Mennyire kihívás edzéstervet építeni ilyen sűrű versenynaptár és ennyi változó tényező mellett, mint amennyi például Marozsán Fábiánt is érinti?
Nagyon nehéz, összetett feladat, hiszen nagyon sok változékony dolog van, amivel számolnunk kell. A, B és C verziók vannak bekészítve, és amikor szükséges, egyikről a másikra, vagy a másikról a harmadikra ugrunk. Próbálunk mindennel tervezni, de nem egyszerű elérni az edzőket, úgy alakítani a programot, hogy épp mindenki ráérjen, hogy úgy legyen repülőjegy, szabad pálya, edzőpartner, én is érjek rá, Fábiánnál se legyen programütközés, és így tovább. Sok szálon futnak az események, a logisztika a fő kérdés a mindennapjainkban.
Ott vannak az edzések, a versenyek, de mennyi idő marad arra, hogy mentálisan regenerálódjon két torna között?
Nagyon kevés, ezért próbálom is ösztönözni arra, hogy ilyenkor magára figyeljen, lazítson, feküdjön, aludjon eleget, igyon sokat, egyen rendesen, lehetőleg ne telefonozzon, hallgasson zenét, hogy ne csak fizikailag, hanem mentálisan is feltöltődjön. Sokszor nincs idő, mert csak az marad, hogy összeszedjük a tiszta ruhát, intézzük a repülőjegyet, próbáljuk a következő verseny programját összerakni, és már indulunk is. Kevés ideje marad töltődni, de hát ez a szakma ilyen.
https://jelen.media/sport/nyerni-sem-konnyu-interju-marozsan-fabiannal/
A tenisz egyik sajátossága, hogy az edző nem a kispadon ül, nincs ott közvetlenül a játékosával mérkőzés közben. Neked mekkora kihívás, hogy amikor látod a lelátóról, hogy esetleg szétesett a játéka, vagy bármi közbejött a pályán, akkor egyrészt éreztesd vele, hogy valamin változtatni kell, másrészt viszont ne tegyél rá plusz nyomást, ne ijeszd meg?
Azt hiszem, ez személyiségfüggő, ezért nagyon örülök, hogy én eleve ilyen alkat is vagyok, illetve elég jól egymásra tudunk hangolódni. Meccs közben minden szónak, minden gesztusnak súlya van, de a nap többi részében is nagyon fontos megtalálni az optimális pillanatot, módot és mennyiséget, amivel még nem vagyok sok neki, de amiből érezheti a támogatásomat. Túlhajtani sem szabad, mert akkor megijedhet, hogy túl nagy az elvárás, viszont meccs közben kell, hogy valami többet is tudjak mondani annál, hogy gyerünk, vagy hajrá! Nehéz megtalálni az egyensúlyt, ráadásul rajtam is nagyobb nyomás van ilyenkor. Mivel én is ezzel kelek, ezzel fekszem, néha egy szobában is vagyunk Fábiánnal, ami azt jelenti, hogy tényleg szinte a nap huszonnégy óráját együtt töltjük, így már egy-egy pillantásból értjük a másikat. Nagy kihívás, de valamelyest már beépült az életünkbe, hogy jól csináljuk ezt.