Közvetlen összefüggés van a válságjelenségek és a béranyaság intézményének elterjedése között, Közép-Kelet Európa pedig sok szempontból érintett. Ebből a térségből kerül ki nagyon sok béranya, és – az utóbbi évek legalábbis ezt mutatják – egyre több kliens is. A béranyaság intézményét igénybe vevők számának emelkedése nem választható el azoktól a családpolitikáktól és genderpolitikáktól, amelyek ezekben az országokban érvényben vannak, s az egyházi befolyásnak is perdöntő szerepe van.
Vér nem válik vízzé
A közép-európai érdeklődés a béranyaság iránt azzal párhuzamosan erősödött, hogy a térség kormányai – köztük a magyar is – különböző kampányokat indítottak a népességfogyás megállítása, a gyereklétszám növelése érdekében, amióta „a család az első”, „a család a legfontosabb”, „a család szent” szlogenek elterjedtek. A béranyaságot igénybe vevők jellemzően olyan szülők, akiknek fontos, hogy genetikai szempontból saját gyermekük legyen, vagy olyanok, akik valamilyen okból elutasítják az örökbefogadás intézményét. Az örökbefogadással szembeni ellenérzéseknek több oka van: például az, hogy az örökbefogadó szülőnek nincs, nem lehet pontos információja az örökbefogadott gyerek génállományáról, biológiai származásáról. Az örökbefogadás ráadásul hosszú, akár több évig tartó, ellenőrzésekkel, alkalmassági vizsgákkal terhes folyamat.
Ha valaki azonban béranya révén akar szülő lenni, és van ehhez elég pénze és elszántsága, alig egy év alatt eljuthat a döntéstől a gyerek kézbevételéig, anélkül, hogy bárki vizsgálná: képes lesz-e megbirkózni szülői feladataival.
Két népszerű célország van manapság a béranyás gyerekvállalás szempontjából: Grúzia és Ukrajna. Ezekben az országokban előzetes szerződés alapján lehet megállapodást kötni az úgynevezett meddőségi – béranyákat közvetítő – irodákkal, és az irodákon keresztül a béranyákkal. A háború kitöréséig a legolcsóbb hely Grúzia volt, de a garanciák is itt voltak a leggyengébbek. Tizenkét-tizenháromezer euróért már rávehetők voltak a nők, a közvetítő cég díjaival együtt harmincezer euró kifizetése után pedig már kezébe is kaphatta a megrendelő szülő a gyereket. Az ukrajnai költségek ennél valamivel magasabbak voltak: a béranyák 15 ezer eurós bért kaptak, a közvetítő cégek 20 ezer eurós alsó küszöbbel dolgoztak. Ezért cserébe a kliens végigkövetett terhességet kapott, garanciákat arra, hogy a gyerek a megfelelő genetikai állománnyal, megfelelő egészségügyi körülmények között születik. Az alapcsomagba adminisztrációs segítség is tartozott azoknak a külföldről érkező szülőknek, akiknek útlevélre, ügyintézésre volt szükségük ahhoz, hogy az így világra jövő gyermeküket haza vihessék. A „vip kategóriás” béranyacsomag elérhette az ötvenezer eurót is, ezért cserébe már a gyerek születésekor és az ügyintézés idejére bérelt lakást kaptak a megrendelők, szakszemélyzetet, a már meglévő és a frissen született gyerek mellé bébiszittert.