tényeket ügyesen manipuláló, vagy éppen elhallgató „alkotások” özönével zsibbasztják a filmek iránt érdeklődőket, ám a Berlinalén vetített több mint kétszáz film esetében egyértelmű, hogy a szakemberek többsége igyekezett a tények bemutatásával foglalkozó filmeket beválogatni a fesztivál kínálatába.
https://jelen.media/kultura/spielberg-iraniak-ukranok/
Talán nem véletlen, hogy az Arany medvével is egy dokumentumfilmet díjazott a nemzetközi zsűri. A francia dokumentumfilm címe: Sur l`Adamant (Az Adamanton), mely egy különböző mentális betegségekben szenvedők számára fenntartott intézet mindennapjait örökíti meg. (Rendezője Nicolas Philbert.) A film Párizsban, a Szajnán, egy állóhajón működő pszichiátriai járóbeteg-gondozó mutatja be. A zsűri elnöke, Kristen Stewart „mesterien megformált filmnek” minődítette az alkotást. És valóban nagyon ritka, az utóbbi években példátlan is, hogy a zsűri nagydíját egy dokumentumfilm nyerje el.