Kilépek a körből. Kiszaladok, kirohanok az ördögi körből. Szolgáltam őt eleget – meg akarom menteni lelkemet. Ha még lehet… Azt üvölti fülembe: NEM. Ő a tagadás, lételeme a hitetlenség, a káosz, a nihili. Én voltam a hegedűse. Kellett neki egy füstös képű, ki pár garasért elhúzza bárki nótáját. Héj cigány – kurjantották részeg mámorukban az egyszer volt urak. Héj cigány húzd! Húzd – ha másért nem hát a lelkemért is! És én húztam, játszottam a húrokkal, s ő játszott a sorsokkal. Ej, de sokan voltatok úrfiak! Ej, de sokan… Hol van most lelketek? Nem tudtátok, kinek adjátok el. Hol a tagadás lábát megveti, világtok romba fogja dönteni. Mind romba dőltetek. Sorban. Dalolva, a muzsikát én szolgáltattam. Jaj, a devla majd engem is elemésztett. Most szaladok, mentem szép lelkem maradékát. Prikézsia nekem a túlvilág, csupa mulatás. Megcsömörlöttem rég.
Tisztítótűzön keresztülugorva menekülök, nem szolgálom őt többé. Míg sihedernyi voltam, felnéztem rá. Hó, no hiszen pénze annyi volt, mint a pelyva. Sose fogy el. Mink meg mindig is csóringerek voltunk. Csak annyi volt a kérése, mindig a kedve szerint húzzam a nótát, annak, akit ő megmutat. No hiszen, ha még ez is munka? Csak jobb, mint a disznyók alól a ganéjt pucolni… Nem is vót semmi hiba az elején. Bazseválni még pulya koromban megtanított az öregapám, nem munka az, inkább afféle művészet. Ó, de szép is mikor eltalálod valakinek a kedvét, ahogyan rezegteted a húrokat, s látod, hogy szeméből megered az első könnycsepp, úgy megindította valami. Valami ott belül, valami földöntúli szép. Hogy mi az, én sosem tudtam. A gazdám tudta. Pontosan, nagyon is jól tudta, kinek milyen dallam kell, kinek mit kell a fülébe súgni… Jaj, ti szegény kárhozottak, mind nála vagytok azóta. Elhittétek minden szavát. A vér, a vágy hajtott titeket, az bolondította szívetek…
Jaj, égek. Égek legbelül, emészt a devla engem is, pedig szavát adta. Csak a bolond hisz neki. Én is bolond voltam. Vértől, vágytól vezérelt… Senkinek sincs esélye. Az erősnek a legkevésbé. Csak neveti őket, bélpoklos gyomrát fogva röhög a bolondokon. Mindenkit megvezet. Vágysz valamire – úgy fog meg. Jót akarsz – úgy fog meg. Lelkesedsz valamiért – úgy fog meg. Senkinek sincs esélye, ki egyszer is meghallgatja őt.