Érdekesen viszonyulnak a társadalmak a szegényekhez és a kirekesztettekhez. Az EU országaiban úgy általában véve széleskörű az egyetértés abban, hogy az államnak biztosítania kell az állampolgárai számára olyan elemi szükségleteket, mint az élelmezés, a lakhatás, a ruházkodás, az oktatás és az egészségügyi ellátás. Az állam megadja az ehhez szükséges minimumjövedelmet, de a juttatások összességében mégis alacsonyabb támogatottságot élveznek, mint a társadalom nagyobb részét érintő jóléti kiadások. Magyarul, a munkanélküli segélyek megítélése sokkal kedvezőtlenebb, mint például a gyermekes családok támogatásai. A munkanélkülieket általában is kevésbé tartja támogatásra érdemesnek a társadalom, Magyarországon, más kelet-európai országokkal együtt, általános az a vélekedés, hogy önhibájukból nem találnak munkát. Mindenesetre, egy 2021-es uniós felmérés szerint az EU-ban 95,4 milliónyi ember, azaz a lakosság 21,7 százaléka kitett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának.
A koronavírus-válság miatt ez a szám kissé emelkedett, s most úgy tűnik, megmozdult az uniós gépezet. A szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése, valamint a magas foglalkoztatottság elérése érdekében az Európai Unió Tanácsa január végén elfogadta a „megfelelő minimáljövedelem” tagállami bevezetéséről szóló javaslatot. Ebben azt ajánlja, hogy az országok úgy határozzák meg ennek szintjét, hogy figyelembe veszik az összes jövedelemforrást, a háztartások sajátos szükségleteit és hátrányos helyzetét, az alacsony keresetűek vagy minimálbért keresők jövedelmét, az életszínvonalat, a vásárlóerőt, valamint az árszinteket és azok alakulását. Az intézkedés előzménye, hogy az Európai Bizottság tavaly szeptemberben felszólította a tagállamokat, hogy korszerűsítsék a minimáljövedelem-rendszereiket annak érdekében, hogy azok hatékonyabbak legyenek, kiemeljék az embereket szegénységből, s előmozdítsák a munkaképesek munkaerőpiaci beilleszkedését.
Nicolas Schmit, az Európai Bizottság foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős uniós biztosa így kommentálta a döntést: „Minden tagállamban léteznek minimáljövedelem-rendszerek, de az elemzések azt mutatják, hogy ezek nem mindig megfelelőek, nem minden rászorulót érnek el vagy motiválják az embereket, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra. A növekvő megélhetési költségek és a bizonytalanság közepette gondoskodnunk kell arról, hogy biztonsági hálóink megfeleljenek a feladatnak. Különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a fiatalokat jövedelem-támogatásokkal is visszatérítsük a munkaerőpiacra, hogy ne kerüljenek a kirekesztés csapdájába.”
Valdis Dombrovskis, az emberközpontú gazdaságért felelős ügyvezető alelnök a következőket mondta: „A szociális védelmi rendszerek hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenségek és különbségek csökkentéséhez. Méltóságteljes életet biztosítanak azok számára, akik nem tudnak dolgozni – azokat pedig, akik tudnak, arra ösztönzik, hogy újra munkát vállaljanak. Egy olyan időszakban, amikor sokan egyik napról a másikra élnek, fontos, hogy a tagállamok a leginkább rászorulók megsegítése érdekében aktív befogadási megközelítéssel korszerűsítsék szociális biztonsági hálójukat.”
A Bizottság úgy véli, javaslatuk végrehajtása hozzá fog járulni az EU 2030-ra kitűzött szociális céljainak eléréséhez, amely szerint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát legalább 15 millióval csökkenteni kell. Segíteni fogja továbbá a tagállamokat abban, hogy a 20-64 év közötti lakosság legalább 78 százaléka foglalkoztatott legyen.