„Fontos, hogy a magyar nyelvet folyamatosan hajlékony állapotban tartsuk, megújítsuk. Ebben szerintem most nem állunk jól. Hiányzik az összefogott munka, amely azzal próbálkozna, hogy a huszonegyedik században is használhatóvá, hajlékonnyá tegye a nyelvünket. Majd a következő ciklusban erre talán több időnk lesz” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök.
Amikor ezt hallottam, azt hittem, Orbán Viktor egyszerűen csak nem tudja, hogy mi az a nyelvváltozás. Aztán vártam, hogy mikor kezdődik el a Brüsszelezés. De haladjunk csak szépen, sorjában.
A nyelvet ugyanis eleve nem kell hajlékony állapotban tartani, mert magától hajlékony. Ebben áll a nyelvi változás mibenléte. Persze: miért változik a nyelv, merül föl jogosan a kérdés. Mivel a társadalom folyamatosan változik, így az azt alkotó beszélők is változnak, és ezt a nyelvnek is követnie kell. Vagyis: szimbiózisban van a nyelv a társadalommal, a beszélőkkel. Ha ez nem így lenne, akkor a nyelv elveszítené funkcióját, mert nem tudná a kommunikációs igényeket kielégíteni. Tehát maguk a beszélők alakítják a nyelvi változást. A minőségi és mennyiségi változások csak a beszélőkön keresztül realizálódnak. A kulcs a használatban rejlik.
Ennek egy része matek. A nyelvművelők valaha ágáltak az idegen szavak ellen, mert, mondták, amit lehet, azt mondjuk magyarul. De jött az informatika. És már nem lehetett kikerülni, hogy a nyakunkon az ímél, a cset vagy a blog. A társadalmi szükséglet teret engedett olyan szavak, kifejezések megjelenésének és terjedésének, amelyek az információs társadalom megjelenésének szükségszerű elemei lettek. Sőt ma már külön foglalkozik a nyelvészet a netnyelvészettel. Ez is szükségszerű változás lett, amely magával hozta egy új helyesírási rendszer megjelenését. Ez az online világ új nyelvi rendszere, amelyben a változások a nyelv összes szintjét érintették, a fonémáktól egészen a szövegig.
A nyelv az online világban kiegészült egy új szimbólumrendszerrel, az emotikonokkal. Mert a kommunikációs alapfunkciók itt is élnek: sok információt osszunk meg rövid idő alatt. Ezek a változások szükségszerűek voltak, és nincs vége a folyamatnak. Újítani tehát nem kell, mert a nyelv szükségszerűen újítja magát.
S hogy mi a matek? Ha egy újonnan megjelenő szót sok ember kezd használni, mert tetszik a nyelvhasználóknak, vagy csak egy beszélő közösségnek, akkor az a szó megmarad, és lehet, hogy kiszorít egy másikat, aminek a helyébe lépett. Ez mennyiségi és minőségi változást is jelenthet. Mindez fakad a nyelvi változásból, amit a beszélők alakítanak. A nyelvben sok minden változik, például a forma és a jelentés, az állomány és a funkció, a szófaj és a stílusérték. Az ősmagyar korban például nem volt még névelő, ma már oda is tesz az ember, ahova nem kellene (A tulajdonnevek elé. Például: a Viktor.) Rengeteg olyan szó volt, amelyet ma már nem is ismerünk, és keletkeztek újak is, amelyeket régen nem ismertek.
Összességében tehát aggódni nem kell, nem kell összefogott munka ahhoz, hogy a 21. században a nyelv használható legyen, hiszen használjuk. És a nyelv magát teszi használhatóvá.